obstrukció

Latin eredetű kifejezés, eredetileg be- vagy eldugást jelent. A polgári parlamentekben így nevezték az ellenzéki pártoknak azt a taktikáját, amellyel lehetetlenné tették egy-egy törvény elfogadását, vagy általában a képviselőházak működését. Leggyakrabban a végeláthatatlan számú és hosszúságú beszédek szolgáltak obstrukciós eszközül, de kiélezettebb helyzetekben sor került az úgynevezett technikai obstrukcióra is: például lényegtelen kérdésekben név szerinti szavazást kényszerítettek rá a képviselőházra. Az általános ellenzékiség, a kormánytöbbség politikájának teljes elvetése esetén az obstrukció a költségvetési vagy pénzügyi felhatalmazási törvény elfogadását akarta megakadályozni, s ezáltal nemcsak a törvényhozás, hanem a kormányzat működését is lehetetlenné tenni.

SzD