Rákosi Jenő (1842-1929)

Rákosi Jenő 2.
Író, publicista, szerkesztő, színházigazgató. Jogot végzett, még egyetemi évei alatt írta első két drámáját, az V. Lászlót és az Aesopust, melynek 1866-os sikere után (amikor a Nemzeti Színház műsorára tűzte) Kemény Zsigmond meghívta lapjához, a Pesti Napló munkatársának. Első önálló lapja a Deák-párti, németellenes Reform, melynek 1869-1875 között szerkesztője volt. Ekkor alapította a Népszínházat azzal a céllal, hogy a népszerű műfajjal segítse a főváros németajkú polgárságának magyarosodását. 1881-ben Csukássi Józseffel megindította a Budapesti Hírlapot. 1891-1925 között Az Újság főszerkesztője, majd a Pesti Hírlap munkatársa. Schopenhauerért és Ibsenért lelkesült. A tragikum című esszéje (1886) a 19. századi magyar drámaelméleti irodalom talán legnagyobb teljesítménye. A nyolcvanas évek második felére pozíciói és családi kapcsolatai révén nagy hatalomhoz jutott a hazai színházi és irodalmi életben. A kilencvenes években igazi sajtócézárrá nőtt, újságok sokaságát adta ki hírlapvállalatában. A század végétől egyre inkább a nemzeti eszme, a nyelv tisztaságának ügye, a némi erőszaktól sem mentes magyarosítás programja mellett állt ki, s felzárkózott a konzervativizmus hívei közé. 1896-ban "Mindszenti" előnévvel nemességet kapott, 1902-ben főrendiházi tag lett. 1892-ben az Akadémia levelező, 1909-ben tiszteletbeli tagjává választották. Húszkötetes drámagyűjteménye 1902-1903 között jelent meg.

CsT-VA