tévedhetetlenség vagy csalatkozhatatlanság (latin infallibilitas)

Pápai csalatkozhatatlanság
A katolikus egyház hite abban, hogy Isten kegyelme megóvja az egyházat a tévedéstől a hitre és erkölcsre vonatkozó tételek meghatározásában. A tévedhetetlenség elsősorban a tanítóhivatalt illeti meg, midőn a hívőkre kötelező tanításként hittételeket terjeszt elő. Ennek megfelelően tévedhetetlen a püspökök testülete és az egyetemes zsinat a pápával együtt. A pápa egyedül is rendelkezik a csalatkozhatatlanság karizmájával, midőn az egyház legfőbb tanítójaként (ex cathedra) végérvényesen meghatároz és kihirdet egy hittani vagy erkölcsi igazságot. A pápai csalatkozhatatlanság tételét 1870-ben az I. Vatikáni Zsinat fogalmazta meg és hirdette ki dogmaként, vagyis minden katolikus hívőre kötelező hittételként.

KL