Pázmány Péter (1570-1637)

Esztergomi érsek, politikus, teológus, egyházi író, a magyar rekatolizáció legnagyobb alakja. Erdélyi protestáns családban született, 1583-tól a kolozsvári jezsuita kollégiumban tanult, katolizált, majd belépett a jezsuita rendbe. Lengyelországban folytatta tanulmányait, később a rend Rómába küldte. A Colleggio Romanóban 1593-1597-ben kiváló képzésben részesült. 1600-tól Grazban filozófiatanár volt, 1607-től végleg hazatért Magyarországra. Forgách Ferenc érsek mellett kapcsolódott be az ellenreformációs küzdelmekbe, ám Forgách militáns módszereivel nem rokonszenvezett. Amikor 1616-ban esztergomi érsekké választották, egyúttal az ország kancellárává is kinevezték. A hatalom birtokában nem az erőszak, hanem a meggyőzés útját választotta, s számos protestáns családot, köztük főnemeseket is, sikerült visszatérítenie a katolikus hitre. Politikáját a józan belátás jellemezte, a vallás érdekeit nem helyezte az ország érdekei fölé. Jó kapcsolatot tartott fenn I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel, akinek alkalmanként politikai támogatást is nyújtott. 1623-ban Bécsben papnevelő intézetet alapított (Pázmáneum), 1635-ben pedig megvetette a nagyszombati egyetem alapjait - ez a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem elődje. Nagyhatású teológiai művein és vitairatain kívül kegyességi műveket is alkotott, ezekkel főleg a katolikus hölgyek kedvében kívánt járni. Népszerű Imádságos könyvébe (Graz, 1606) Balassi Bálint versét is felvette, Kempis Tamás Krisztus követésének fordításában (Bécs, 1624) pedig a modern műfordítás alapelveit fogalmazta meg.

ÁP-SzJú