jezsuita rend

S.J. - Societas Jesu = Jézus Társasága. A katolikus reform legnagyobb hatású szerzetesrendje. A jezsuita rendet egy spanyol katona, Loyolai Szent Ignác (1491-1556) alapította 1540-ben. Az alapító a rend feladatkörét rendkívül tágan határozta meg: lelkipásztorkodás régi és teljesen új (pl. lelkigyakorlatok, népmissziók) formái, hithirdetés Európán kívül és hitvédelem a protestánsokkal szemben, a közép- és felsőfokú oktatásban való hivatásszerű részvétel, a különféle egyházi és világi tudományok művelése. A jezsuita rend erősen centralizált felépítésű, programja rendkívül sokoldalú, tagjai alaposan képzettek és bármilyen feladatra mobilizálhatóak voltak, ugyanis a szokásos hármas szerzetesi fogadalom (szegénység, tisztaság, engedelmesség) mellé a legkiválóbbak letették a negyedik fogadalmat, amely a pápának feltétlen engedelmességet ígért bármilyen küldetésre. Ezek a tulajdonságok tették a rendet a megújuló katolikus egyház elit csapatává a 16-17. században, amelynek nagy szerepe volt abban, hogy a katolikus reform sikeresen vette fel a küzdelmet a reformációval szemben. A 18. századra Nyugat-Európában a rend feltűnő gazdagsága és politikai hatalma miatt sok ellenséget szerzett magának, és az egyre erősödő politikai nyomás miatt XIV. Kelemen pápa (1769-1774) 1773-ban feloszlatta, visszaállítására csak 1814-ben került sor. Magyarországon a 16. századi kísérletek után a rend a 17. század elejétől kezdve rohamos terjeszkedésnek indult, és rövidesen a katolikus reform és az ellenreformáció legjelentősebb ereje, mindenekelőtt iskolák szervezésével, lelkipásztori és térítő tevékenységével, hitvitáival, irodalmi és tudományos munkásságával. A rend feloszlatásakor (1773) Magyarországon 44 rendházban 838 jezsuita dolgozott. A rend csak 1854-ben telepedett meg újra az országban, 1950-ig elsősorban a középiskolai oktatásban és a katolikus sajtó szervezésében értek el komoly eredményeket. 1989 óta ismét hivatalosan működnek hazánkban.

MA