anabaptisták (görög anabaptizein, újrakeresztelni)

A reformáció radikális, népinek is nevezett ága, amely német területeken terjedt el 1521-től, elsősorban Münzer Tamás (1489-1525) fellépése következtében. Tanításaik lényege a gyermekkeresztség elvetése volt, ezért a közéjük belépő felnőtteket újrakeresztelték. A vagyonközösségről vallott elveik miatt széles néptömegek csatlakoztak hozzájuk, a vallási rajongással átitatott társadalmi feszültségek végül a német parasztháborúhoz vezettek (1524-1526), amelyet a német fejedelmek vérbefojtottak. Az anabaptisták ezt követően Münster városában kommunisztikus uralmat vezettek be, amely 18 hónapig tudta magát fenntartani (1533-1535). Leverésük után mérsékeltebb irányzataik kis szórványokban éltek tovább. Magyarországra a 16. század közepétől jöttek anabaptista kézművesek (habánok) Morvaországból, akiket, mint jó iparosokat, a magyarországi nagybirtokosok és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is szívesen fogadott. A 18. század közepén nagy részüket a jezsuiták áttérítették katolikussá, a hitükhöz hűek pedig kivándoroltak.

MA