szentség (latin sacramentum)

A katolikus egyház tanítása szerint a szentségek Krisztus által elrendelt látható jelek, amelyek isteni kegyelmet jelölnek és közvetítenek. A katolikus egyházban a hét szentség a következő: keresztség, amely az egyház tagjává tesz; a bérmálás, amely a megkereszteltet a Szentlélek adományával gazdagítja, hogy hite szerint éljen; az oltáriszentség, amely a mise keretében megjeleníti Krisztus megváltó áldozatát, a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé való átváltoztatásával; a bűnbánat szentsége, amelyben a hívő megbánja, majd a gyóntató papnak megvallja bűneit és fogadalmat tesz a javulásra, ennélfogva a gyóntató által adott feloldozás révén elnyeri Isten bocsánatát; a betegek kenete, amely révén a súlyos betegek állapotuknak megfelelő kegyelmet nyernek; az egyházi rend; végül a házasság, amely a katolikus egyház tanítása szerint a férfi és a nő olyan életre szóló közössége, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. A protestáns egyházak (némi fogalmi módosítással) csak két szentséget tartottak meg: a keresztséget és az úrvacsorát. Ez utóbbi nem azonos az oltáriszentséggel, ugyanis a protestáns egyházak egyöntetűen (ugyanakkor különböző formában) elutasítják a kenyér és bor átváltozását Krisztus valóságos testévé és vérévé.

MA