katolikus reform

A katolikus egyház történetének talán legfontosabb megújulási folyamata, amely 15-16. századi itáliai és spanyolországi előzmények után a trentói (tridenti) zsinaton (1545-1563) megfogalmazott reformhatározatokkal vette kezdetét. A katolikus reform legfontosabb eredményei az új szerzetesrendek megalakulása, és az ő munkájuk révén a katolikus iskolaügy és művelődés fellendülése; újtípusú, megfelelően képzett, a rábízott hívekkel törődő püspökök és papok fellépése; a komolyabb hittani tudásra épülő, buzgóbb vallásosság a világi hívők széles tömegeiben - mindezek sokkal inkább a katolikus egyház belső megújulásának, mint a reformáció elleni küzdelemnek a jelenségei. Ugyanakkor azokban az országokban, ahol a reformáció már elterjedt (elsősorban a Habsburgok országaiban és Franciaországban), az államhatalommal szövetséges katolikus egyház mindent megtett a protestáns egyházak visszaszorítása érdekében (fegyveres templomfoglalások, erőszakos térítések). Ezért ezeken a területeken a katolikus reform és az ellenreformáció jelenségei sok esetben szinte szétválaszthatatlanul összefonódtak. Magyarországon I. Rudolf és I. Lipót uralkodása idején inkább az ellenreformációs irány került előtérbe, míg Pázmány Péter esztergomi érsek (1616-1637) munkásságát egyértelműen a katolikus reform magyarországi csúcspontjának tekinthetjük.

MA