Herczeg Ferenc (1863-1954)

Herczeg Ferenc 2.
Jászai Mari 2.
Herczeg Ferenc: Kék róka
Író, szerkesztő. Korai novelláiban (Mutamur, 1892) és regényében (Gyurkovics lányok, 1893) bírálta a dzsentri mentalitást, később viszont annak eszményítőjévé vált. Népszerű lapjával, az Új Időkkel a középosztály konzervatív ízlését szolgálta ki. Tisza István barátja és politikájának rendíthetetlen híve; az ő intencióinak megfelelve szerkesztette a Magyar Figyelőt, melyben a polgári radikális és szocialista eszméket támadta. Szívesen fordult a történelmi allegória eszközéhez: Pogányok című regénye (1902) a Szent István halála utáni pogánylázadás tragikus következményeit bemutatva érvel a Nyugathoz tartozás mellett; Bizánc című tragédiája (1904) a törökök által ostromlott császárváros belső ellehetetlenülésének, erkölcsi züllöttségének megrajzolásával a nemzethalál veszélyére figyelmeztet. A világháború alatt írt és a szabadságharc idején játszódó Hét sváb című regénye (1916) a magyarok és a velük élő nemzetiségek megbékélését szorgalmazza. Legnagyobb színpadi sikere a Kék róka című vígjátéka (1917), amelyben a látszatokkal manipuláló Molnár Ferenc-féle dramaturgiájával ábrázolja a "modern" házasságtörés tökéletes banalitását.

VA