Magyar Nyelvtudományi Társaság

1903 őszén alakult meg, hogy milyen céllal, azt a felhívás tartalmazta. Minden nemzetnek féltett kincse és védő pajzsa a nyelve - kezdődött a felhívás, majd így folytatta: ... a kincseket kiaknázni s a nemzeti művelődés javára értékesíteni csak közös törekvéssel s csak nemzedékek munkájával sikerülhet. Az akkori 184 aláíró és az azóta jelentkezett tagok mindig ennek a nyelvnek a tudományát szolgálták, és a közösség erejével odahatottak, hogy ez a tudomány és minden tettük a nemzeti művelődést segítse. A Társaság mindig maga köré tudta gyűjteni a legjobb nyelvészeket; mindig a kor követelményeihez alakította tevékenységének formáit és módszereit; és mindig mindenhez köze volt, ami a magyar nyelv, illetve a nyelv és ennek tudománya körül történt. Az 1960-as évek elejére tudományos tevékenységének négy formája alakult ki: az egyes szakosztályokban megrendezett felolvasó ülések és viták; vándorgyűlések, konferenciák és egyéb tudományos találkozások szervezése; a Társaság folyóiratának, a Magyar Nyelvnek a magas színvonalon és rendszeresen való megjelentetése és végül tudományos munkáknak a lehetséges kiadása. A Társaság nem hanyagolja el tudomány-népszerűsítő feladatát sem.

SzI