Heltai Jenő (1871-1957)
Költő, író. Jogot hallgatott, de még mielőtt elvégezte volna, újságíró lett. 1890-től a Magyar Hírlap munkatársa. Nagyon korán érkezett az irodalomba (első verse tizennégy éves korában jelent meg). Az 1890-es évek legsikeresebb magyar költője, aki már a modern Budapest dalnoka - mint azt Szerb Antal találóan írta róla: az ő lírájában lép elő nagyvárossá. A maga korában botrányos nyelvi és tematikai újdonságai (mint a testi szerelem szókimondó kiteregetése) utóbb feledésbe merültek, éppen Ady és a Nyugat költői forradalma következtében. A századforduló után a kuplé és a kabaré felé fordult, mestere a könnyű műfajnak. Elbeszélőként is kitűnő; nem egy regénye (mint az 1914-ben írt Jaguár) mai szemmel meghökkentően modern. Az első világháborúban haditudósító volt, hosszabb időt töltött Konstantinápolyban. 1915-ben a Vígszínház dramaturgja és igazgatója. Miklós Andor 1918-ban az Athenaeum könyvkiadó irodalmi vezetését bízta rá. Kiváló fordító. 1927-ben műfordítói munkásságáért megkapta a francia becsületrendet. Színpadi szerzőként az 1930-as évektől válik jelentőssé. Színházigazgatóként dolgozott a második világháborúig. 1949-től évekig Londonban élt. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. Töredékes visszaemlékezései Színes kövek címmel már posztumusz jelentek meg.
CsT-VA |
|