Verseghy Ferenc (1757-1822)

Polgári családból származik, az egyházi pálya biztosít számára továbbtanulást. 1779-1784 között a budai egyetemen tanul, 1781-ben szentelik pappá. Bessenyeiék köréhez csatlakozik; lefordítja Millot felvilágosodott szellemű világtörténetét, munkája 1790-1791-ben jelenik meg. 1794-ben Hajnóczy József beszervezi a Martinovics-mozgalomba. 1795-ben letartóztatják, halálra ítélik, majd kegyelmet kap. Több börtönben raboskodik, s csak 1808-ban szabadul. Pesten nevelői állást vállal, fordít németből, értekezést ír a zenéről, a költészetről. Jelentős a nyelvtudományi munkássága, leghíresebb a Tiszta magyarság című műve (1805). Révai ellenfele az ipszilonista-jottista vitában; ír nyelvtant, szótárt, nyelvfilozófiai értekezést. Több irodalmi műfajjal próbálkozik: máig ismert szatirikus eposza, a Rikóti Mátyás (1804), vannak regény-kísérletei, színdarab-átdolgozásai.

MM