A megye művelődési és oktatási helyzete az 1920-as években
1918 előtt Zala megye a Balaton-felvidéket, a Tapolcai-medencét, a Zalai dombságot, a Muramelléket és a Muraközt foglalta magába. A trianoni békeszerződéssel a Muraköz és a Muramellék egy része az akkori Jugoszláviához került (a csáktornyai-perlaki járás, az alsó-lendvai járás egy része és a nagykanizsai járásból Légrád). A megye területe így 4877 km2-re csökkent az eredeti 5995 km2-hez képest. [1] Zala megye Dunántúl második legnagyobb megyéje volt még 1920 után is; 11 járás és két megyei város, Nagykanizsa és a megyeszékhely, Zalaegerszeg alkotta.
A trianoni békeszerződés a vármegye iskoláit igen érzékenyen érintette. Az elcsatolt terület csaknem minden községében volt elemi iskola. A megye művelődésének legfontosabb mutatói 1920-ban a következők voltak: "elvesztettünk 1 tanítóképzőt, 3 polgári iskolát, 89 elemi népiskolát és 16 kisdedóvó intézetet. A vármegye területén maradt 10 polgári iskola, 363 elemi iskola és öt óvoda". [2] A 6 éven felüli lakosságból írni-olvasni tudó volt 83,3%, (az országos átlag 84,3% ); a főiskolát végzettek aránya az össznépességen belül 0,5% volt, (az országos átlag 0,9%); a középiskola 8. osztályát elvégzetteké 1,4%, (az országos átlag 2,6%); az elemi iskola 6. osztályát elvégzetteké pedig 31,7%, (az országos átlag 38,5%). A főiskolát végzettek esetében hátrébb volt Baranya, Tolna és Somogy megye is, és hasonló a rangsor a középiskola 8. osztályát végzettek esetében is, viszont ami az elemi iskola 6. osztályát végzettek arányát illeti, ebben a dunántúli megyék között Zala messze az utolsó volt. [3]
Zala vármegye népoktatásügye igen sok kívánni valót hagyott maga után. A tankötelesek száma 45.332 volt, s elhelyezésükre 693 tanterem állt rendelkezésre. Így tehát egy tanítóra és egy tanteremre átlag 65 tanuló jutott. Az iskolahelyzet a húszas évek elején méltatlan volt egy megyeszékhelyhez. A városban egy elemi iskola működött, két igazgatói körzetre osztva. Ezen kívül létezett egy kereskedelmi iskola és az állami főgimnázium, valamint egy polgári fiúiskola és egy polgári leányiskola. [4]
Tanerőben nem volt hiány, mert a megszállott területek tanítói tömegesen jelentkeztek alkalmaztatásért. Ezeket a tanítókat a túlzsúfolt iskolákhoz osztották be, mintegy 70-80 tanító nyert így elhelyezést. Ezzel ugyan megszűnt a túlzsúfoltság, az oktatást azonban csak váltakozó rendszerrel lehetett biztosítani, mert nem volt tanterem.
A Klebelsberg-i program megvalósulása Zala megyében
A nehéz gazdasági helyzet miatt az iskolafenntartók képtelenek voltak építkezni. Ezen a helyzeten lényegesen segített az 1926. évi VII. tc., amely létrehozta az Országos Népiskolai Építési Alapot. Ezen a törvényen alapult tulajdonképpen a Klebelsbergi-program, mely Zala megye számára rendkívül jelentős volt. Az építkezések szükségességére utalt Huszti József is: "Az építkezési program keresztülvitelénél kiderült, hogy a tanyavilág mellett a legnagyobb szükségletek három ponton jelentkeztek: Szabolcs vármegyében, ahol az 1920-i népszámlálás adatai szerint 333.683 lakosból nem kevesebb, mint 126.214 volt analfabéta; Zala vármegyében; Budapest környékén." [5]
Zala megye kistelepüléses megye lévén jócskán meríthetett a központi támogatásból, több iskola nélküli községben ekkor létesült iskola. Klebelsberg látva a megcsonkított megye sok tekintetben kifogásolható népiskoláit, hathatós segéllyel tette lehetővé az építkezések megindítását. Az iskolafenntartók 1.929.728 pengő állami segélyt és 410.720 pengő államkölcsönt kaptak. [6] Államsegély nélkül épült fel 12 tanterem és 9 lakás. Az akció eredményességét jelentette a 104 községben 173 modern tanterem és 90 tanítói lakás felépülése.
Az építkezések megkezdése gondosan előkészített munka után történt meg. Valamennyi iskola gondnokságára eljutott a tanfelügyelő levele, amelyben hivatkozott a kultuszminiszter 1925. évi 82.400. VIII. számú rendeletére, miszerint "1926/27. tanév kezdetén az iskolai állapotokról új kimutatás lesz készítendő".
Az 1925. évi állapotokról a Zala Vármegye Községeinek Közigazgatási Útmutatója részletes adatokat közölt. Ez az útmutató minden községről közigazgatási tájékoztató lapot tartalmazott, melynek részei a következők:
Ezen útmutató köteteit áttanulmányozva lehet látni, hogy valóban elszomorító helyzet volt a megyei közoktatásügy terén. A legtöbb faluban 1 elemi népiskola működött 1 tanítóval, 1 tanteremmel, de gyakori volt az is, hogy nem létezett iskola. Figyelemre méltó a következő adat is: az országban 436 iskolátlan községből 86 esett Zala megyére. [7]
A Dunántúlon Zala megyében volt a legtöbb analfabéta. Az analfabéták számaránya országos viszonylatban 15,2% volt, Zala megyében 16,7%, a szomszédos Vas megyében pedig 9,8%. A Balaton-vidéki járások e téren kedvezőbb képet mutattak, mint a szegényebb nép által lakott vidékek. Az egyes járások analfabétáinak %-os adatai a következők voltak:
pacsai járás: 19,5%
zalaegerszegi járás: 19,5%
novai járás: 21,9%
alsólendvai járás: 18,0%
letenyei járás: 25,7%
A Zalai Közlöny tudósításai az iskolaépítkezésekről
A Zalai Közlöny 1926-tól rendszeresen hírt adott az építkezésekről, az új iskolák átadásáról, tág teret szentelt hasábjain az eredmények bemutatásának. A cikkek címei is jól érzékeltetik a tényeket: "Újabb hét zala megyei község kapott államsegélyt iskola épitésre" (A kultuszminiszter nagy jelentőségű határozata a népiskolák építésének kérdésében); "Ötezer pengő államsegélyt kapott Nagykanizsa iskolaépítésre"; "A letenyei járás 16 új iskolájának és hősi emlékszobrának felavatási ünnepe"; "Tizenhárom új iskola a zalai határon"; "A Bethlen-kormány 33 millió aranykoronát juttatott a népiskoláknak"; "Kétszázharmincezer pengő kölcsönt vesz fel a város egy új elemi iskola és a gimnáziumi internátus megépítésére"; "Ez év tavaszán 41 tanterem és 13 tanítói lakás épül Zala megyében".
Örömmel számolt be az egyik cikkíró arról a tényről, hogy a kultuszminiszter hét községet részesített iskolaépítési államsegélyben. Ezek az alábbi községek voltak: Csörnyeföld (120 millió és 100 millió kölcsön); Petrivente (208 millió és 40 millió kölcsön); Semjénháza (280 millió és 40 millió kölcsön); Valkonya (200 millió és 50 millió kölcsön); Zajk (220 millió és 40 millió kölcsön). [8]
Több alkalommal közölte a helyi sajtó, hogy gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter Zala megyébe érkezett az új iskolák felszentelésére. Az egyik ilyen kiemelkedő esemény volt a letenyei járásban a 16 iskola felszentelése. Az időpontot többször kellett módosítani a kultuszminiszter elfoglaltsága miatt, de végül is 1927. november 14-én sor került az ünnepségre. E jeles eseményről tudósított apró részletességgel a Zalai Közlöny kiküldött munkatársa. A cikk a címoldalon jelent meg, ezzel is hangsúlyozva az esemény fontosságát. Patetikus stílusban méltatta a cikkíró a kormány rekonstrukciós politikáját, főleg Klebelsberg vasakaratát, hogy minden körülmények között végrehajtotta hatalmas kultúrprogramját. Ezt írta: "Magasztos ünnep, lélekemelő, amelyen a magyar ideálok istentiszteletét maga a magyar kultúra első papja, őrzője és letéteményese, Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter tartotta".
Kifejezőek a következő sorok is: "Hiába jönne ide ezekbe a határszéli falvakba a vörös nihil alattomos aknásza, a magyarság 16 új őrtüzének hatalmasan lobogó lángján, a magyarság 16 új oltárának tündöklő fényén hajótörést szenvedne minden törekvésük." [9]
Klebelsberg ünnepi beszédében elemezte a megye oktatási helyzetét, kitért a további feladatokra. Reálisan értékelte az elért eredményeket, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a megyében további 230 tanterem és 120 tanítói lakás szükséges.
A letenyei járásban, a 7 iskolátlan községben létesült új oktatási intézmények megteremtették a lehetőségét annak, hogy az analfabéták száma csökkenjen ezen a területen, hiszen a lakosságnak mindössze 54%-a tudott írni és olvasni. Zajk községben pedig alig 32%. Klebelsberg utalt arra is, hogy talán csak Szabolcs megyében és a kecskeméti tanyákon volt nagyobb a baj, mint itt, Zalában. Beszédének második részében a "népszabadság" és a népművelés összefüggéseit magyarázta. A népszabadság elsősorban népművelést jelentett, mert a "népet fel kell szabadítani a tudatlanság, a babona, az előítéletek rabsága alól". Érvelését így folytatta: "Csak a művelt ember lehet igazán szabad, csak művelt népre hozhat áldást a politikai szabadság." [10]
Ezen a jeles ünnepen a főispán köszöntötte a kultuszminisztert 52. születésnapján, és biztosította arról, hogy teljesen egyetért politikájával. Klebelsberg meghatódottan a következőképpen válaszolt: Az ő kultúrpolitikájában "az oktatás mellett két erős ideát kell hangoztatni. Az egyik a vallástani nevelés, a másik a testnevelés". [11]
Az építkezések során viták is kialakultak, ezt bizonyította a nagykanizsai Vécsey Zsigmond utcai állami elemi iskola esete. A közoktatásügyi miniszter értesítette a vármegyei közigazgatási bizottságot, hogy 50 ezer pengő államsegélyt engedélyezett az iskola építésére. Előírta, hogy az új iskolának nyolc tantermesnek kell lennie, igazgatói és szolgai lakással, irodával, tanítói szobával, és a jövő évtől (1928) át kell adni. Az iskola fenntartásához Nagykanizsának 24 ezer pengővel kell hozzájárulni. [12] A város ezeket a feltételeket súlyosnak találta, mert a két elavult iskola beszüntetésével a tantermek száma tulajdonképpen csak hárommal gyarapodott volna. Az államsegélyen felüli 70 ezer pengő kölcsönként való felvételére tett javaslatot a városi tanács, mert az iskola felépítése, berendezése 120 ezer pengőbe került. [13] A tanköteles ifjúság 26%-a középfokú iskolába járt Nagykanizsán. [14] Ugyanakkor az 1928/29. tanévben az elemi iskolákban erősen emelkedett a tanulók száma, viszont a középiskoláknál 20,9%-kal csökkent a tanulói létszám az előző évihez képest. [15] Ezen statisztikai adatok is alátámasztják azt a tényt, hogy valóban nagy szükség volt Nagykanizsán az új elemi iskolára, hiszen megemelkedett a tanulók létszáma.
A zárdaiskola létrejötte
Az építési akciónak köszönhetően épült fel 1929-ben Zalaegerszegen a zárdaiskola is, amely a mai napig a város, a megye jelentős oktatási intézménye. A Pehm József sürgetésére létrehozott Notre Dame zárdaiskola 1929-től javított Zalaegerszeg iskolai helyzetén, de kedvező hatása természetesen csak a következő években érvényesült. Az a terv, hogy a leányok iskoláztatásán javítsanak, már a húszas évek elején megszületett. 1921. március 31-én a városi képviselőtestület kérvényt juttatott el a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez egy állami leánygimnázium létrehozására. A miniszter által támasztott pénzügyi feltételeket azonban a város nem tudta vállalni. A gazdasági stabilizációnak és Klebelsberg kultuszminiszter oktatást támogató tevékenységének köszönhetően később aztán mód nyílt az iskolaépítésre.
A zárda alapkőletételéről lelkesedéssel számolt be az 1928. június 19-én a Zalai Közlönyben megjelent írás. Klebelsberg ünnepi beszédében az egyház, az iskola és főleg a család együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. Ekkor adták át a kultuszminiszternek a város díszpolgári oklevelét, s elismeréssel szóltak arról, amit minisztersége 6 éve alatt a magyar iskolaügy és a magyar kultúra érdekében végzett. [16]
Vitéz Barnabás István dr., kir. tanfelügyelő üdvözlő beszédében rámutatott arra, hogy "évszázadokig a férfipedagógia volt irányadó a nevelés terén, azt vették át kezdetben a női nevelők is annak egyoldalúságával együtt". [17] A továbbiakban elismerően nyilatkozott Klebelsberg kultúrpolitikájáról, hiszen véleménye szerint ő volt az, aki Magyarországon először vette észre a régi nőnevelés hiányosságait, és ő volt az, aki új alapokra fektette a nőnevelő intézeteket.
Az építés gyors tempóban haladt, s 1929. július és augusztus során megtörtént az áttelepülés Törökbálintról. A zárdaiskola felszentelése 1929. október 7-én ment végbe impozáns ünnepség keretében. A zárdában a kezdetektől fogva teljes struktúrájú oktatás folyt. Az elemi iskola négy osztályos volt, lehetőség nyílt az itt végzetteknek a polgári iskolában való továbbtanulásra.
A polgári leányiskola azok számára adott lehetőséget a továbbtanulásra, akik az elemi iskola négy osztálya után akartak még tanulni. A harmadik típus a tanítóképző volt, ahova olyan 15. életévüket betöltött ifjakat lehetett felvenni, akik a gimnázium, a reáliskola vagy polgári iskola négy osztályát elvégezték. A város legnagyobb oktatási intézménye magában foglalt egy 90 főt befogadni képes internátust is. Az internátust csak a római katolikus vallású diákok használhatták, az intézmény többi iskoláját pedig minden bejegyzett vallású. Az internátusba csak a módosabbak kerülhettek be, hiszen a tandíj 650-700 pengő volt.
A zárda létrejöttével nemcsak Zalaegerszegen, hanem a megyében is megteremtődtek a leánynevelés, különösen a felsőbb leánynevelés feltételei, hiszen nem volt a megye területén felsőbb leányiskola. Zalaegerszegen ekkor az alábbi iskolatípusok működtek: [18]
reálgimnázium: 294 tanuló
fiú felsőkereskedelmi iskola: 200 tanuló
polgári fiúiskola: 171 tanuló
polgári leányiskola: 248 tanuló
elemi fiúiskola: 541 tanuló
elemi leányiskola: 505 tanuló
Összegzésképpen megállapítható, hogy Zala megyében a jelölt korszakban súlyos hiányosságok mutatkoztak az oktatás terén. A Bethlen-kormány és különösen Klebelsberg Kunó tevékenységét jól mutatják a zalai eredmények: Klebelsberg szívügyének tekintette az alsófokú iskoláztatás reformját is a közép- és felsőfokú iskoláztatás megújítása mellett. Igyekezetét, munkabírását bizonyítják a Zala megyei sajtóból idézett intézkedései.
Egyike volt ő a legkiválóbb magyar kultuszminisztereknek. Sokoldalú tevékenysége, szellemi felkészültsége, elszántsága, a magyar oktatásügy számos területén elért eredménye alapján méltán mondta Glatz Ferenc a következőket: eddig három kiváló magyar kultusz-minisztere volt Magyarországnak: Eötvös József, Trefort Ágoston és gróf Klebelsberg Kunó. Eötvös József a semmiből teremtette meg a magyar közoktatást, Klebelsberg Kunó pedig a vesztett világháború, Trianon után, a letaglózott országban a romokból teremtette újjá.
Kéthly Anna, parlamenti ellenfele is így értékelte őt: "Trefort örökösének mondható, első igazán nagyot akaró és nagyot alkotó utódjának". Utódja, Hóman Bálint, a következőkben foglalta össze Klebelsberg művének lényegét: "Nagy katasztrófa idején érkezett, mikor a nemzet nagy élet-halál harca után a magyar művelődés a romlás útján, szervezetei és intézményei a teljes hanyatlás felé haladtak. Elment, amikor az intézményeket sikerült az összeomlás után támadt romhalmazból kimentenie, kiépítenie, megerősítenie, s amikor azokat az újaknak egész sorozatával megszervezve, vértezte fel újabb veszedelmekkel fenyegető időre." [19]
Valóban meghatározó volt Klebelsberg tevékenységében az adott kor társadalmi, politikai, művelődési és oktatási helyzete. Klebelsberggel együtt Bethlen is azt vallotta, hogy a politikai demokrácia bevezetése előtt kulturálisan és szellemileg kell a népet felemelni és éretté tenni. Ilyen mérvű kulturális fejlesztésre bizonyára nem lett volna mód a miniszterelnök, Bethlen határozott támogatása nélkül. Klebelsberg életműve azt bizonyítja, hogy amikor egy nemzet nagy társadalmi változásokat él át, amikor a társadalmi kihívások olyan mérvűek, mint a húszas években, akkor óhatatlan, hogy az adott kormány mérlegre tegye kultúráját.
Klebelsberg értékrendszere nem volt mentes a kor ideológiájától, de mindvégig azon munkálkodott, hogy a nemzet kulturális, művelődési szintjét minél magasabbra emelje. Minisztersége alatt, az ő irányításával ment végbe a magyar közoktatás-történet egyik legátfogóbb iskolareformja. Ennek elvi alapja a neonacionalizmus elmélete volt. Sokféleképpen magyarázták az elmúlt évtizedekben e felfogását. Klebelsberg új tartalmú nacionalizmus szükségességét vallotta. Az objektív tények (világháború, Trianon, nincs hadsereg, lepusztult gazdaság), meghatározták az ország lakosságának közérzetét, azt a krízishelyzetet, ami jellemző volt. Ilyen körülmények között kellett elkezdeni az ország felemelését. Klebelsberg szerint ez úgy lehetséges, hogy újszerű nemzeti érzést kell kibontakoztatni, amelynek az az alapja, hogy mi, magyarok nem rendelkezünk ugyan számottevő anyagi-gazdasági értékekkel, de hatalmas kulturális értékek vannak birtokunkban.
Klebelsberg neonacionalizmusának pedagógiai lényege: "reális nemzeti önismereten és józan nemzeti önértékelésen nyugvó, megalapozott nemzeti önbecsülés; ez készteti az embert tevékenységre, saját maga és az egész nemzet együttes felemelkedése érdekében. Ezért - éppen e tevékenységre felkészítő - modern európai szintű oktatási-nevelési intézményrendszerre van szüksége az országnak, hogy továbbra is megőrizhesse európai magyar kultúráját..." [20]
Klebelsberg a magyar társadalom modernizációjára, a "konzervatív reform"-ra törekedett. A konzervatív reformprogram a magyar társadalom hatékonyságát, versenyképességét akarta fokozni a kultúra eszközeivel. Ezért támogatta a magyar társadalom polgári fejlődésének folyamatát. Erős, művelt polgári értelmiségi osztály kialakítására törekedett, ez tükröződött a középszintű és a felsőfokú oktatás reformjával kapcsolatban is. Törekvései megfigyelhetőek voltak a paraszt- és munkásfiatalok nevelésével kapcsolatban is, tehát a miniszter a magyar oktatásügy korszerűsítésében igyekezett teljességre törekedni. Közoktatás-politikája több területen (népoktatás, középiskolai oktatás) elindította iskolarendszerünk modernizációs folyamatát. Ez a reformpolitikája pezsdítette fel századunk iskolaügyét; az ezt követő iskolareformok, törvények e kezdeményezésekre épültek vagy ezeket vitatták, mindenesetre nem maradtak hatástalanok.
Klebelsberg jelentős mértékben hozzájárult Zala megye szellemi, kulturális felemelkedéséhez is. A zalai sajtó visszhangja a legtöbb esetben pozitív volt a kultuszminiszter munkásságát illetően. A zalai eredmények is bizonyítják, hogy Klebelsberg törekvései a magyar nép, az ország kulturális felemelkedésére irányultak.
A politikai ellenfél, Gömbös Gyula elismerő szavai is a sokat "gáncsolt politikus" nagyságára utaltak: "... míg élt, voltak kis emberek, kis intrikusok, akik e férfiú nagyságát nem akarták vagy nem tudták értékelni". [21] Ám Klebelsberg ettől függetlenül kiváló kultúrpolitikus, kiemelkedő vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Jelentős, maradandó alkotásokkal fejlesztette, vitte előbbre a magyar oktatásügyet, a tudományos életet, a magyar kultúrát. Alkotásai, eredményei tiszteletet parancsolóak a mai kor embere számára is. Az utókor, úgy gondolom, adósa még Klebelsbergnek, hiszen feltáratlan, feldolgozatlan az 1926-30 között lebonyolított népiskola- és tanítói lakásépítési akciója, e téren Zala megyében is hiányok mutatkoznak.
A kutatómunkám során megismert, feldolgozott irodalmak, források bősége arra enged következtetni, hogy Klebelsberg Kunó oktatáspolitikai jelentősége, munkássága méltán tarthatna számot egy összefoglaló mű, egy elfogulatlan, ideológiamentes monográfia kiadására.
JEGYZETEK
[1] Kotnyek István: Településszerkezet és alsófokú iskolahálózat Zala megyében 1770-1980. In: Zalai Gyűjtemény 27. sz. Zalaegerszeg, 1987. 216. o.
[2] Barnabás István: Zala vármegye népoktatásügye és művelődése Trianontól napjainkig. In: Zala vármegye feltámadása Trianon után. Szerk.: Békássy Jenő, Hungária Hirlapnyomda Rt., Budapest, 1930. 91. o.
[3] Kotnyek István: i. m. 221. o.
[4] Hóbor József - Hóborné Kiss Gabriella: A Notre-Dame női tanítórend iskolái Zalaegerszegen 1929-1944 között. In: Győri iskolatörténeti millennium '96. Győr, 1996. 26. o.
[5] Huszti József: i. m. 260. o.
[6] Vitéz Barnabás István dr.: i. m. 92. o.
[7] Zalai Közlöny 1930. április 13. sz.
[8] Z. K. 1926. június 20. sz.
[9] Z. K. 1927. november 15. sz. 1. o.
[10] Z. K. 1927. november 15. sz. 2. o.
[11] Z. K. 1927. november 15. sz. 3. o.
[12] Z. K. 1927. december 30. sz.
[13] Z. K. 1928. január 26. sz.
[14] Z. K. 1925. november 25. sz.
[15] Z. K. 1928. szeptember 20. sz.
[16] Z. K. 1928. június 19. sz.
[17] "A Notre Dame női kanonok- és tanítórend zalaegerszegi kolostora és iskolái keletkezésének története és I. értesítője az 1929-30. iskolai évről". Zalaegerszeg, 1930. (Dr. Fára József, a Zala Megyei Levéltár akkori igazgatója tollából)
[18] "A Notre Dame női kanonok- és tanítórend zalaegerszegi kolostora és iskolái... i. m. 12. o.
[19] Huszti József: i. m. 334. o.
[20] Mészáros István: Klebelsberg Kunó, az iskolareformer. In: Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete. (Szerk.: Zombori István). Szeged, 1995. 50. o.
[21] Z. K. 1928. június 19. sz.