Uno Cygnaeust [1] a finn népiskolai rendszer alkotójának, a "népiskola atyjának" nevezik, ám ezzel a pontatlan megjelöléssel szervezői munkássága kerül előtérbe, és méltánytalanul perifériára szorul tevékenységének jelentős része. Erősíti ezt a nézetet az az általános vélemény, miszerint pedagógiai filozófiája Pestalozzi, Fröbel, Diesterweg plagizálása. Az újabb Cygnaeus-kutatások már nem osztják ezt a véleményt, Cygnaeus életművéhez azonban többnyire továbbra is a gyakorlati oldal felől közelítenek.
Tanulmányom célja Uno Cygnaeus pedagógiai gondolkodásának bemutatása, Ehdotuksia Suomen kansakoulutoimesta [2] című (továbbiakban: Javaslat), legfontosabbnak tekinthető művén keresztül, mely II. Sándor reformkezdeményezésére [3] íródott. [4] Az orosz cár (akinek birodalmához tartozott a múlt század közepén Finnország) 1856. március 24-én deklarált reformjainak iskolaügyre vonatkozó részében elrendelte, hogy káptalani üléseken az ország egész területéről érkező szakértők, az ügy iránt érdeklődők és laikusok is tartsanak előadásokat, vitassák meg elképzeléseiket, hogy hogyan lehetne előmozdítani a Finn Nagyfejedelemség oktatásügyét, s tegyenek javaslatokat elsősorban vidéki iskolák alapítására. [5] A szenátushoz ezen ösztönzés nyomán összesen tizenkilenc tervezet érkezett, s ezek többnyire hasonló elképzeléseket vetettek fel: a népiskola a konfirmációs tanfolyamra (rippikoulu) készítette volna fel a gyerekeket, a tantárgyak közül a legfontosabb helyet a hittan kapta. Emiatt a népiskolák magától értetődően az egyház felügyelete alá tartoztak volna. Noha a tervezetek készítői valamennyien központi problémának tartották a tanárképzés megoldását, ebben a kérdésben említésre méltó javaslatot csak Kustaa Euren és követői tettek. Elképzelésük szerint a népiskolai tanítóképzést az egyetemi oktatáshoz kellett volna csatolni, s az érettséginek megfeleltethető vizsga (ylioppilastutkinto) alapvető követelmény lett volna a képezdében.
Uno Cygnaeus jóval radikálisabb nézeteket vallott, mint kortársai, célja volt részben megreformálni, részben pedig kialakítani egy új alap-, s egy ehhez kapcsolódó felsőoktatási rendszert. Cygnaeus a legfontosabb feladatnak egy komplex tanítóképző intézet létrehozását tartotta Közép-Finnországban. A szemináriumot elkülönítve bár, de férfiak és nők számára bentlakásos intézetnek (sisäoppilaitos) tervezte, ami teljesen ismeretlen volt az országban. Bejáró diák csak megüresedett helyre pályázhatott, illetve a szeminárium anyagi támogatójának kegyeltje lehetett. Az iskola finanszírozását nagyobb részben állami támogatásból tervezte, azonban a vezetőség feladatának tartotta további anyagi források felkutatását.
Szorosan a tanítóképzőhöz tartozott a gyakorlóiskola (mallikoulu), a szeminárium felépítésének megfelelően külön fiúknak és lányoknak. [6] Itt a jelölteknek a három év elméleti képzés ideje alatt is kellett hospitálniuk, a negyedik évben pedig itt tanítottak a gyakorlóiskola igazgatója és szaktanárok felügyelete alatt. A gyakorlóiskola növendékei is az intézetben éltek. Az iskolán túl bölcsődét és óvodát is tervezett, hogy a szeminárium női növendékei gyakorolhassák a kisgyermekek ápolását és nevelését. Gyakorlati tantárgyak bevezetése miatt a szemináriumhoz kertészet, mező, szántó, tehenészet, lovarda, kovácsműhely létrehozását is korszerűnek vélte, ezeket szolgálók gondozták a diákság segítségével. Az egyház szerepét drasztikusan visszaszorította, s egy szakértőkből álló, erősen hierarchikus felügyeleti kört kívánt kiépíteni; a férfi és női részlegnek például külön igazgatója volt.
Szembetűnő érdekessége munkájának, hogy magáról a népiskolákról, a rendszer kiépítéséről igen minimálisan értekezik, a hangsúlyt a szeminárium és a gyakorlóiskola tervezésére helyezte. Meglátása szerint a népiskolák hatékonysága a szakemberek felkészültségétől függ, ezért hasznosabb egyetlen, ámde kiváló képezde létrehozása. Ennek érdekében követelte a szenátustól a pontosan kiszámított költségek előteremtését (ahogy Halila rámutat, [7] Cygnaeus költségvetése nyolcszorosa volt a többi javaslatban meghatározott összegnek), Jyväskylä városi vezetőségétől pedig a meghatározott feltételek biztosítását kérte, amit az alig ezer fős kisváros nem tudott biztosítani, ezért az épületek és azok berendezése nem Cygnaeus tervei alapján készültek el. Tervezetét kortárs szakmai és politikai körökben is nagyon eltérően fogadták és értelmezték. A szakirodalmak szinte kivétel nélkül fókuszba helyezik ezt a problémát, így gyakorlatilag a mű megjelenésétől fogva kikerülhetetlen része lett a Cygnaeus-recepciónak. Ennek ellenére nem vállalkozom a polémia részletes bemutatására, csupán vázolom az újabb és lényegesebb nézeteket.
A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy Finnországban Cygnaeus volt ebben az időben a legtájékozottabb a modern pedagógiai szakirodalomban. Amerikai és pétervári tartózkodása során személyesen is megismerkedett a jelentősebb oktatási intézetek vezetőivel, pedagógusaival, Oroszországban pedig közel került a kormányzói körökhöz, így neves politikusok támogatták elképzeléseit, mint pl. A. Armfelt, H. V. W. Furuhjelm, J. H. Palmén. Hasonló érveket említ V. Helte kiadatlan Cygnaeus-kutatásában: a kormányzói politikát tükrözi az az igény, hogy ne az egyház legyen a népiskolák felügyeleti szerve és az a nézet, hogy a hitoktatás célja nem a vallásosság elmélyítése.
1858 áprilisában a Szenátus a heves viták ellenére Cygnaeus pályázatát fogadta el, és a rendelet értelmében ösztöndíjat kapott egy hazai és külföldi tanulmányúthoz. Már 1858 nyarán el is indulhatott finnországi útjára. Főleg dél- és közép-finnországi iskolákban járt. A külföldi útja során felkeresett helyszínek és intézetek közül itt most csak a legjelentősebbek említésére van lehetőség.
1858 novemberében Svédországban tartózkodott. Járt Stockholmban, Uppsalában, itt T. Rudenschölddel, a svéd népiskolai rendszer megújítójával találkozott.
1859 januárjában Koppenhágába, majd onnan Hamburgba utazott. Első ízben itt találkozott a Fröbel-féle neveléssel, hallgatta Louise Fröbel előadásait. Innen Brémába, majd Lübeckbe utazott. 1859 februárjában Berlinben tartózkodott, ahol személyesen találkozott Diesterweg-gel. Drezdában ismerhette meg először annak kisdedóvó intézményét.
Bécsben egy hetet töltött, innen indult tovább Salzburgba, majd pedig Svájcba. Zürichben felkereste Küsnacht szemináriumát, majd több ízben is látogatást tett a wettingeni szemináriumban. Itt szerzett tapasztalatai döntő hatást tettek rá, a jyväskyläi szeminárium wettingeni mintára épült fel. Innen Bernbe és Baselba, Heidelbergbe, majd Frankfurtba ment, ahol egy zsidó felekezeti iskolát keresett fel. A visszaúton megfordult Amszterdamban, majd újból visszatért Hamburgba, ahol Fröbel özvegyénél tanult.
Tanulmányútjáról szóló beszámolóját 1860-ban juttatta el a Szenátushoz, majd az eredeti javaslatát újabb tapasztalatai alapján átdolgozta, s így született meg az Ehdotuksia Suomen kansakoulutoimesta című írása, mely három nagyobb egységre tagolt, pedagógiai elméleteket és gyakorlati teendőket egyaránt tartalmazó mű. Kohézió csak a mű bevezetésére jellemző, a szemináriumra, gyakorlóiskolára és óvodára, valamint azok tanáraira és személyzetére vonatkozó szabályzatok, szervezési feladatok, elméleti fejtegetések, didaktikai útmutatások leírásai logikátlanul váltakoznak a szövegben.
Hosszú bevezetésében elénk tárja és élesen kritizálja Finnország iskolarendszerét, mely főleg vándortanítók működésén alapult, akiknek tárgyi felkészültségét minimálisnak, látókörüket szűkösnek nevezi. Ez a széles körben elterjedt iskolarendszer (kiertokoulu) megelégedett azzal, hogy a gyerekek valamennyire megtanuljanak olvasni, s ismerjék az alapvető hittételeket. Nagyobb bajnak látja, hogy ezt a tanítási formát az egész nemzet jónak találta, az ország szétszórt népességére hivatkozva. Márpedig, ha a fennálló rendszert az egész lakosság támogatja, akkor igen nehéz gyökeresen kiirtani azt, s egy abszolút új modellt állítani a helyébe. Külföldi példák is azt mutatják, [8] hogy csak ott működhet sikeresen a népiskola, ahol az egész nép érdeklődik annak helyzete, sorsa iránt. Cygnaeus azzal érvel, hogy mindenekelőtt egy jól megszervezett és állandó oktatásra épülő alsó fokú iskolarendszer szüntetheti meg a tudatlanságot, ezáltal a mérhetetlen szegénységet. Cygnaeus mesterien szövi gondolatmenetébe ellenfelei, kritikusai nézeteit. Másrészt általánosan elfogadott tény volt a tudatlanság és nincstelenség közötti összefüggés. Sőt, továbbmegy: a tudatlanság mellett a finn nép mulyaságát, lustaságát, vállalkozásoktól való idegenkedését említi, mint szegénységük okait, ami ráadásul a szűkösség ellenére egy pazarló, élvhajhász életmóddal társul. Államgazdasági szempontból is fontos tehát a műveltség szélesebb körben való terjesztése, hiszen a műveltség mélyebb erkölcsi tudatot formál az emberekben, ez pedig nagyobb munkakedvre ösztönzi őket. Éppen ezért Cygnaeus szerint minél nagyobb gondot fordítanak az oktatásra, annál kevesebb börtönt és javítóintézetet kell majd felállítani, így a népiskolákra fordított összeg más területen fog megtérülni. Közös erőfeszítések, közös célok pedig nemzeti tudatukat, összetartásukat alakítja ki, ami elvezethet a nemzet önállóságához is.
Ennek a logikai láncnak több pontja is érdekes. Szociális vonatkozása tökéletesen egyezik a Suomen Talousseura érveivel, a nemzet összetartásának, a nemzeti tudatnak a kiemelése, és a nép önállóságának eszméje ritka, majdhogynem egyedülálló Cygnaeus-nál.
Egész (élet)művén hangsúlyozottan végigvonul az a szemlélet, ami a Bevezetés-ben is a legnagyobb nyomatékkal szerepel: népiskolák elsődleges célja az, hogy istenfélő, tisztességes állampolgárokat neveljenek, elősegítsék a következő nemzedékek harmonikus testi-lelki fejlődését. Ezekben a nevelőintézetekben tanulhatják meg a diákok, hogy megszerzett tudásuk csak akkor lehet hasznos, ha Isten hatalmának dicsőítését és a közjót szolgálja. Többször is kiemeli, hogy nevelési és nem csupán oktatási intézményeket szeretne létrehozni, mert az eddigi gyakorlatban az iskola csak tanítóintézet volt, ahol bizonyos konkrét dolgok megtanítása volt a cél, s nem a gondolkodásra ösztönző nevelés. Ezekben az új intézetekben nem fenyítéssel és intéssel, hanem példaadással nevelnek buzgóságra, kitartásra.
Ennek a szemléletnek megfelelően az iskolákban azokat a képességeket kell fejleszteni, amelyeket Isten a gyermekbe ültetett: azaz a testi és lelkierőt is edzeni kell. Gyakorlati tárgyakat is oktatni kell, elsősorban olyanokat, amik a kézügyességet fejlesztik. Noha nem nagyon érvényesült akkor még ez a szemlélet, Pestalozzira hivatkozva szilárdan kitart amellett, hogy a gyakorlat által mélyítsék a megszerzett tudást, s a gyakorlati készségek növelése legalább annyira fontos, mint az erős, szilárd jellem kialakítása. Legalkalmasabb ez a módszer akkor, ha a cél az, hogy munkabírásra és munkakedvre neveljük a felnövekvő nemzedéket.
A nőnevelés ügye foglalkoztatta talán a legélénkebben Cygnaeust. Első nyilvános cikke 1856 májusában jelent meg a Wiborg című újság hasábjain. Ebben a leánynevelés fontosságát hangsúlyozza. [9] Szeminárium igazgatójaként csak a női részen működött, mint neveléstan és hittan tanár. Meglátása szerint a nők társadalmi helyzete, megbecsülése, egzisztenciája növelhető, ha gondot fordítanak felsőfokú oktatásukra. A nőknek kiemelkedő szerepük van az oktatásban, természetükből fakadóan alkalmasabbak erre a feladatra. Ám az adottságok, képességek még önmagukban semmit sem érnek. A pályára fel kell készülni, s ez komoly lélektani, de mindenekelőtt pedagógiai felkészültséget jelent. A nők feladata nem csak az, hogy tanítványaikat, hanem az is, hogy azok szüleit képezzék, hiszen "a népiskolák gyümölcse hamarabb érik be", ha az otthoni nevelés összhangban van a népiskolaival. A kisgyermekes anyákat fel kell készíteniük a szakszerű gyermekápolásra. Gyakorlati foglalkozásaik az intézet kertészetében, tehenészetében, konyháján, mosodájában voltak, [10] az óvodában használatos játékszereket is nekik kellett elkészíteniük. Cygnaeus külön gondot fordított arra, hogy a mindennapi élethez szükséges praktikus ismereteket is megtanulják a jövendő tanárnők. Jelentős különbség csak a didaktika oktatásban mutatkozik: három éven keresztül a nőknek heti három, azaz heti egy óraszámmal többet írt elő, mint a férfiaknak. Óvodai munkájuk miatt külön tananyagként szerepelt a Fröbel-féle oktatási eszközök tanulása, heti két órában. Az egészséggondozás az utolsó évben bővült ki heti három órára. Gyakorlati foglalkozásokat (földművelés, kertészkedés, állatgondozás, kézművesség, testnevelés), s minden más tananyagot mindkét nem számára azonos óraszámban és azonos tantervben írta elő.
Ahogy már szóba került, a legfontosabb helyet a hitoktatás kapta mind a szemináriumban, mind a gyakorlóiskolában. A hitoktatás céljának egyfajta teológiai műveltség megszerzését, valamint a világnézet, gondolkodásmód kialakítását tartotta.
A szeminárium tantervében a három oktatási évnek megfelelően három nagy témakörre osztotta a hitoktatást: bibliaismeretre, egyháztörténetre és katekézisre. Az oktatás menete kronologikusan haladt, a harmadik évben pedig didaktikai útmutatást kellett tartani arról, hogy a leendő tanítóknak az elsajátított ismeretekből mit és hogyan kell majd a népiskolákban oktatniuk. A továbbiakban is ezt a módszert alkalmazta: megfogalmazta a tantárgycsoport feladatát, beosztotta annak témaköreit és oktatási idejét.
Második helyen az anyanyelvi oktatás állt. Fontos kiemelni, hogy az oktatás finnül folyt, annak ellenére, hogy pl. a tanárok egymás között többnyire svédül beszéltek. Nagy gondot okozott így bizonyos diszciplínák tanítása, hiszen meg kellett alkotni a finn szakterminusokat. Ennek hiányában a tanárok továbbra is svéd, ill. német terminusokat használtak. [11]
A tantárgycsoportok kialakításánál Cygnaeus gondosan szem előtt tartotta azokat az ismereteket, melyek "hasznosak és megkönnyítik a vidéki életet". A már említett gyakorlati tárgyakon kívül ilyennek ítélte a földmérést és a rajzot. A növény- és állatgondozást a természettudományokhoz csatolta, ezzel is külön felhívta a figyelmet az elméletek szemléltetésére és gyakorlati adaptálására. Az időjárásnak megfelelően alakította ki a blokkokat: nyáron és ősszel növénytant, télen állattant, kémiát, ásványtant és fizikát kell tanítani.
A történelmi ismeretek keretében elsősorban Finnországra koncentrált, az első évben tanítandó anyag volt az általános bevezetés a történettudományba, a második évben a svéd uralom korszakát tárgyalták, a harmadikban 1809-től folytatták Finnország és Oroszország történelmének, politikájának tanulmányozását. Európa és más országok ismertetését az országismeret nevű tantárgycsoportba helyezte.
A gyakorlati tantárgyaknál a tanárok feladata volt olyan feladatokat adni, amelyek megvalósítása a gondolkodást is fejleszti, s nem csak mechanikus munkát igényel.
Az énekoktatást közösségi és nevelési szempontból emelte ki. A zenélés és éneklés az együvé tartozást erősítik, "egyesíti egymással a szíveket", ezért a vallásos és erkölcsös nevelés fontos segédeszköze. Azoknak, akik tudnak zongorázni, orgonálást javasolt, kezdőknek pedig hegedülést. Mindezek fejlesztik és magabiztossá teszik az előadói képességeket.
Hosszan és alaposan foglalkozott a neveléstan oktatásával, [12] annak ellenére, hogy a Bevezetésben is külön kitért erre a problémára. A lélektant, az antropológiát [13] és a didaktikát vélte a pedagógia legfontosabb segédtudományainak, de külön anyagként még ide tartozott az iskolafenntartási ismereteknek nevezhető anyag, ami főleg gazdasági ismereteket közölt, és a vizsgáztatástan. Neveléselméletének kitűnő és igen modern részei a fegyelemmel és büntetéssel kapcsolatos gondolatok, amelyek értelemszerűen elsősorban a gyakorlóiskolára vonatkoznak. Kiindulási pontja az volt, hogy a jó tanárnak egyáltalán nem kell fegyelmeznie, mert személyisége révén képes teljes mértékben lekötni diákjai figyelmét. Másrészt büntetéssel nem érhet el eredményt, és tilos is a teljesítmény ily módon való serkentése, ezért a tanár érdeke az, hogy minél bensőségesebb, jó viszonya alakuljon ki a diákokkal, mert ez ösztönzi a diákot legjobban jó eredmények elérésére. Fenyítést Cygnaeus szerint rosszindulatúság, engedetlenség, tiszteletlen magatartás miatt lehet alkalmazni, de csakis négyszemközt, megalázás nélkül, csak az igazgató jóváhagyásával, ám tíz éven felüli gyerekeket még engedéllyel sem lehet ily módon büntetni. Általánosnak és engedélyezhetőnek vélte például a sétától, szabadidőtől való megfosztást vagy a naplóbeírást.
A tanítói munkával kapcsolatos egyéb elvárásokat is megfogalmazott a neves finn pedagógiai gondolkodó: a nevelő az első alkalomtól szoktassa hozzá diákjait a precíz munkához. Maradjon mindig következetes, ne elégedjen meg soha kevesebbel, mint amit előírt, hiszen akkor a fiatalság a trehány munkavégzéshez szokik hozzá. Noha a követelmény nagy, a tanár mégis egyszerre keveset, de alaposan magyarázzon, s addig ismételjen, ameddig biztos, önállóan alkalmazható tudássá nem válik az új anyag. Igyekezzen szóban és nem írásban feleltetni diákjait. Diesterwegre hivatkozva állította, hogy jó tanár az, aki tíz mondatot, diákja pedig vagy százat használ egy órán.
Általánosan elmondható, hogy a tanárképző intézetben alkalmazandó tanterv és didaktika csak a követelményeket határozta meg, fölvázolta, hogy hogyan kell a tanárnak tanítványaihoz viszonyulnia, milyen képességeket kell bennük kifejlesztenie, milyen világnézetet formáljon, milyen módszerekkel, eszközökkel tanítson; az órák felépítését, a tanmenetet azonban nem írta elő, nagyon tág teret biztosítva ezzel az oktatóknak. Tény azonban, hogy Cygnaeus tervezete nagyon komoly elvárásokat állított mindenki elé.
Szigorú napirend szerint reggel öt órától este tízig csak az áhítatok és étkezési szünetek jelenthettek némi pihenőt. Az elméleti és gyakorlati foglalkozás hetente százkét órát vett igénybe. Nyári szünet idején is bizonyos időt a szemináriumban kellett tölteni, s gyakorlati foglalkozásokon ekkor is részt kellett venni.
A szeminárium tanárainak kb. heti 48 óra tanítás mellett tankönyvekről kellett gondoskodniuk. Az első években órai jegyzetekből tanultak a diákok, s ezeket adták át a következő évfolyamnak addig, míg a szaktanárok el nem készítették tankönyveiket. Elsősorban ennek a munkának a segítésére hozta létre Cygnaeus az intézet szakkönyvtárát, [14] és kívánatosnak tartotta, hogy ennek segítségével a diákok önállóan is új ismereteket szerezzenek.
Hosszabb tanulmányt igényelne a szeminárium felügyeleti szerveinek bemutatása. Röviden összefoglalva, Cygnaeus a klerikális ellenőrzést egy több szintes felügyeleti hálózattal kívánta fölváltani. A tantestületi értekezlet heti összehívása az igazgató kötelessége volt, itt adódott lehetőség megbeszélni az aktuális problémákat, itt tehetett jelentést a heti felügyelő, akit mindig a tanári karból választottak ki. Körzeti felügyelők feladata volt szakmai tanáccsal segíteni a pedagógusokat, ellenőrizni az oktatást (pl. a diákok füzeteinek, jegyzeteinek javítását), az intézet gazdálkodását, és minderről jelentést tenni a népiskolák főfelügyelőjének. Kívánatos volt, hogy az év végi záróvizsgákon ők is jelen legyenek.
A körzeti felügyelőnek hosszabb ideig kellett a látogatott intézetben tartózkodnia ahhoz, hogy valós képet kaphasson annak működéséről. Tapasztalatait, tanácsait, tantestületi értekezleten kellett elmondania. Ezzel szemben a papság kötelessége csupán a hitoktatás felügyelete, az iskoláskorú gyerekek létszámának jelentése az igazgatónak, az év végi hálaadó istentiszteletek celebrálása volt.
Cygnaeus Javaslatát népiskolai bizottság (kansakoulukomitea) bírálta el, s lényegi változtatás nélkül 1863. március 17-én hagyták jóvá a szeminárium alapítását, mely működését augusztusban el is kezdte.
Cygnaeus roppant érdekes neveléselméletet alkotott, melyben elsősorban az általa meghatározott értékekre, követendő szemléletmódra helyezte a hangsúlyt. Sokszor nyílt utalással rámutat elmélete forrására, ilyenkor azonban gyakran önmagával kerül ellentmondásba. [15] Fontos külön is kiemelni elméletének modern és mélységesen emberi vonásait. Számára a gyerek önmagában véve tökéletes lény, aki önálló személyiséggel rendelkezik. Különböző képességek fejlesztését egyedi adottságokra építi, célja a tehetség és ambíció kibontakoztatása. Felismeri, hogy ennek eléréséhez a legjobb út, ha a tanár egyenrangú társa diákjának, aki az oktatási időn túl is együtt van tanítványaival. Az ember egész lényének fejlődését tartja szem előtt, ebből a szempontból pedig nem elegendő az, ha az oktatás meghatározott és körülhatárolt tantárgyakat ír elő. Minden egyes tanár feladata, hogy figyeljen a diák kifejezéseire, helyesírására, külalakjára; hogy tanmenetébe beépítse a már megszerzett ismereteket, azokat is, amelyek szorosan nem tartoznak a tanulandó anyaghoz.
Tanterve, tantárgycsoportjai pontosan egy ilyen, egyedi igényekhez alkalmazható programkeretet alkotnak, amelyet nyugodtan tekinthetünk a XX. századi reformpedagógiák előfutárának.
Lehetetlen vállalkozás kiemelni és összefoglalni Cygnaeus gondolkodásának sajátosságait. Egyrészt azért, mert egy igen komplex jelenséget kellene présbe kényszeríteni. Személyiségét, gondolkodásmódját nem lehet elválasztani egy vallás sajátos paradigmáitól, tevékenységét egy régió oktatási intézményeitől. Másrészt - ahogy már említettem - szerencsésebb esetben elméleti munkássága a háttérbe szorul, az esetek többségében a plágium vádja miatt azonban teljesen elvetik ezt a megközelítést.
Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy Cygnaeus személyiségének helyes megítélése éppen ebben a komplexitásban rejlik. Ez óhatatlanul nagyon tág kutatási területet jelent. Szükséges régebbi eredmények, módszerek újragondolása, de új témakörök vizsgálata is.
Felhasznált irodalom
Asetus 11. 5. 1866. Keisarillisen Majesteetin Armollinen asetus kansakoulutoimen järjestämisestä Suomen Suuriruhtinanmaassa.
Asetus 17. 3. 1863. Keisarillisen Majesteetin Armollinen Asetus wäli-aikaisen seminarion asettamisesta kansakoulun miehis- ja vaimois-opettajain kasvattamiseksi Suomessa.
Aurola, Eelis: Venäjän koululaitos ja Uno Cygnaeus. Tutkimuksia. Helsingin yliopiston kasvatustieteen laitos. No. 6. 1969.
(Cygnaeus, Uno): Uno Cygnaeuksen kirjoitukset toim.: Gustav Lönnbeck Helsinki, 1910.
Halila, Aimo: Jyväskylän seminaarin historia. Porvoo, 1963.
Halila, Aimo: Suomen kansakoululaitoksen historia I-III. Turku, 1949.
Hämäläinen, Antti: Mistä Uno Cygnaeus sai kansakoululaitosta koskevat aatteensa? In: Kasvatusopillinen aikakauskirja, 1957.
Hollo, Juho: Snellman ja Suomen kansakoulu. In: Kasvatus ja koulu, 1915-16.
Iisalo, Taimo: Suomen koulujen uskonnonopetus 1843-1883. Uusikaupunki, 1968.
Isosaari, Jussi: Jyväskylän seminaarin kasvatus- ja opetusopin vuosina 1865- 1901. Jyväskylän kasvatusopillisen korkeakoulun julkaisuja XXV. Jyväskylä, 1961.
Kuikka, Martti T.: Features in the Uno Cygnaeus research tradition. In: Koulu ja Menneisyys XIX.
Kurvinen, Onni: Suomen Uskontopedagoginen tutkimustyö 1808-1918. Helsinki, 1956.
L(iakka), N(iilo): Suomen kansakoululaitoksen 50-vuotisjuhla. In: Kansanvalistus 1916.
Lasse, Kangas: Jyväskylän yliopistokysymys 1847-1966. Tutkimus korkeakoulun perustamisesta ja kehityksestä yliopistoksi. Jyväskylän yliopisto, 1992.
Lönnbeck, Gustav toim.: Uno Cygnaeuksen muisto. Porvoo, 1910.
Lönnbeck, Gustav: Uno Cygnaeus, the Father of the finnish elementary school. Helsinki, 1994.
Mäntylä, R. A.: Eriuskolaiskysymys Suomessa 1809-1889. I. Turun yliopiston julkaisuja. B osa XLVIII Kuopio, 1954.
Nurmi, Veli: Maamme seminaarien varsinaisen opettajakoulutuksen synty ja kehittyminen viime vuosisadalla I. Jyväskylä studies in Education, Psychology and Social Research 7. Jyväskylä, 1964.
Salo, Aukusti: Pikkulasten kasvatus Uno Cygnaeuksen kansansivitysjärjestelmässä I. Hämeenlinna, 1939.
Salokannel, Akseli: Uno Cygnaeus ja nykyaikainen kansanopetuksen uudistus H. N. 1915.
Soininen, Mikael: Kansakoulumme 50 vuotiaana. In: Kasvatus ja Koulu 1915-16.
Tuomiokapitulien ehdotukset 1856. Ehdotuksia ja mietteitä kansakoulumenosta Suomessa alamaisuudessa annetuista maakunnan Tuomiokapituleilta ja Keisarillisen Senaatin päätösten myöten suomennettuja sekä präntistä toimitettuja. Helsinki, 1856.
Vuoristo, Armas: Papiston suhde kansakoulukysymykseen 1800-luvun alusta kansakoulun perustamiseen. In: Koulu ja Menneisyys XI. Helsinki, 1959.
JEGYZETEK
[1] Uno Cygnaeus (1810-1888), finn pedagógus, iskolaszervező. A turkui egyetemen természettudományokat tanult, 1836-ban szerezte meg a kandidátusi fokozatot a helsinki egyetemen, ugyanitt teológiai tanulmányokat is folytatott. Evangélikus lelkészként 1839-45 között Észak-Amerikában, 1846-tól 1858-ig Pétervárott a svéd, illetve a finn Pyhä Maria egyházközségekben szolgált.
II. Sándor orosz cár és finn nagyfejedelem 1856. március 24-én kelt reformrendeletére tett javaslatával 1857-ben készült el, és a Szenátus az ő javaslata alapján rendelte el a jyväskyläi Tanítóképző Intézet és Gyakorlóiskola felállítását, 1863-69 között ő volt az intézet igazgatója.
1861-től népiskolai főfelügyelő, 1869-től a népiskolai értekezletek vezetője, 1870-től pedig majdnem haláláig tagja volt a Helsinkiben működő iskolatanácsnak.
[2] Cygnaeus, Uno: Ehdotuksia Suomen kansakoulutoimesta. Helsinki, 1863 valamint Gustaf F. Lönnbeck (szerk.): Uno Cygnaeuksen kirjoitukset Suomen kansakoulun perustamisesta ja järjestämisestä. Helsinki, 1910.
[3] II. Sándor személyesen vett részt 1856. március 24-i szenátusi ülésen, ahol előadta reformcsomagját, mely egyaránt érintette a kereskedelmet, ipart, közlekedést, pénzügyet, és oktatásügyet.
[4] Hajanaisia mietteitä Suomen aiotusta kansakoulusta címmel. Erre épül Ehdoutksia Suomen kansakoulutoimesta műve, melyet már a Szenátus fölkérésére, tanulmányútjai után írt.
[5] "Hurudeles organisation af skolor för folkbildningen inom kommunerne pa landet maunderlättas" In: Senaatin täysistuntojen pöytäkirjat 1856.
[6] Cygnaeus, Uno: Ehdotuksia Suomen kansakoulutoimesta. i. m. Itt többször is kiemeli ezt. vö. 4. §., 5. §., 17. §., 36. §., 65. §.
[7] Halia, Aimo: Jyväskylän seminaarin historia. Porvoo, 1963.
[8] Pontosan nem nevezi meg, hogy milyen külföldi példákra gondol, csak azt említi, hogy azokban az országokban, ahol a klérus meg akarta akadályozni a népiskolák terjedését, a nép elszántsága tudott felülkerekedni az egyház akaratán. Veli Nurmi szerint Cygnaeus többnyire svájci példákat említ, holott önéletrajzában egyértelműen azt vallja, hogy a népiskolák tervezésekor amerikai példákra figyelt.
[9] Förslag till inrättande af en finsk uppfostringsansalt för flickor i Finland. Wiborg, 35/1856.
[10] Minden diák maga gondoskodott ruházatáról, ágyneműről, ezek javításáról (3. §.), gyakorlatban ez a női részleg feladata volt.
[11] 1856-os iskolai rendezés értelmében alapfokú iskolákban finnül taníthattak, a gimnáziumok finn heti óraszámait pedig hatra növelték.
[12] 57. §. - 67. §.
[13] Antropológián anatómiát ért. vö. 59. §.
[14] 80. §., 92. §. - 94. §.
[15] Vö. 8. jegyzet.