konfraternitás (latin confraternitas, társulat)

Vallásos társulatok a katolikus egyházban a középkorban és a kora-újkorban, amelyek sok esetben egyes szerzetesrendekhez kapcsolódtak. Tagjai lehettek papok és világiak egyaránt, céljuk a vallásosság elmélyítése vagy emberbaráti segítség. A konfraternitások első nyomai a 4. századból ismertek, Magyarországon a 11. század végén jelentek meg. A késő-középkorban az azonos mesterséget folytató iparosokból alakult konfraternitások bizonyos tekintetben (pl. érdekképviselet) a céhek előfutárainak is tekinthetők. Nevüket egy szentről vagy kegyes dologról kapták; Magyarországon gyakoriak voltak az un. kalandos társulatok, amelyek minden hónap elején misét mutattak be elhúnyt tagjaik lelki üdvéért (innen származik a nevük: latin Kalendae = a hónap első napja). Hazánkban a konfraternitások virágkorukat a 14-15., majd a 18. században élték, egyes formáik máig fennmaradtak.

MA