Szinnyei József (1857-1943)
Nyelvtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja. Irodalomtörténészként indult, majd a finnugor nyelvek és a magyar kutatója lett. Budenz karolta fel, és az ő javaslatára ment 1879-ben ösztöndíjjal Finnországba. 1883-ban a budapesti egyetemen - e területen az elsőként - a finn nyelv és irodalom magántanára. Majd 1893-tól - Budenz utódjaként - az urál-altaji összehasonlító nyelvészet professzora. Főleg a finnugor nyelvek hang- és alaktanával, valamint a magyar nyelv történetével foglalkozott. Összefoglalta a magyar nyelv finnugor kapcsolataira vonatkozó ismereteket Magyar nyelvhasonlítás című munkájában (1896), ez 1927-ig hét kiadást ért meg. Írt finn-magyar szótárt (1884), finn nyelvtant (1894) és olvasókönyvet (1895). Magyar nyelvtörténeti tárgyú munkái: A magyar nyelv eredete (1883), Hogyan hangzott a magyar nyelv az Árpádok korában? (1895), A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori műveltsége (1910), A Halotti Beszéd hang- és alaktana (1926), A magyar nyelv (1929). Megjelentette a kétkötetes Magyar tájszótárt (1893-1901), amely sokáig meghatározó forrása volt nyelvjáráskutatásunknak. Ezenkívül írt sok kiadást megért iskolai nyelvtankönyveket. 34 éven keresztül szerkesztette a Nyelvtudományi Közleményeket.
SzI |
|