népnemzeti iskola
Az Arany János és Kemény Zsigmond körül szerveződött, nagy befolyású irodalmi csoport, mely az 1850-es években alakult ki egy írói baráti körből. Szervezettebb formát akkor öltött, amikor Gyulai Pál kidolgozta a népnemzeti fogalmát és ideológiáját, mely szerint a magyar irodalom csak úgy emelkedhet európai színvonalra, ha nemzeti jellegét a népiesség teremti meg, és ha forrásnak a népnyelvet és a népköltészetet használja, s mindezt harmonikus és emelkedett, eszményítő és nevelő hatású művekben fejezi ki. Tragikumelmélete szerint az erkölcsi világrend ellen lázadó tragikus hős jogosan bukik el. Az irodalmi fejlődés betetőzésének Petőfi műveit és leginkább Arany 1840-1850-es évekbeli költészetét tartotta. Feladatának tekintette a nemzeti egység szellemének óvását, az európaiságot magába olvasztó nemzeti irodalom művelését. A költészetben az önmérséklő, higgadt és érzelmektől megtisztult hangot kedvelték. A magyar irodalomkritika megteremtői. A kiegyezés után ez lett a hivatalos irodalom támogatott és erőszakolt irányzata, a század végére pedig megmerevedett, akadémizmussá szürkült. Vezéralakja valójában Gyulai Pál volt, aki még Aranyt is megpróbálta a modernebb próbálkozásoktól eltéríteni, és a fiatalabb generációk irodalmát is megszűrten vagy alig közvetítette neki. Sokszor emlegetik nemzeti klasszicizmusként, irodalmi Deák-pártként is.
CsT |
|