Írország csaknem 700 évig volt angol fennhatóság alatt. Az idő és a hódítók szigora megtette hatását. Egyik rendeletükben kikötötték: "az angolok nem tarthatnak fenn kapcsolatot írekkel, nem léphetnek velük rokonságba, nem hordhatnak ír öltözéket. Az ír nyelv használata tilos az ír családoknál is". [1] Ennek köszönhetően csaknem kihaltak az ír (gael) nyelvet beszélők. A folyamat megállítására a 19. század második felétől történtek kísérletek, az európai nemzeti-liberális eszmék újraéledésével.
Az ír szellemi újjászületésben jelentős szerepe volt az oktatásnak. Főbb elveit Arthur Griffith [2] foglalta össze a századfordulón. Ezek közé tartozott: az ír nemzeti hagyományok ápolása, az ír nyelv és irodalom tanítása, a fiatalok nemzeti szellemű nevelése, szociális segélyhálózat kiépítése. Enélkül ugyanis az ír nemzet megszűnt volna létezni. Legnehezebbnek a papíron meglévő jogok és elvek gyakorlati megvalósítása tűnt.
Az 1878-ban létrejött Középfokú Oktatási Iroda (Intermediate Education Office) arra volt hivatott, hogy egyenlőséget biztosítson az írek számára, azaz nyithassanak saját iskolákat ezen a szinten. Csakhamar két iskolatípus működött egymás mellett. Az egyik a brit típus, mely birodalmi hűségre nevelt. Elsődleges célja a koronához hű hivatalnokok és katonák nevelése volt. Ennek megfelelően a tananyag szerint a tanulók minden ismeretet megszerezhettek a világról, Angliáról; saját országukról azonban szinte semmit. Emellett azonban létrejött az, a számát tekintve jóval kevesebb középiskola, ahol az ír kultúrát a katolikus egyház közvetítette. Megfelelő anyagi háttérrel ugyanis csak ők rendelkeztek egy középiskola fenntartásához. Írország oktatásában a katolikus egyház mindig is fontos szerepet töltött be.
Átütő változást egy húsz évvel későbbi döntés hozott, melyben új tantervek elkészítését írták elő megyei szinten, az alapfokú iskolákban. A vallásos nevelésre épülő tananyag mellett helyet kaptak a griffith-i elvek, valamint az addig tanított birodalmi ismeretek kibővíthetőek lettek Írországra vonatkozó földrajzi, történelmi adatokkal. Az iskolákban pedig a papi tanítók mellett alkalmazni kezdték a vallásos, de világi végzettségű tanítókat.
Kiemelkedő példája volt a századforduló kulturális újjáéledésének a fiatal költő, Patrick Pearse kísérleti jellegű iskolája, a Szt. Enda, Dublin külvárosában. Kukullint, a kelta mitológia nagy erejű hősét állította példaként tanítványai elé, aki kisfiú volt, amikor felnőtthöz illő fegyvereket forgatott és fiatalon Írország leghíresebb vitézévé vált. Egymaga 150 emberrel is elbánt. [3]
Tanítványain keresztül Pearse a szülőket is megpróbálta megnyerni: ismeretterjesztő írásokkal látta el őket, melyekben hazafias eszméket hirdetett. "Jobb a rövid becsületes élet, mint a hosszú becstelen", "Nem érdekel, ha csak egy napig élhetek is, de hírnevem és eszméim az utódokban tovább élnek". [4] Ez az önfeláldozásra nevelés, bár kevesebb pátosszal, a következő generációkra is hatott. Pearse foglalkozott még az ír nyelvet beszélők felkutatásával és segítségükkel az ír nyelv oktatásával. Az évszázadok folyamán az írek ugyanis szinte teljesen elfelejtették az ősi ír nyelvet, a gaelt, elsősorban a tiltó rendeletek miatt. Főleg az ország nyugati vidékén beszélték, értették egyesek az ír nyelvet, számuk körülbelül négyszázra tehető volt. A kutatások nyomán azonban újra felfedezték. Ma már külön tantárgyként tanítják az írországi iskolákban. Pearse hatására indult meg az ír néphagyományok gyűjtése az országban. Felelevenítették a régi, feledésbe merülő kézműves mesterségeket.
Felsőfokon jelentős változást hozott az 1908-ban alakult Nemzeti Egyetem (National University). Gallway-ben, Corkban és Dublinban működtek tanszékei, melyek keretei között az ír kultúra addigi ismereteit foglalták össze és oktatták. Nagyobb önállóságot élveztek, mint az 1845-ben királyi támogatással felélesztett Trinity College. A királyi segítség egyben azt is jelentette, hogy itt nem feledkeztek meg a legfőbb nevelési elvről, a brit birodalomhoz való hűségről. A nemzeti mozgalmaknak köszönhetően azonban ebben az intézményben is reformok sorozatát vezették be. Így lett napjainkra a Trinity College az ír nemzeti kultúra fellegvára.
Jelentős változást hozott az oktatás területén az 1937-es alkotmány. [5] Ez, az ország függetlenségét is deklaráló alaptörvény, magába foglalta az állampolgári jogokat, és nemzeti alapokra helyezte az ír nevelést és oktatást. A család mellett az állam egyik fontos feladata lett, hogy gondoskodjék a nevelésről, biztosítsa a hátteret a gyermekek megfelelő vallási, erkölcsi, szellemi, lelki és társadalmi neveltetéséhez. A legelső helyen a vallási nevelés állt a felsorolásban. Nem véletlenül. Az alaptörvény magát az országot is Istennek ajánlotta az alkotmány bevezető részében. A római katolikus vallás tisztelete azonban nemcsak az Isten felé megnyilvánuló mély hitet jelképezi, hanem azt az összetartozást is, amely erőt adott az ország népének az ellenállásra az idegen elnyomás ellen és függetlenségük visszaszerzésére. Ez az egyház volt hosszú évszázadokon keresztül a különállás egyik fontos szimbóluma.
A lelkiismereti szabadság biztosítása lehetővé tette mindenki számára az Ír Köztársaságban a szabad vallásgyakorlatot. Így a szülők vallási hovatartozásuknak megfelelő iskolába írathatták gyermekeiket. Az állam pedig nem tett különbséget a felekezetek között. Egyformán támogatta, segítette az összes iskolát és nem szólt bele az ott zajló hitoktatásba.
Nagyon fontos az a gondolat, mely szerint az állam nem szabhatja meg, nem kötelezheti a szülőt arra, hogy az általa kijelölt, illetve alapított iskolába írassa be gyerekét, vagy olyan helyre küldje tanulni, amelynek szellemisége nem egyeztethető össze a lelkiismeretével. Ennek az alapvető jognak azért volt kihangsúlyozott szerepe, mert az évszázadokon át tartó brit fennhatóság alatt erre a szülőknek nem volt lehetősége.
Az ír állam kettős szerepet tölt be állampolgárainak felnevelése során. Egyrészt az iskolák támogatása révén és az állampolgári jogok érvényesítésekor mindenkinek egyforma lehetőséget nyújt az alapvető ismeretek elsajátítására. Másrészt, mint jó tanító, egyengeti gyermekei vallási, erkölcsi fejlődését és az ír szellemi értékek örökösévé teszi őket. Nem mint egy külső, felülről irányító, ellenőrző szerv jelenik meg az állam, hanem mint egy nagy család tekintéllyel bíró bölcse, aki nyomon követi és egyengeti a családtagok útját.
Az alkotmányt többször is módosították, de a nevelésről, oktatásról szóló fejezetek nem változtak lényegileg. Írországnak ma két hivatalos nyelve van: az ír és az angol. Az utóbbi nyelven értethetjük meg magunkat, írül alig ezren beszélnek anyanyelvi szinten, bár ma is tananyag az iskolákban. Ha beszédbe elegyedünk velük, irigyelnek és csodálkoznak, hogy hogyan voltunk képesek a több évszázados idegen uralom alatt megőrizni nyelvünket.
JEGYZETEK
[1] Idézet: Michael Barg: Cromwell és kora. Budapest, 1952. 121. o.
[2] Arthur Griffith: (1872-1922) újságíró, politikus. 1905-ben jelenik meg a Sinn Fein, azaz a Mi magunk című munkája, melyben, többek között, a Deák Ferenc vezette passzív ellenállást állította példaként országa elé. A ír függetlenségért harcolók mérsékelt csoportjának vezetője lesz. 1922-ben a dominiumi státuszt nyert Ír Szabad Állam első elnökévé választják.
[3] Germán, kelta regék és mondák. Feldolgozta: Dömötör Tekla. Budapest, 1995. 156-167. o.
[4] Robert Forster: Modern Ireland 1600-1972. London, 1989. 459. o.
[5] Constitution Act, Dublin 1988. Az 1937-es alkotmány elfogadtatása Eamonn de Valera nevéhez fűződik, aki miniszterelnöki tisztet töltött be 1932-től. Az ír függetlenség megszerzésének radikális híve volt. Az ország elszakadását a brit birodalomtól az angol parlament csak 10 évvel később, 1947-ben fogadta el.