Baróti Szabó Dávid (Barót, 1739 - Virt, 1819)

Elszegényedett székely nemesi családból származott. 1757-ben lépett be a jezsuita rendbe. Több helyen volt pap, tanár. Legnevezetesebb kassai tartózkodása, itt ismeri meg Batsányit, Kazinczyt, társaságukban ő a Magyar Museum című folyóirat harmadik alapító tagja; a lap megszűnése után Batsányival tart kapcsolatot. 1799-től nyugalomba vonul, volt tanítványa, Pyber Benedek házában élt haláláig. Verseiben az ősi harcos erényeket, a nemesi-nemzeti tudatot énekli meg (A magyar huszárokhoz, Panaszos indulat). A prozódia vitában szembekerült Rájnissal és Révaival, mivel ők támadták Baróti elveit, költői nyelvét és merész inverzióit. E kérdésben érveit a Ki nyertes a hang-mérséklésben című írásában fejtette ki. Írt grammatikai munkát (Ortographiai és grammatikai észrevételek), Kisded szótárában ritka és tájnyelvi szavakat gyűjtött össze hexameteres formában. Lefordította Vergilius Aeneisét és tíz eclogáját (Bécs, 1810; Pest, 1813).

MM-UG