Az iskolatörténeti kutatások kezdetei
Az iskolatörténeti kutatások a művelődéstörténeti keretek között értelmezett neveléstörténet egyik fontos területét jelentik. Bár az ókorban és a középkorban nem beszélhetünk szisztematikus neveléstörténeti kutatásokról, arra vonatkozóan találhatunk nyomokat, hogy egy-egy iskola dokumentumait hosszabb-rövidebb időszakokon át gyűjtötték, őrizték, és akadtak olyan tanárok, diákok, iskolafenntartók, akik - kíváncsiságból vagy érdekből - érdeklődtek intézményük és más iskolák története iránt.
A rendszeres iskolatörténeti kutatások akkor kezdődtek el az újkorban, amikor az iskolahálózat kiépítése és az új ismeretek iskolai bevezetése céljából elkezdték tudatosan vizsgálni a múltat, hogy erre építsék a szervezeti és tartalmi változtatásokat. Ez kultúránként és népenként változó időben történ(hetet)t.
Magyarországon az effajta vizsgálódások akkor indultak el igazán, amikor Mária Terézia az iskolaügyet politikumként definiálta. Az oktatás állami feladatként való értelmezése magával hozta a tervszerűséget, a múltra való hivatkozást és építkezést. Ennek a folyamatnak az eredményeként jelentek meg aztán az első magyar nyelvű nevelés- és iskolatörténeti művek, cikkek és könyvek a 19. században.
Békefi Remig iskola- és művelődéstörténész ismert munkássága volt hazánkban a legkiemelkedőbb. Ő végezte el az alapozást. Hosszú évek munkájával gyűjtötte össze a magyar neveléstörténet régi dokumentumait majd - mint a könyvtárak és a múzeumok főfelügyelője - rendszereztette azokat. Rengeteg középkori forrásanyaggal gazdagította ismereteinket. A magyar iskoláztatás, a káptalani iskolák és a népiskolák kezdeti történetének kidolgozását köszönhetjük neki. Egyetemi tanárként egy új generációt nevelt. Hozzá hasonlóan kiemelkedő kutatók voltak a 19. században Pauer János, Molnár Aladár, Lubrich Ágost, Kiss Áron, Fraknói Vilmos, Fináczy Ernő és mások, akik iskolatörténeti vizsgálódásokat is végeztek. Csáky Albin az 1890-es években - a millennium jegyében - kidolgoztatta a magyar középiskolák történetét, amely alapvetően megváltoztatta a neveléstörténet kutatásának addigi gyakorlatát.
Századunk elején Magyarországon is újabb komoly erőfeszítések történtek a pedagógia tudománnyá tételét illetően. A neveléssel és oktatással foglalkozó kutatások sorában ebben az időben is jelentős helyet foglalt el a nevelés históriájának feltárása, az iskolatörténet. Az 1930-as évek hazai pedagógiai gondolkodóinak neveléstörténeti kutatásokkal kapcsolatos kijelentései ezt egyértelműen alátámasztják. Fináczy Ernő 1937-es véleménye szerint például: "... a neveléstudomány történeti része (tehát a nevelésnek illetve a pedagógiának a története) ... az egyetemes művelődéstörténetnek egyik ága, azt mint önként értetődő tényt csak említem, de nem fejtegetem." [1] A máig egyik legkiemelkedőbb magyar neveléstörténésznek tartott Fináczy klasszikus történeti alapozású definícióját így fogalmazta meg: "... a nevelés a nemzet és az emberiség tökéletesítését a történeti élet folytonosságának alapján akarja elérni, ezt másként nem teheti, mint a történeti úton kifejtett kultúrjavak megőrzésének és gyarapításának biztosításával, ami csak annak a tudománynak a segítségével történhetik, mely arra tanít, hogy az emberiség és a nemzet minő kultúrjavakat hozott létre és hogyan hozta őket létre, s a javak közül melyek maradtak meg mindvégig állandó értékül." [2]
Ugyanebben az évben Weszely Ödön pedagógiai rendszert alkotó munkájában, amely kultúrfilozófiai irányultságú volt, kiváló példát találhatunk az antropológiai alapozású nevelési rendszerre. Ez egészen nyilvánvalóvá válik, ha idézzük a műveltség meghatározását Weszely tollából: "Tudáson és képességen fölül szükséges még hozzá a léleknek emelkedettsége, lelki nemesség, s mindezek egysége és harmóniája." [3] 1937-ben Prohászka Lajos művében a két indíttatást az alábbi módon hozza összefüggésbe, sőt teljes összhangba: tárgyi (történeti) feladat a kultúra javainak átszármaztatása, alanyi (antropológiai) feladat az egyéni életforma alakítása, vagyis a kultúrjavaknak művelődési javakká kell válniuk. [4]
1945 után hazánkban a művelődéstörténet-elméleti tanulmányok és konferenciák - mint azt Mészáros István is megállapította - igen mostohán bántak az iskolatörténettel. [5] Ma újra valóságos reneszánszát élhetjük meg a nevelés- és iskolatörténeti kutatásoknak, amit a növekedő számú, a témában megjelent írások bizonyítanak.
Az iskolatörténeti kutatások forrásai
Marc Bloch írja: "... minden történeti kutatás a kezdet kezdetétől feltételezi, hogy a vizsgálódásnak már van valamilyen iránya. Kezdetben van a szellem. Soha egyetlen tudományban sem volt termékeny a passzív megfigyelés. Ha egyáltalán lehetséges." [6] Az irányultság, az érdeklődés, a motiváció megléte esetén a kiválasztott iskola történetének feltárását a fennmaradt források felkutatásával kell kezdenünk. A források mennyisége, állapota, nyelve, hozzáférhetősége stb. döntő jelentőségű lehet ugyanis a kutató számára abból a szempontból, hogy eldöntse: van-e elegendő ideje, energiája, tudása ahhoz, hogy az adott intézmény történetét valóban feltárja. [7]
(1) Az iskolában és környékén található anyagok:
A források legfontosabb és legelső lelőhelye maga az iskola (feltéve persze, ha még működik a kutatás időpontjában), de nem akármi tartozik az iskola múltjához, ami ott megtalálható. Előfordult már, hogy ott csak tárolták a dokumentumokat, de nem rendszerezték szakszerűen. Körültekintően kell tájékozódni ezt a kérdést illetően. A rendszerváltások, a profilváltások, a költözések, a tanügyigazgatás változtatásai, a személyi változások, stb. mind-mind befolyásolják, de sokszor át is formálják a fellelhető írásos és tárgyi emlékeket, forrásokat, azok rendszerét. A nem selejtezhető irattári anyagok vizsgálata igen eredményes lehet. Ezt pontos előírások szabályozzák.
Egy lakótelep építése, az ezt megelőző szanálás például alapvetően meghatározza a gyűjtőmunkát. Először a környék lakói - az iskola volt diákjai és dolgozói - igyekeznek minden fellelhetőt leadni, eladni (tankönyvek, füzetek, érmék, fényképek, bizonyítványok, stb.). Ha viszont nem találnak megfelelő (érdeklődő, gondos) embert az iskolában, akkor az ellenkező folyamat következik be, vagyis elherdálják a forrásokat. Az iskola történetével kapcsolatos anyagok gyűjtésében kiemelt szerepe van a helybeli sajtónak is. Iskolám, az újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola szerencsésnek mondható a forrásgyűjtés szempontjából. Amikor az elmúlt években intézményünkben az iskola történetével kapcsolatos tárgyi emlékeket adtak le, mindig olyan munkatárs vette át ezeket, aki biztosította méltó elhelyezésüket, megőrzésüket. A források között ipartörténeti emlékek is voltak. Pl. egy diák 1894-ben vezetett füzete. Egy másik alkalommal érmeket kaptunk: a korabeli diákok és tanárok eredményeit elismerő szakmai aranyérmeket és a millenniumi kiállítás érmét. Legutóbb pedig egyik újpesti asztalos a szerszámait hagyta iskolánk múzeumára.
(2) Könyvészeti kutatások:
Az iskolában fellelhető forrásanyag feltárása után a következő lépés a korábbi évkönyvek, iskolatörténeti munkák tanulmányozása lehet, amennyiben vannak ilyenek. [8]
A település könyvtáraiban nagy munkával rengeteg anyagot gyűjthetünk. (Külön felhívnám kutatótársaim figyelmét a helytörténeti kutatószobák gazdag anyagára!) Ezt a munkát nem lehet elhagyni, ha pedig elkezdtük, nem szabad elnagyolni, hiszen ez nélkülözhetetlen a jó iskolatörténet-íráshoz. Ismerni kell a korszakra, területre, szakmára, időszakra stb. vonatkozó, az iskola történetéhez kapcsolódó összes irodalmat. [9] Ha ez megtörtént, akkor a megyei, majd az Országos Széchényi Könyvtárban illetve az Országos Pedagógiai Könyvtár- és Múzeumban [10] folytathatjuk a munkát. (Középfokú tanintézmények történetének kutatása során szükséges és érdemes áttekinteni például az Országos Széchényi Könyvtárban az "Iskolai Értesítők Gyűjteményét".) [11]
Nem szabad elcsüggedni, ha soknak találjuk az olvasnivalót. Nem minden iskola esetében "végtelen" a szakirodalom. A szükséges adatok kellő ismeretében már haladhatunk kronologikus rendben. [12] Időrendi keretek közé illesztünk minden adatot, az ellentmondóakat is.
(3) Levéltári kutatás:
Az iskola forrásanyagának feltárása és a könyvészeti kutatások után munkánkat értelemszerűen a megfelelő levéltárban folytatjuk. [13] A fondjegyzékek alapján megtalált forrásokkal már egészen részletes iskolatörténetet készíthetünk, amennyiben ilyenek fennmaradtak. Nagyon alapos munkát igényel ez a fázis is, mindenképpen érdemes és szükséges a levéltárban dolgozó szakemberek szakértelmére támaszkodni, segítségüket igénybe venni.
(4) "Egyéb" források, forrásrészletek:
Ezek is fontosak. Marc Bloch leírása alapján egy példával szeretném megvilágítani ezt az állításomat. Bloch ezt írta: "Az érett középkor szentéletrajzainak legalább háromnegyed része semmi megbízhatót sem mond azon jámbor személyiségekről, akiknek sorsát állítólag bemutatják. De kérdezzük ki őket annak a kornak az életmódjáról és gondolkodásmódjáról, amelyben íródtak - csupa olyan dolgokról, amelyeket az életrajzíró egyáltalán nem akart kifejezetten tudomásunkra hozni -, s felbecsülhetetlen kincsnek bizonyulnak. Legalább annyiban ki tudunk szabadulni elkerülhetetlen alárendelt szerepünkből a múlttal szemben, hogy noha mindig csak nyomaiból ismerhetjük meg, e nyomokból mégis sokkal többet olvashatunk ki, mint amennyit ő maga hite szerint tudomásunkra hozott. Így vesz revánsot az értelem az adottságokon. ... Valójában minden jól irányított történeti kutatásnak ez az alapja." [14] (Tehát például amikor a régi Debreceni Református Kollégiumról egy külföldi utazó "mellékesen" olyan leírást készített, amely az iskolatörténet szempontjából döntő lehet és új adalékot jelent, akkor művét fontos neveléstörténeti forrásnak (is) kell tekintenünk.) [15] Ezért ezeknek az ismereteknek, az "egyebek"-nek az összegyűjtése nagyon fontos. Itt döntő a nyelvtudás, az olvasottság, stb.
Ezzel az anyaggyűjtést befejezhetjük. Az adatokat, tényeket és összefüggéseket egy rendező elv segítségével összegezzük, amely nem egyszerű munka az esetek többségében. Különösen fontos, ha az egyébként haladó társadalmi mozgásokkal szemben nyilvánul meg egy területen valami ellenkező irányú folyamat, amely adott területen belül előremutató. Például az 1848-as forradalom rontotta, majd késleltette az elemi és az iparoktatás kialakulását és fejlődését. A plasztikus megfogalmazás és az értelmezés meghatározó kritériummá válik.
A források értelmezése
A kutatási eredmények értelmezése és rendszerezése során az alábbi lépéseket kell megtennünk:
- a fő vonulat (rendező elv) kiemelése és feltárása;
- a tények, történések folyamatban való megjelenítése;
- a történeti folyamat kapcsolatainak hangsúlyozása;
- a különbségek kiemelése;
- a másság helyes értelmezése;
- a vizsgált szakágazat saját belső fejlődéstörténetének ismerete;
- az iskola szellemének megidézése, az értékek bemutatása és az iskola
hatásának kifejtése;
- az átmeneti állapot ismerete (neveléstudomány - történettudomány).
A forrásértelmezés során felmerülő nehézségekről és hibákról is szeretnék szólni. Ezek például az alábbiak lehetnek:
- a fentiek kidolgozatlansága;
- a másod-, harmadrendű adatok eltúlzása;
- az ellentmondó adatok, események, folyamatok értékelésének és ütköztetésének hiánya, nem megfelelő részletezése; forráskritika hiánya;
- a periférikus tényekkel való manipulálás, torzítás;
- a fejlődést előrevivő szemlélet kialakításának hiánya, vagy annak helytelen beállítása;
- a másság fetisizálása.
Az iskolatörténet nem csupán az iskolaszervezet, az irányítás és a tanügyigazgatás története. Iskolatörténeti munkák megírásánál az efféle szemlélet a leggyakoribb hiba, a csak a hivatalos dokumentumokra és statisztikai adatsorokra (anyakönyvek, naplók, miniszteri leiratok, tankerületek iratai, tantervek, évfolyamok, osztályok létszámai stb.) figyelő kutató sohasem tárhatja fel az iskola valódi, színes történetét. Pedig az, hogy milyen volt a tanárok, a tanulók munkája és élete az iskolában, tanulságos és talán legérdekesebb az iskolatörténetet olvasók számára. Végül teljesen elhanyagolt terület a végzett tanulók életének követő vizsgálata, amelyből kiderülhetne, hogy mire vitték, milyen eredményességgel működött az iskola?
Az iskolatörténeti kutatások csomópontjai
Néhány olyan, az iskolatörténeti kutatások során többnyire előforduló kutatási csomópontot szeretnék kiemelni az alábbiakban, melyek általában jelentős átgondolást és utánajárást kívánnak a kutatótól. Példáimat saját személyes kutatási tapasztalataimból merítettem.
(1) Az alapítás datálása:
Marc Bloch könyvében szükségesnek tartja megkülönböztetni az eredetet és a kezdetet, bár rögtön hozzáteszi, hogy a történeti realitások esetében a kezdőpont is igen illékony és a két jelentés gyakran összeolvad.
Az iparoktatás mintaiskolája példáján szeretném bemutatni ezt a problémát. A Budapesti Állami Középipartanoda alapítási éve: 1879. Ebben a Trefort Ágoston által alapított iskolában 1883 óta képeztek faipari szakembereket. Erről eredeti iratok tanúskodnak. Ez tehát a kezdete a nevezett iskolának. Kiderült azonban erről az iskoláról, hogy 1946-ban összevonták az Újpesti Magyar Királyi Faipari Szakiskola megmaradt részével. Ezt az iskolát pedig községi iskolaként 1895-ben alapították és 1897-ben államosították. De ma már az is világos, hogy a községi iskolába áthelyezés is történt. Ezt egy másodlagos forrásban találtam meg, amelyben dr. Schierer Gyula a következő módon fogalmazott:
"Újpesten létezik a folyó tanév óta szintén állami faipari szakiskola, amely a budai állami polgári tanárképezdéből oda helyeztetett át és mely ez évben 18 növendéket tanított. Ez azonban a kiállításon (millenniumi k.) még nem szerepelhetett." Ez a tény alapvetően megváltoztatta az eddigi ismereteimet. Ma már két elsődleges forrásból is bizonyítható ez az esemény. Az egyik az újpesti önkormányzat testületi jegyzőkönyve, ahol csak az áthelyezés szó szerepel, a másik Gutkopf Károly szakiskolai igazgató által szerkesztett évkönyv.
(2) A jogutódlás kérdése, történeti- és utódiskola:
A jogutód eleve jogi fogalom, törvények írják elő az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, most nem térek ki ezekre. A lényeg az, hogy az utódlással azonos célt, azonos szervezeti kereteket kell átvenni és továbbítani. Erről a helyzetről természetesen lehet különböző szintű törvényes végzés is, amely rögzíti a megtartani kívánt állapotot (minisztériumi, önkormányzati stb.) Az az "utód" intézmény, amely valamely intézményt "előd"-jének mond ki, amely lépés természetesen ölthet hivatalos formát is. Továbbá az egykori iskola szellemét is át kell venni, a szokásokat és a hagyományokat is. Egy iskola esetében a "történeti és utód" kifejezést tartom a legmegfelelőbbnek, amely megnevezés nem zárja ki a jogi precizitást sem!
Ismét a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola" példáján szeretném bemutatni ezt a problémát. Intézményünket Trefort Ágoston valaha mintaiskolaként alapította, később, Rákosi Mátyás idején az ország első számú Faipari Technikumaként ismerték és szerették. Ma több, mint harminc magyarországi középiskolában folyik faipari képzés, de csak ebben az egyben van hivatalosan technikusképzés. A Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola sikerei és problémái egy országos hírű és színvonalú iskola "történeti és utódiskolá"-jának jellemzői, csak a gyökerek vizsgálatával érthető meg és fejleszthető az intézmény mai működése.
(3) Helymeghatározás:
Egyszerűnek tűnik, de igen szerteágazó problémákat takar a vizsgált oktatási intézmény korabeli helyszínének meghatározása, mivel általában nem jellemző, hogy az iskolák vélt vagy valós helyét, területét a földrajzi koordinátákkal határozták volna meg. A nyilvánvaló esetekről nem kell beszélnünk. Ahol kétségek merülnek fel, ott igen sok tényező lehet a segítségünkre. Tárgyi bizonyítékok, leletek egyértelműen eldönthetik a kérdést. Egykori rajzok, metszetek adhatnak fontos információkat. A leírások, amelyek a vizsgálandó iskola környékét mutatják be, sokat jelenthetnek. Jó kiindulás lehet a népszerű elnevezés figyelembevétele. (Pl. Grassalkovits-telek, Beleznay-telek stb.) Ilyenek alapján már sokszor sikerült behatárolni a kérdéses területet, amelyet így azonosítani tudunk a levéltári térképekkel stb. Anélkül, hogy ezzel kimerítettük volna a meghatározás lehetséges eseteinek csak kis részét is, végezetül szükséges kiemelni a szájhagyomány által megőrzött információkat is.
(4) Tárgyi, személyi feltételek:
Nagyon fontos, de sajnos eléggé elhanyagolt az iskolatörténetet írók műveiben a tárgyi és a személyi feltételek ismertetése és részletezése. Az iskolai költségvetés, a leltárak ismertetése, a könyvtár állományának bemutatása elmélyíti ismereteinket a vizsgált iskoláról. A felszereltség, az eszközök megléte vagy hiánya mutatja az oktatás korabeli helyzetét. Sokat mondhat az árak és a bérek vizsgálata is a kutatott korszak pedagógusainak anyagi megbecsüléséről. Ezeket a megfigyeléseket azonban csak a többi művelődéstörténeti részlettel együtt lehet és kell megfelelően bemutatni.
Az iskolatörténeti munkák általában egyetlen iskolára koncentrálódnak, de az iskolák többsége egy iskolatípus képviselője is. Természetesen vannak egyedi intézmények és vannak egy-egy típusnak kiemelkedő képviselői is. Ezért a térben és időben való egybevetések, összehasonlítások döntőek lehetnek. Az egyedi különbségek bemutatása pedig átvisz bennünket a helytörténeti kapcsolatok szerteágazó, gyönyörű és nagyon tanulságos területére, amelyek a helyi vezetés, szervezés, a helyi lakosok áldozatkészsége, szorgalma, ügyessége kapcsán rendkívüli változatosságot mutathatnak.
A "személyi feltételekkel", az egyéni életutakkal kapcsolatosan sajnos a legkevésbé kidolgozottak a részletek. Egy-egy nagyhírű, sőt történelmi hírességű pedagógus munkásságát többnyire ismerjük, de az iskolákban a napi munkát végzőket alig-alig. Törekedni kell munkájuk minél teljesebb bemutatására. Szükséges összegyűjteni az adataikat, az eredményeiket, a munkásságuk lényegét feltáró összes ismeretet.
Az iskolatörténeti kutatások haszna
Az iskolatörténeti kutatások eredményeinek hasznosításáról szeretnék néhány gondolatot kifejteni, hiszen az ilyenfajta vizsgálódások nem öncélúak, hanem jól beleépíthetőek napjaink és jövőnk iskolaügyének mindennapjaiba. Ma, amikor Magyarországon szabad iskolaválasztás van, legtöbbször a szülők döntik el, hogy gyermekük hol fog tanulni. Honnan lehetnek információik egy-egy iskola működését illetően? Például az iskolatörténetből. Egy adott iskola régebbi időkben elért sikerei, a benne végzett kiemelkedő diákok pályájának eredményei, az iskola által nyújtott (szakmai) képzés magas színvonala, "piacképessége" mind-mind kiderül az iskola történetének vizsgálata során.
Egy adott iskola történetének feltárása és megismerése nagyon lényeges a benne dolgozó és tanuló személyek önkifejezése, identitása és kreativitásának fejlődése szempontjából is. Az iskola múltja iránt érdeklődő, azt kutató tanár vagy diák látóköre bővül, kutatásai során alaposabban megismeri lakóhelyét és hazáját is, és későbbi pályája szempontjából fontos ismeretségeket köt (a hely- és honismeret aktivistáival, levéltárosokkal, könyvtárosokkal, történészekkel és oktatáspolitikai szakemberekkel, kollégákkal, diáktársakkal, újságírókkal stb.) valamint helyismeretet szerez (levéltárakban, könyvtárakban, nyomdákban, szerkesztőségekben, önkormányzatoknál stb.).
Az iskolatörténeti kutatások helyi, regionális és országos szinten összegzett eredményei sem csupán történelmünk alaposabb megismerését segítik elő. Hozzájárulnak iskolarendszerünk korszerűsítéséhez, szakmai és nemzettudatunk erősítéséhez is.
A kutatási eredmények közzététele
Fontos lépés az iskolatörténeti kutatások eredményeinek közzététele, népszerűsítése, például a helyi lapokban, a szaksajtóban és országosan ismert újságokban. Mind jobban terjed hazánkban az a szokás is, hogy az iskolák reprezentatív kiadványokban mutatják be múltjukat, leggyakrabban valamilyen évfordulóhoz, ünnepséghez kapcsolódóan.
Az iskolai kiállítások, konferenciák, megemlékezések szintén fontos színterei a kutatási eredmények közzétételének. Még egy néhány éve működő iskolának is lehet, sőt kell, hogy legyenek "ereklyéi". Ezeket be kell mutatni, ezekre szükséges hivatkozni. Ha egy iskolában a pedagógiai program alapján megkezdték a gyűjtő- és kutatómunkát, akkor néhány év múlva már számos, megőrzésre és bemutatásra érdemes forrást és dokumentumot lehet a további munkához felhasználni. Ezek az első igazi, iskolát teremtő lépések.
Egy nagy múltra visszatekintő, jelentős és híres iskola esetében egészen más szempontok alapján szükséges például iskolai kiállítást szervezni. Először is van számos olyan tárgyi emlék, amelyeket az előző rendszerben nem mertek elővenni és bemutatni. Ezeket el kell helyezni egy arra érdemes helyen, az iskolai kiállítás anyagai között és a megfelelő történelmi folyamatba illesztve bemutatni az iskola tanulóinak és az érdeklődőknek.
A mi iskolánkban például fontos a művészi kivitelezésű régi tablók bemutatása. Az elkészített vizsga-remekek, a mestermunkák időszakos kiállításon való bemutatásáról is gondoskodunk, és ezeket fali tárlókban is folyamatosan szerepeltetjük. Régi pedagógiai megfigyelés, hogy amit a gyerekek maguk alkotnak meg, azt meg is becsülik. Be kell tehát őket is vonni a kiállítási anyag rendezésébe, felügyeletébe, sőt a felvételi időszakban az ismertetésébe is, amely történeti vonatkozásokat sem nélkülözhet. Ilyen módon már a belépő elsős is megismerkedik az iskola hagyományaival, szokásaival. A gólya-avatón pedig már tudni is kell valamit ezekből az ismeretekből. Az identitásra vonatkozóan szeretnék felidézni egy nagyon érdekes példát intézményem jelenéből - a múlthoz kapcsolódóan. Az 1996/97-es tanév végén volt egy 50 éves érettségi találkozó az iskolánkban, amelynek épületét az 1987/88-as tanévben adták át. Heten jelentek meg az egykori osztály tanulói közül. Az ünnepély közben átmentek a túloldalra, a kb. 30 méterre lévő egykori Felső Ipariskola épületébe, ahol tulajdonképpeni tanulmányaikat végezték. Aztán visszatértek az új iskolaépületbe, mert számukra ma már ez, a mi új épületben lévő iskolánk, "a faipari", ez a modern paneliskola őrzi azt a szellemiséget, amely őket is nevelte.
Összegzés
Az iskolatörténet az iskola múltjának vizsgálatán keresztül a jövő tervezéséig ível. A művelődéstörténeti keretek között lefolytatott kutatás még messzebbmenő hatású. Ennek folyamán megismerjük különböző tudományok kutatási módszereit, földrajzi térségek kultúrtörténetét, összehasonlítási dimenziókat találhatunk, részesei lehetünk az ezer éves magyar iskoláztatás megismertetésének, ezzel erősödhet bennünk a szolgálat és a hivatás érzése, magyarságtudatunk, elkötelezettségünk és a haza iránt érzett felelősségünk.
JEGYZETEK
[1] Fináczy Ernő: Elméleti pedagógia. OPKM, Budapest, 1995. 80. o.
[2] Uo.
[3] Weszely Ödön: A korszerű nevelés alapelvei. A neveléstudomány rendszere. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935. 29. o.
[4] Prohászka Lajos: Az oktatás elmélete. Országos Középiskolai Tanáregyesület kiadványa, Budapest, 1937. 107. o.
[5] Mészáros István: Iskolatörténet - Művelődéstörténet. In: Magyar Pedagógia, 1983/2. 147. o.
[6] Bloch, Marc: A történész mestersége. Történelemelméleti írások. Osiris Kiadó, Budapest, 1996. 51. o.
[7] A kutatás megkezdése előtt lásd az alábbi segédkönyveket: Bevezetés a neveléstörténeti kutatómunkába. Budapest, 1967.,
Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszertanába. Keraban K., Budapest, 1993.,
Eco, Umberto: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Gondolat-Kairosz, Budapest, 1996.,
Kéri Katalin: Mi a neveléstörténet? JPTE-TKI, Pécs, 1997. 53-86. o.
[8] Lásd: Márkus Gábor - Mészáros István - Gazda István (szerk.): Magyar neveléstörténeti irodalom 1800-1944. Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, 1985.
[9] Lásd: Jáki László: A magyar neveléstudomány forrásai. OPKM, Budapest, 1993.
[10] Az OPKM kiadványaival és gyűjteményével kapcsolatos információkról lásd: Kelemen Elemér: A neveléstörténeti forráskiadás eredményei és feladatai. In: Neveléstörténet és neveléstörténet-írás, OPKM, Budapest, 1996.
[11] Lásd: A magyar középiskolai értesítők bibliográfiája. 1850/1-1948/9. I. k. Szerk.: Gráberné Bősze Klára, Léczes Károly. OPKM, Budapest, 1995.
[12] Lásd: Mészáros István: A magyar iskolatörténet kronológiája. 996-1996. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996.
[13] Lásd erről: Simon Gyula: Neveléstörténeti kutatás levéltárakban. In: Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963. és
Kiss Dezső: Levéltárak. Helyismereti kutatók kézikönyvei; Intézményi adattárak. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1979.
[14] Bloch i. m. 50-51. o.
[15] Paget, John: Magyarország és Erdély. Helikon Kiadó, Budapest, 1987. 161-163. o.