haszidizmus

Galíciai zsidók 2.
A 18. században Galíciában kialakult népies, misztikus zsidó vallási irányzat, amely a hangsúlyt nem a talmudi hagyományokra és a szigorúan értelmezett rituáléra helyezte, hanem a benső jámborságra, a gyakran eksztatikus jelenségekkel (tánc) kísért imádságra s a vallás érzelmi motívumaira. A haszid közösség vezetője a "cáddik", karizmatikus tulajdonságokkal rendelkező személy, aki nem rabbinikus tudásával, hanem egyéniségével, jámborságával, csodálatos tetteivel tűnik ki, s akit hívei "csodarabbiként" tisztelnek. A haszidizmus a galíciai bevándorlók révén már a 18. század végén elterjedt Magyarországon is, főként az ország keleti, északkeleti megyéiben, a falusi és kisvárosi zsidó népesség egyszerűbb, kevéssé művelt rétegeiben. Híres cáddik-dinasztia volt Máramarosszigeten a Teitelbaum család, amelyből több nemzedéken át kerültek ki igen népszerű "csodarabbik", Munkácson pedig a Sapiro-dinasztia. A haszidizmus környezetében gazdag népies irodalom, költészet, zene és tánckultúra alakult ki, s ebben gyökerezik a zsidó vicc sajátos humora is.

KL