Barta Sándor (1897-1938)

Barta Sándor
Kassák mellett a magyar avantgárd legeredetibb írója. A MA indulása után jelentkezett írásaival, amelyek a dadaizmus frissességét és arcátlanságát adták a lap komor színeihez. 1919-ben Vörös zászló címen kötetet adott ki. A forradalom idején kitűnt baloldali verseivel és cikkeivel, majd az emigrációba is követte Kassákot: az újrainduló MA helyettes főszerkesztője, második embere lett. Az 1920-as évek elején kiáltványokat (Tisztelt hullaház!), abszurd meséket (Mese a trombitakezű diákról), sőt dadaista színművet is írt, Igen címmel. Miután 1922-ben feleségével, Újyári Erzsivel együtt kivált a MA szerkesztőségéből, két rövid életű saját lappal próbálkozott (Akasztott ember, Ék), majd Komját Aladár és Uitz Béla Egység című, immár nyíltan kommunista lapjához csatlakozott. 1925-ben feleségével a Szovjetunióba költözött, ahol különféle hivatalokat töltött be, és a szocialista realizmus szellemében alkotott. 1938-ban a sztálini terror áldozata lett.

KA