Nietzsche, Friedrich (1844-1900)
A századvég legnagyobb hatású filozófusa, aki a pozitivistákhoz hasonló élességgel bírálta a metafizikus magyarázatokat, de nem kisebb éllel a pozitivisták eszméit is. Korai művében (A tragédia eredete vagy görögség és pesszimizmus, 1872) szembefordult az ókori görögség winckelmanni-goethe-i felfogásával, s a derűt és nyugalmat, harmonikus szépséget képviselő Apolló mellé állította Dionüszoszt, a mértéktelenség és a mámor, a
misztikus elragadtatás istenét. A művészetet "felfokozott élet"-nek nevezte. Fő műve, az Imigyen szóla Zarathustra (1885) egy új elit kifejlődésének szükségességét jósolta: az embernek meg kell haladnia önmagát, hogy emberfölötti ember legyen. Nietzsche radikálisan szakított a keresztény vallás szerinte életellenes tanításával, amely a lemondás és alázat, a "szolgaerkölcs" kozmikus igazolása. "Isten meghalt", nyilvánítja ki Nietzsche, s csak az ember adhat értékeket önmagának.
VA |
|