licenciátus (latin licentia, engedély)

Magyarországon a 16-17. században licenciátusnak hívták azokat a világi férfiakat, akik a paphiány miatt püspöki engedéllyel a katolikus plébániákat vezették és a papi rendet nem igénylő egyházi funkciókat (evangélium felolvasása, temetés, keresztelés, házasságkötésnél való közreműködés) végeztek. A licenciátusoknak elsősorban a hódolt Magyarországon voltak komoly érdemeik a magyar katolikusok lelki-szellemi táplálásában. A licenciátusi intézmény a 18. század elején tűnt el.

MA