tabulatúra

Speciális zenei lejegyzésmód, amely egykor hangszerek részére szolgált. A számtalan tabulatúraféle közül a legelterjedtebbek voltak a lant- és gitártabulatúrák, illetve a billentyűs hangszerek számára szolgáló orgonatabulatúrák. Az egykori muzsikusoknak a tabulatúrás lejegyzésmód teljes értékű notációt jelentett. A lant egész irodalma és a korai billentyűs zene számottevő része is ilyen módon maradt fent. A tabulatúrák többsége a megszólaltató hang magasságát nem kottaírással jelzi, hanem a lefogandó hangok helyét (lant-, gitár- vagy vonós-tabulatúra), vagy a megszólaltatandó hangokat adja meg az ABC-s név és a kottaírás kombinációjával (régi német orgonatabulatúra), illetve csak az ABC-s nevükkel (új német orgonatabulatúra). A 17. századi gitártabulatúrák egy részében a leggyakorabban előforduló akkordok hangjait már nem írták ki, hanem mindegyik akkordtípusnak az ABC egy nagybetűje felel meg (ún. "Alfabeto"-notáció). Az egymást követő hangok, illetve akkordok ritmusértékét a tabulatúrákban a tabulatúrajelek fölött külön sorban jelzik.

KP