Kéri Katalin (szerk.): Ezerszínű világ

DR. MAGYARNÉ SZTANKOVICS ILONA:
DEÁK FERENC SZEREPE A ZALAI NEVELÉSÜGYBEN

A 19. század legkiválóbb liberális gondolkodói között számon tartott, a Zala megyei közélettől az országos politikáig felnövő Deák Ferenc emberi, jogászi, politikusi portréja közismert.

E kivételes személyiség életrajzírói, életművének kutatói közül néhányan és a Zala megye alsó fokú oktatásának történetét 1918-ig feldolgozó helytörténeti tanulmány is közöl arra vonatkozóan részleteket, hogy Deák, mint a közügy önzetlen szolgája, szerepet vállalt a reformkori nevelésügy felkarolásában. Degré Alajos és Molnár András kutatásai bizonyították, hogy két országos jelentőségű nevelésügyi dokumentum szövegezése fűződik nevéhez, s szerepe volt a helyi, zalai nevelésügyi kezdeményezésekben is. [1] Deák Ferenc nevelésügyben vállalt szerepének feldolgozására, méltatására azonban még nem vállalkoztak.

Mint köztudott, a reformkorban a nemzet ügye szorosan összekapcsolódott az oktatásüggyel. A reformnemzedék megértette, hogy az ország felzárkóztatása, megújulása a társadalmi haladást, az egyéni szabadságot és a nemzeti függetlenséget egyszerre követeli. A közoktatás egészének átalakítása ezért fontos szerepet kapott a reformkor vezető politikusainak programjában. Deák nem volt oktatásügyi szakértő, de mint jogász és közéleti személyiség részt vállalt a nevelésügyi munkálatokban is, és sokat tett azért, hogy szülőföldjén, Zalában a reformkorban kibontakozó aktív társadalmi háttér kovásza lett a nevelésügy fejlődésének.

A 28 esztendős Deák Ferencet, mint a már ekkor egyik legtekintélyesebb zalai táblabírót, 1831. január 17-én nevezték ki az 1827:8 tc. [2] által létrehozott országos bizottság "rendszeres munkálatainak" megvitatására és a véleményezésére alakult megyei bizottság tagjává. [3] E törvényjavaslatot, melyet a reformerek csak a fennálló rendszer foltozgatásának minősítettek, 1831-32 között tárgyalták a megyék. [4]

Molnár András kutatásai igazolták, hogy az egyházügyi, köznevelési és tudományos, valamint a közjogi operátumokra tett észrevételek túlnyomó többsége Deák Ferenc munkája, [5] szerzősége "mind az eredeti kézirattal mind kortársi levelekkel, mind pedig szövegelemzéssel bizonyitható." [6] A köznevelési és tudományos munkálatokról Deák által készített zalai észrevétel, a tanügy országgyűlési jogkörbe adására és a magyar tannyelv elemi iskoláktól egyetemekig való kiterjesztésére helyezte a hangsúlyt.

"Az Országos Kiküldöttség a maga munkájának 12-ik lapján, az ott javallott Törvényeknek, - 12-ik pontja alatt az egész tudományosodás dolgát Ő Felsége által a Helytartó Tanácsnak kormányzására bízatni ítéli s így azt az ország Rendjeinek Tanácskozása és befolyása alól mintegy egészen kivetetni látszik. - Minekutánna azonban a Honni Ifjúságnak neveltetése, s a szükséges tudományokban való oktatása a Hazai tárgyak között olly jeles helyet foglal, hogy azt az országnak közelebbi figyelme alól elvonni, magát a Hazának jövendő haszna és boldogsága tiltaná ... a neveltetés és tudományosodás dolga egyenessen, s időről időre a Törvényhozó Test elejbe adattassék. ... ezen javaslat ellen észrevétetik az, hogy a Német nyelvnek tökélletessen leendő tudása melly sok haszonnal legyen összekapcsolva, senki soha kétségbe nem hozza, s hogy abban az ifjak magokat gyakorolják, s az ő nagyobb kimiveltetésekre nézve azt egész tehetséggel meg is tanulják, szükséges: de mind ebből az: hogy a Magyar Hazában az Anya nyelvnek helyébe idegen Német nyelv hozattassék be a tudományok tanulására, soha nem következtethetik, s a midőn minden iparkodása a Nemzetnek az ő tulajdon nyelvnek előmozdítására czéloz, a minőn a Nemzeti lélek, és karacter magával a nyelvnek terjedésével tarttatik csak tökéletesen kifejlődhetőnek lenni, ugyan akkor egy Zsellér nyelvet meghonosittani akarni nem egyéb volna, mint a Magyar nyelvet uj homályba borítva vele együtt a Nemzeti lelket is örök sírba dönteni, azért maradjon ugyan a Német nyelv rendkívül való vagy akár rendes tudományi tárgy; de azon soha a közönséges Oskolákban semmiféle tudományos oktatások nem történjenek." [7]

Elutasította a történelemtanítás száműzését az alsóbb iskolákból, érvelt annak fontossága mellett. Visszautasította a felsőbb iskolák tandíj- bevezetésére tett javaslatot. A szerzetesrendi tanítók kinevezését világi hatóság felügyeletére akarta bízni. Szorgalmazta a szétszórt kis településeken élő emberek legalább időnkénti vallásoktatását, hogy: "erkölcsi tanítások és oktatások által természetük és belső szívbeli érzeményeik is szelídülvén, becsületes, jámbor magok viseletű emberekké váljanak." [8]

A "rendszeres munkálatokra" tett észrevételek szereztek Deák Ferenc számára olyan komoly elismerést, hogy 1833. április 15-én országgyűlési követté választotta Zala megye. [9]

A véleményezett operátumok megtárgyalására összehívott 1832-36. évi országgyűlésen - melynek munkálataiba Deák Ferenc bekapcsolódott, és nem csak a közteherviselést, hanem a nevelésügyet is felkarolta, és megpróbálta az ellenzékkel együtt napirenden tartani - a tanügy vonatkozásában az udvar ismét a már jól bevált elodázás, halogatás taktikáját alkalmazta. A liberálisoknak végül is csak egy feliratot - a tanügyi tervezet népoktatásra (praeparandiák létesítése), s egy politechnikum létrehozására vonatkozó részleteit - sikerült 1836. április 28-án V. Ferdinánd elé terjeszteni, melyet az uralkodó április 30-án felolvasott válaszában a felségjogra hivatkozva elutasított. [10]

E választ az ellenzék élesen bírálta, s Deák is a felirat megújítását javasolta, melyhez a többség és a főrendek is hozzájárultak: "Tegnap ment el a felirat, ma választ kaptunk; de nincs benne köszönet. ... Mi nem kértünk pénzt a kormánytól, nem munkát, nem engedélyt, még csak tanácsot sem; nem bántottuk a kir. jussokat, nem akartunk magunknak újakat szerezni csak azt jelentettük, hogy tervet szeretnénk a népnevelés és a közművészet tárgyában készíttetni; a kormány azonban ezt is megtagadja. ... A fölírást megújíttatni kívánom, egyébiránt én is azt tartom, hogy a nemzet fog gondoskodni magáról." [11]

Az országgyűlés 1836. május 2-i berekesztésekor Deák tudta, hogy a megbukott terveket, újabb reformok keresztülvitelét csak ügyes agitáció, szervezkedés válthatja valóra. [12]

Hazaérve legsürgősebb teendője a követjelentés elkészítése volt, melyet már hat héttel a diéta bezárása után írásban Zala vármegye közgyűlése elé terjesztett, az 1836. június 22-én tartott közgyűlésen pedig három órás beszédben ismertetett. A jelentés felért egy politikai röpirattal, melyben élesen, agitatívan taglalta a diétán elutasított népnevelési kérdést is. "De nem számlálgatjuk tovább azokat, mik az úrbéri viszonyok iránt elhatároztattak: ... Azonban nincs még e hét törvényczikkelylyel bevégezve minden, a mit az adózó nép sorsának könnyítése, de kivált morális emelkedése a nemzettől méltán megkíván, ... Ha nemzeti önállásunk érdekeit valódilag méltánylani tudjuk, s hazánkat szabadnak, erősnek és virágzónak óhajtjuk, ne tartsuk elégnek, hogy jobbágyaink élhetése törvény által biztosítva van, hanem neveljük a népet, ébresszük és tápláljuk keblében az emberiség szelíd méltóságának nemesebb érzeteit, javítsunk erkölcsein, fejtsük ki lelki tehetségeit s terjeszszük a közértelmességet." [13]

A követjelentés hatására a megye nemesei úgy döntöttek, hogy amíg a népnevelés ügye törvénykezés útján nem rendeződik, önhatalmúlag intézkednek a népiskolai állapotok megvizsgálásáról, javításáról. Az 1836. augusztus 8-án tartott közgyűlés pedig már határozatot hozott "A Nép Nevelésére Felügyelő Választmány" megalakulásáról, és egyben kiadta a tagok megbízását.

A 49 tagú választmány tagja lett Deák Ferenc, [14] akire az 1837. január 9-én tartott választmányi ülésen a kapornaki, kehidai és a kanizsai iskolák megvizsgálását bízták. [15]

Ugyancsak e jegyzőkönyv rögzítette a nem kis munkával járó választmányi feladatokat. A tagoknak a megye összes járásának valamennyi helységében fel kellett mérniük, hogy azok el vannak-e látva a: "Köz nép fel fogadásához, és sorsához alkalmazott iskolyával ugy szintt értelymes, és illyő helyzetű Tanítóval ... az ezeknélkül szükölködő helységek pedig, minö pénzel állíthatnak, leg alkalmasban ily szükséges intézetet fel? ... fogna-e a földes ur is ... és menynyivel adakozni? nem adakozván pedig ez, hajlandó és képes lenne e, a község a szükséges költségeket ki állani?" [16] továbbá, hogy kik fizetik a kántorpénzt, a tanulók számáról, annak alakulásáról "a divatozó tanítási rendszerről," [17] a tankönyvekről, "egy szóval a nép nevelés, egész jelen helyzetérűl, és a hasznos intézkedések ellen ne tán hatralható gátvetés elő itéletekrül, ki merítő jelentés tegyenek, s ezt a küldöttségnek, legközelebbi ülésében leendő felvehetés végett Koppány Ferenc Urnak, mint vállasztmány, mai ülésében ki nevezett levél Tárnok/na/k kezébe szolgáltassak." [18]

Mivel a zalai megyegyűlésekről a Törvényhatósági Tudósítások számára Deák küldött tájékoztatást, a választmány megalakulásáról egy 1836. augusztus 18-án Kehidán írt levelében Kossuthnak is beszámolt.

"Az úrbéri törvényeknek falun leendő kihirdetésére választmányokat neveztünk ki, s választmányt arra is, hogy a falusi oskolákra s nép nevelésére felügyeljen, ott, a hol szükséges segítsen." [19]

Még érdekesebb Deák ismét Kossuthnak írt 1836. december 31. és 1837. január 27. között kelt levele, melyben a Népnevelési Választmány által kezdeményezett adakozásról írt:

"... felszólíttatnak ezen felül a megyei birtokosok pénz adásra is, hogy a választmánynak legyen módja olyan hiányokon, melyeket sem az illető földesurak, sem a lakosok pótolni nem akarnak, vagy igen szegény megyénkben pótolni nem tudnak, a lehetőségig segíthessen; végre ha pénzalapunk olyan gyűlne össze, mely e czélra elegendő volna, egy praeparandiát is kívánnánk állítani. Azonban nagy uraink legnagyobb része szequesztrum alatt van, a középosztály nem tehetős, s így én a kollektáktól nem sokat reménylek; de egynéhány ezer forintunk mégis igen ártatlan forrásból együtt van." [20]

Ebből a gyűjtésből Népnevelési Alapítványt hoztak létre, "melynek vagyona 1840-ben már 7329 ezüst forint és 18 5/8 krajcár volt", s e levélben [21] közölte Kossuthtal a választmány valódi célját is:

"Ebben az a fő nyereség, a mit nyilván tudatni nem kívánunk, hogy lassanként a nép nevelése közfigyelem alá kerül s a papoknak vagy kormánynak kezéből vagy elvétetik vagy pedig ellenőrségünk alatt lesz." [22]

E sorokat Kossuth természetesen nem közölte a Törvényhatósági Tudósításokban. Amikor ellene 1837. június 20-án a Királyi Táblán hűtlenségi per indult, s 1837. május 5-ei elfogatásakor leveleit és a Törvényhatósági Tudósításokat is lefoglalták, Deák leveléből e sorok elhallgatása a perben egyik vádpontként szerepelt.

"Még azt is mondja a Királyi Fiscus: ím mennyire letért az Alperes a nyilvánosság ösvényéről, mutatja azt, hogy mit egyik levelezője a V. betű alatt a Báró Wesselényi pöre és a népnevelés iránti megyei ellenőrködésről írt, elhallgatta." [23]

Valószínű az is, hogy Deák leveléből jutottak a zalai népnevelési kezdeményezések a Helytartótanács tudomására, melyekre egy 1837. augusztus 1-én kelt levélben aggodalommal reagált, és részletes jelentést kért a választmány tevékenységéről. [24]

A Népnevelési Választmány 1837. augusztus 14-én járási alválasztmányokat nevezett ki egy olyan általános szempontsor kidolgozására, mellyel valamennyi népiskola helyzetét minden vonatkozásban fel lehetett térképezni. E munka irányítója a: "Tapolczaiban B. Puttheany József, Szántóiban Hertelendy Károly, Kapornakiban Deák Ferencz, Egerszegiben Laky Károly, Lövőiben Bertalan Pál, s végre a Muraköziben Csesznák József." [25] volt.

A kisgyűlés 1837. december 9-ei ülése már el is rendelte az elkészült általánosan használható táblázat kinyomtatását. [26]

A Zala Megyei Levéltár választmányi közgyűlési iratai között meg is található e táblák közül néhány, [27] a Séllyey családi levéltár iratai között pedig a Muraközi járás teljes népiskolai összeírása, [28] de a Deák Ferenc által vizsgált népiskolák jegyzéke eddig még nem került elő.

Zala vármegye már idézett, 1836. július 22-én tartott közgyűlésén Deák teljes sikert aratott követjelentésének hatására - melyet ki is nyomtattak - arról is határozat született, hogy a következő országgyűlésre mindazokat a kérdéseket, melyek az 1832-1836-os diétán megbuktak, követutasításba kell adni. [29]

Így az 1839. április 15-ére összehívott országgyűlés hírére összeült közgyűlés bizottságot nevezett ki a követutasítás kidolgozására, melynek Deák Ferenc is tagja volt. [30]

Degré Alajos kutatása szerint a bizottság: "május 6-án már bemutatta a közgyűlés első tárgyaként az igen részletes, 40 pontból álló 58 folio oldal terjedelmű utasítás tervezetet. Az utasítás egységes szerkezete, gondos fogalmazása, az előzményekből való kiindulása kizárja azt, hogy magán a bizottsági ülésen fogalmazták volna. Kész szöveget terjesztettek a bizottság elé, mely azt megvitatta, helyenként nyilván módosított rajta, de lényegében az elébe terjesztett szöveget fogadta el. A tervezet szövegezője pedig csak Deák Ferenc lehetett. Erre mutat elsősorban nyelve, szerkezete és stílusa. Mindenben Deák ekkori írásaihoz, beszédeihez hasonlit. Főleg abban a technikában, hogy kerüli a színes fejtegetéseket, egyszerű jogászi szövegezésre törekszik. ... Fogalmazása tehát bátor és határozott, de a legélesebb szemű ügyész, vagy rendőrspicli sem találhatta benne nyomát a "lázitásnak". Alkalmas arra, hogy az országgyűlésen érdemi tárgyalás alapjául szolgáljon." [31]

E követutasítás 34. pontja az alábbi indoklással határozottan elrendelte a tanítóképzők, a reáliskolák és a műegyetem követelésének megújítását, Deák szavaival: "a Nemzetet azon törvényes és természeti jogától, hogy nevelés elrendelésébe bé folyással légyen, meg fosztani nem lehet, de amugyis a szomoru tapasztalás bizonyitja, hogy e tárgyakra nézve a Királyi Válasz kiadása óta már le folyt 3 évek alatt sem tétettek a Kormány részéről czélszerü Intézetek, - Szükséges hogy követ Urak e tárgyat ismét felfogják, s a közelebb mult Ország Gyűlésének e részben kijelentett elvei szerént s a Választmánynak törvény általi kiküldését eszközölni igyekezzenek." [32]

Köztudott, hogy a következő, 1839-1840-es pozsonyi országgyűlés vezéralakja Deák Ferenc volt. Molnár András írja róla, hogy e pozsonyi diétán teljesítménye és rokonszenves egyénisége előtt még politikai ellenfelei is tisztelettel hajoltak meg. Javaslatára az országgyűlés azokat az elintézetlen és legsürgetőbb kérdéseket vette vitatás alá, melyeket még az előző diétától örököltek.

A nevelésügyi törvényjavaslatok munkálatainak folytatására is választmányt neveztek ki, de ellentétben a reformellenzék reményeivel, a nevelésügy kérdése ismét elodázódott, csak 5 királyi katolikus tanítóképző felállításáról intézkedett rendeleti úton a kormány.

A diéta mérlegéről szóló követjelentést Deák Ferenc Zala megye 1840. július 27-i közgyűlésén terjesztette elő, s a nevelésügy tárgyában az alábbiakat ismertette: "a jelen országgyülésen nehogy még az előmunkálatokban és a javaslat készítésében is gátot tegyen ismét valamely kir. válasz, egykerületi választmányt neveztünk ki, s azt e tárgynak kimunkálásával megbíztuk; de a számos és szintén halasztást nem szenvedő köztárgyak özönében ezen választmány csak az országgyűlés utójára készíthette el munkáját, és így az még kerületi tanácskozás alá sem vétethetett. Szükséges, hogy a jövő törvényhozás e tárgyat ismét csüggedést nem ismerő szilárdsággal fölvegye, s abban a mit lehet, törvény által is eszközölni mindenképpen igyekezzék. Addig is pedig közhatóságok és egyes polgárok tegyenek mindent, a mi hatalmukban áll, mert minden áldozat, mi e czélra fordíttatik, a hazának és emberiségnek oltárán van letéve. Nevelni a népet oktatással, intéssel, czélszerű törvényekkel, ez a legnemesebb feladat, mert kifejti a nemzet erejét, virágzásra emeli a hazát, biztosítja törvényeink szentségét, s az embereket jobbakká s boldogabbakká teszi." [33]

Ismeretes, hogy Deák az 1843-1844-es országgyűlésen nem vett részt. A közteherviselésre (háziadó fizetésére) vonatkozó, elveivel ellentétes követutasítás elfogadása és a követté választása során zajlott atrocitások miatt lemondott tisztségéről. Bár az aktív politizálástól tartózkodott, de a megyegyűléseket látogatta, s baráti levelek, követutasítások útján továbbra is támogatta a diéta liberálisait. [34]

Bizonyítéka ennek többek között az, hogy ráismerhetünk Deák nézeteire abban a pótutasításban, melyet 1844-ben Kerkápoly István Zala megye akkori követe az előző országgyűlésen kinevezett választmány, a Bezerédj István vezetésével kidolgozott és 1843-ban nyomtatásban is közzétett [35] haladó szellemű népnevelési törvényjavaslatára vonatkozóan kért.

Ez a pótutasítás a törvényjavaslat alapvető elveit elfogadhatónak ítélte, s felhatalmazta a követet a tanítóképzők létesítésére szánt összeg megkétszerezésére. Az evangélikus és görög vallásfelekezetű iskolák felügyeleti jogkörének kérdésében, illetve a szétszórt, kis települések iskolaellátottságának ügyében azonban - a Deák által fogalmazott 1832-es köznevelési operátumra tett észrevétel szellemének megfelelően - világos törvényi rendezést kívánt: "... határoztassék el a törvény által még az is, hogy azon kisebb s tsak néhány házakból álló községekben hol a helység oly kicsiny, hogy egy nép iskolát fel állíthat, s fent nem tarthat, többeknek adassék tanító, ki időnként hol egyik, hol a másik községben fogja a törvényben meghatározottak felett az ifjuságot s a népet oktatni." [36]

Az 1843-1844-es országgyűlésen azonban e törvényjavaslat megvitatására sem került sor. Néhány kérdésről viszont az udvar a diétát megkerülve, a rendek javaslatait kisajátítva, módosítva intézkedett. Így történt ez a népnevelés ügyében is. [37]

A rendek feje fölött, saját hatáskörében hozta tető alá a kormány a Helytartótanács által 1845. július 16-án kibocsájtott első magyarnyelvű népiskolai rendelkezést - "Magyarország elemi tanodáinak szabályai" - melyhez június 17-én egy statisztikai összeírásra vonatkozó rendelkezést is társított.

Ez a népiskolai szabályzat az ország több megyéjében, köztük Zalában sem talált pozitív fogadtatásra. Mivel az abszolutizmus oldaláról jött, még előremutató rendelkezéseit sem akarták elfogadni. [38] Zala megye 1845. augusztus 18-ai közgyűlése tárgyalta a megérkezett 25.224 és 27.230 számú helytartótanácsi rendeletet. Az utóbbihoz jegyzéket is mellékeltek a népiskolai állapotok felméréséhez, s tervezet, javaslat készítését rendelték el a népnevelési kérdések megyei megoldására a szabályzat előírásainak megfelelően. Elvárták az akadályok elhárítását, melyre a kegyurakat, földesurakat, községeket fel kellett szólítani. [39]

A megyei közgyűlés a rendeletek véleményezésére küldöttséget nevezett ki: "A fel álléttatni intézett uj tanodai rendszer a nép nevelés tekéntetéből is a Megye Rendeinek egész figyelmét igényelvén, ugyan azért Séllyey Elek Kerületi Táblai Ülnök és tábla Bíró ur elnöklete alatt Deák Ferencz Zalabéri Horváth János Kamarás, Oszterhueber József, Hertelendy György, Varga Lajos, Szabó János Mezriczky Péter és Sáry Gergely Tábla, Plánder Ferencz novai esperest, Márton Gábor és Horváth Zsigmond Lelkész urak olly utaséttással küldetnek ki, hogy az elő botsájtott Intézmények minden részeire nézve javallatot Véleményt készítvén azt jelentésük mellett a N/eme/s V/árme/gyének bé mutassák." [40]

Zala megye választmánya nem fogadta el az új népiskolai szabályzatot, mert törvényalkotásra egyedül csak az országgyűlést tartotta illetékesnek, melynek jogkörét a királyi rendelet súlyosan megcsorbította. Az elutasítást tartalmazó jelentést a megye 1846. november 9-én tartott közgyűlésén terjesztette be a küldöttség. [41]

A jegyzőkönyv szerint a tartalmi kérdéseket Márton Gábor köveskáli esperes véleményezte, melyet külön be is mutattak a közgyűlésen. [42]

A beterjesztett jelentés logikai szerkezete, logikus, világos, tömör fogalmazása, a körültekintő jogi érvelés azonban ismét Deák Ferenc szellemi irányítására enged következtetni.

"A Választmány ebbeli meg bizatásának megfelelendő folyó 1846. évi nyárutó 3-án Zalabérben Horváth János arany kultsos, s táblabíró Urnak elnöklete alatt Deák Ferenc, Oszterhueber József, Hertelendy György, Szabó János, Varga Lajos táblabíró, Plánder Ferencz novai plebanus, és kerületi esperess, Márton Gábor Köveskállai helveticai vallásu esperest szinte táblabiró Uraknak, és az alulirott főjegyzőnek jelenlétökben összveült, s miután mind a fellebbérintett Helytartó Tanátsi két rendbeli kör intézmények erre következett megyei végzés, s a közlött alap szabályok felolvastattak, ezen ujj rendszerre nézve a következőket véli a kiküldöttség a Tekintetes közönség elébe terjesztendőnek. Hogy a közoktatási, és köznevelési rendszer feletti határozás, és intézkedés összves törvény hozás jogaihoz, és köréhez tartozzék, csalhatatlan bizonyságul szolgál az 1790-k évi 57-k törvény czikkelly, mely már fél század előtt az egész nevelési rendszer kimunkálását egy országos választmányra bizta, s munkálatának a törvényhozás eléb e leendő terjesztését elrendelte, az 1825-k évi 8-k törvény czikkely pedig az elöbbi országos küldöttség munkálatok megvizsgálásával, az ujjabb idöhöz, s korhoz alkalmazásával egy ujjabb országos választmányt bízott meg, s az e feletti határozást a törvény hozásnak tartotta fenn, e nyomon kellett volna tehát a Kormánynak is a felállítani szándékolt elemi oskolák elrendezésében eljárni, s azok rend szabályait, s felállításuk módját a Törvény hozás utján elhatároztatni, mit az mind az által jelenleg kikerülve, azt mi csak egyedül a törvényhozás utján lett volna létesíttendő, önmaga annak melleőzésével kívánja mostan foganatosittatni." [43]

Szellemesen és logikusan kifogásolták a cím alapján a rendelet hatályát is, mert az nem felelt meg a rendek által régóta óhajtott egységes nevelési rendszer igényének. Az érvelésben szerepet kapott a Deákra jellemző természetjogra történő hivatkozás is. "Magyar Ország elemi tanodái szabályai neve alatt kiadott szabályokat nem látja a Választmány egy aránt az egész Országra, s annak minden törvényessen bevett vallásu lakóssaira, s azok tanodáira kiterjesztetnek, mert a közlött ujrendszer kizárólag csak romai katholica vallásuak elemi iskoláik fel állításáról, és elrendezéséről intézkedik, ... E rendszabások tehát, mint csak a nemzet egyik vallásu felekezete elemi oskoláiról határozók, már ezen egy oldaluságok miatt is a Nemzet köz szükségének, s várakozásának meg nem felelnek még távolról is." [44]

Szintén a rendelet hatályával bizonyították az iskolakötelezettség elmulasztásának egyoldalú szankcióját, mely csak a katolikusokra terjedt ki, s melyet más vallásfelekezetűeknél törvény hiányában nem lehetett érvényesíteni.

Az iskolalétesítés és fenntartás költségeire vonatkozó részt pedig alkotmánysértőnek minősítették, s ismét Deákra jellemzően az alkotmányossággal, a törvény hiányával érveltek: "Szükséges pénz összegek előállíttására az egyes lakósok, és magányosok kötelezendőnek mondatnak, már pedig bár melly fizetésekre, bátor azok a legszentebb, legszükségesebb, s idvesebb czélra szánvák legyenek is, a Hon polgárai törvény nélkül, s csak egy oldalu kormányi rendelettel soha sem kötelezhetők, s e jogot a kormánynak tulajdonittani az alkotmányosság világos veszéleztetése nélkül nem is lehet." [45]

Végezetül javasolták, hogy a megye a következő országgyűlésre adja követutasításba a népnevelési törvény megalkotásának indítványozását. Deák irányítására enged következtetni az is, hogy nem vitatták viszont azt a 27.230. sz. rendeletet, mely az állapotok felmérését, a megyei kérdések megoldása végett tervezet készítését rendelte el, vagyis a népnevelés kérdésében elismerték a király felügyeleti jogát. [46]

Deák, betegeskedése miatt egészen 1848. márciusáig távolmaradt az utolsó, 1847-1848-as rendi országgyűlésről, ahol a nevelésügyi kérdés törvényi rendezését szokás szerint halogatta a kormány. Közismert, hogy a liberális oktatáspolitikai törekvések végül forradalmi úton valósultak meg.

A Népnevelési Választmány tevékenységének hatására, melynek létrejöttében és munkálataiban Deák Ferencnek is komoly szerepe volt, 1848-ig 17-el nőtt a népiskolák száma Zala megyében. Növekedett a tanulólétszám, a tanítók száma, és néhány iskola bővítésére, állagjavítására is sor került. [47]

A megye nevelésügyi aktivizálódása révén más területeken is jelentős eredmények születtek. 1842 őszén leánynevelő intézet nyílt Nagykanizsán, s ezzel egyidőben, ugyanitt jött létre Lőw Lipót izraelita főrabbi kezdeményezésére a Dunántúl első iparostanonc iskolája. 1844-ben Nagykanizsán megnyitotta kapuit Zala megye első tanítóképzője is, melynek fenntartásához 1848-ig a Batthyány-uradalom is hozzájárult. Deák Ferenc kezdeményezésére pedig 1847-ben Zalaegerszegen megalakult az első óvoda. [48]

Deák Ferenc valóban a közügy önzetlen szolgája volt. Országos és megyei közéleti pályafutása során jogtudásával, tekintélyével, mély humánumával sokat tett le a nevelésügy asztalára. Jelentős szerepe volt a reformkori országgyűléseken a nevelésügy napirenden tartásában, és abban is, hogy a reformkorban Zala megye kezdte ledolgozni országos és régióbeli hátrányát az oktatásügy terén. [49] Méltán írta róla barátja, Vörösmarty Mihály: "Ily emberre szükség van a világon, nemcsak az országért, hanem azért is, hogy rossz óráinkban meg ne tagadjuk azon állítást, hogy az ember Isten képére alkottatott." [50]

Iskolám, a Zalaegerszegi Deák Ferenc Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola 1970. óta viseli Zala megye híres szülöttjének nevét.


JEGYZETEK

[1] Degré Alajos: Zala megye 1839. évi követutasítása. In: Tanulmányok Deák Ferencről. Zalai Gyűjtemény, 5. sz. Zalaegerszeg, 1976. 220-230. o.

Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. Zalai Gyűjtemény, 9. sz. Zalaegerszeg, 1978. 51-53. o.

Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei 1829-1841. I. kötet, 2. bővített kiadás, Budapest, 1903. 263-264., 276., 311., 528., 545., és II. kötet 290-295. o. (Közli Molnár András: Deák Ferenc. Új Mandátum. Könyvkiadó, Budapest, 1998. 126-130. o.)

Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett észrevételek. In.: Századok 1995/2. sz. 390-392. o.

Molnár András: A Muraköz 1848-ban. In.: Századok 2. sz. 300. o.

[2] Magyar törvénytár 1740-1835. évi törvénycikkek. Budapest, 1901. 430-489. o.

[3] Molnár András: Deák Ferenc mint "becsületbeli tiszti alügyész". In.: Degré Alajos emlékkönyv. Szerkesztők: Máté Gábor - Zlinszky János, Unió Kiadó, Budapest, 1995. 173. o.

[4] Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek. In.: Századok, 1995/2. sz.

[5] Uo. 387-406. o.

[6] Molnár András: Deák Ferenc mint "becsületbeli tiszti alügyész"... i. m. 176. o.

[7] Észrevételek az országos kiküldöttségnek (de re litteraria) a tudományosodás dolgáról készült munkájára c,r.: 116-118. o. In.: Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei. 1832. 11-143. o.

[8] Észrevételek az országos kiküldöttségnek... i. m. 116-120. o.; Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres... i. m. 391. o.

[9] Molnár András: Deák Ferenc mint "becsületbeli tiszti alügyész"... i. m. 173. o.

[10] Kossuth Lajos: Országgyűlési tudósítások. (1-5 kötet) Sajtó alá rendezte: Barta István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1961. 5. kötet, In: Kossuth Lajos összes munkái 5. kötet (1-6. köt.) 213. o., 606. o.;

Kossuth Lajos: Ifjúkori iratok. Törvényhatósági tudósítások. Sajtó alá rendezte: Barta István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. In. Kossuth Lajos összes munkái 6. kötet, 652. o.

[11] Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei: 1829-1841. i. m. 263-264. o.

[12] Degré Alajos: Zala megye 1839. évi követutasítása... i. m. 217. o.

[13] Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei: 1829-1841. i. m. 264-278. o.

[14] ZML. kgy. ir. 1836. 164. sz. eredeti sz. 1569. sz. (Részben közli Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig... i. m. 51. o.)

[15] ZML. kgy. ir. 1837. 164. sz. eredeti sz. ua. (Kissé pontatlanul közli Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig... i. m. 55. o.)

[16] Uo.

[17] ZML. kgy. ir. 1837. 164. sz. eredeti sz. i. m.

[18] Uo.

[19] Deák Ferencz emlékezete - levelek. Szerk.: Váczy János, Budapest, 1980. 17. o.

[20] Uo. 37-38. o. Megjegyzés: A levél utolsó sora arra utal, hogy Inkey Ferenc lánya apja hagyatékából kb. 4-5000 ezüst forintot adományozott népnevelés céljára.

[21] ZML. kgy. ir.: 1840. 2543 sz., Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig... i. m. 53. o.

[22] Deák Ferencz emlékezete - levelek. i. m. 37. o.

[23] Kossuth Lajos iratai, 1837. május - 1840. december: Hűtlenségi per, fogság, útkeresés. Sajtó alá rendezte: Pajkossy Gábor I. Akadémia Kiadó, Budapest, 1989. (Kossuth Lajos Összes munkái 7. kötet, 483. o.)

[24] ZML. kgy. ir: 1837. 164. sz. eredeti sz. 1837: 2 3401.

[25] ZML. kgy. jkv. 1837. szeptember 25. 2296. sz.

[26] ZML. kgy. jkv. 1837. december 9.

[27] ZML. kgy. ir. 1837. 264. sz. eredeti sz. ua.

[28] ZML. Séllyey: cs. l. t. IV. csomó, dr. Magyarné Sztankovics Ilona: A Muraközi járás népiskolái a reformkorban (1837-1841) Kézirat, Pécs, 1997.

[29] ZML. kgy. jkv. 1836. június 20. 1018. sz.

[30] ZML. kgy. jkv. 1839. április 15. 1245. sz.

[31] Degré Alajos: Zala megye 1839. évi követutasítása... i. m. 227. o.

[32] ZML. kgy. ir. 1839. 1644. sz.

[33] Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei: 1829-1841. i. m. 545. o.

[34] Kiss Gábor - Molnár András "A tekintetés megye közönségének alázatos szolgája..." Dokumentumok Deák Ferenc életéből, Zalaegerszeg, 1988, 8-10. o.; Zala megye történelmi olvasókönyve, Zalaegerszeg, 1996. Szerkesztette: Molnár András 183-184. o.

[35] Kármán Mór: Közoktatási tanulmányok 1-2. kötet, Budapest, 1906. 1. kötet, 127-138. o.

[36] ZML. kgy. ir. 1844. 3. sz.

[37] Bényei Miklós: Oktatáspolitikai törekvések a reformkori Magyarországon - Oktatáspolitikai törekvések a reformkori országgyűléseken. Csokonai K., Debrecen, 1994. 380. o.

[38] Uo. 288. o.

[39] ZML. kgy. jkv. 1845. augusztus 18. 3427. pont.

[40] ZML. kgy. jkv. 1845. augusztus 18. 3428. pont.

[41] ZML. kgy. ir. 1846. 3707. sz.

[42] Uo.

[43] ZML. kgy. ir. 1846. 3707. sz.

[44] Uo.

[45] Uo.

[46] ZML. kgy. ir. 1846. 3707. sz.

[47] Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában (1770-1868) Akadémia Kiadó, Budapest, 1989. 20-213. o.

[48] Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Budapest, 1929. 256-257. o., közli Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. i. m. 53., 58. o.

[49] Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. i. m. 199. o.

[50] Vörösmarty Mihály levelezése II. Sajtó alá rendezte Brisits Frigyes. Vörösmarty Mihály összes művei 18. Szerk.: Horváth Károly és Tóth Dezső. Akadémiai K., Budapest, 1965. 187. o, közli Molnár András: Deák Ferenc... i. m. 9. o.


Vissza a könyv tartalomjegyzékéhez!