Apponyi Albert gróf (1846-1933)

Gróf Apponyi Györgynek, az 1844-1848 közötti alkancellárnak a fia, konzervatív, majd legitimista politikus. Híresen jó szónok. 1872-től a Deák-párt, majd 1875-től a Jobboldali Ellenzék képviselője. 1878-tól az Egyesült Ellenzék, majd a Mérsékelt Ellenzék és a Nemzeti Párt vezetője. Az agrárius mozgalom egyik megalakítója. 1899-ben pártjával együtt belép a Szabadelvű Pártba, s 1901-1903 között a képviselőház elnöke. 1903 végén, Tisza István miniszterelnöki kinevezésekor ellenzékbe vonul, majd 1904 tavaszán újjáalakítja a Nemzeti Pártot. A "zsebkendőszavazás" után belép a koalícióba, a vezérlőbizottság tagja lesz. 1905 elején pártjával együtt csatlakozik a Függetlenségi Párthoz. A koalíciós kormány idején vallás- és közoktatásügyi miniszter, ekkor fogadják el az iskolai magyarosítást elősegítő törvényeket. A világháború alatt német orientációs politikát folytat. 1916 közepétől a Függetlenségi Párt elnöke. 1917-1918-ban az Esterházy-kormányban, majd egy ideig a Wekerle-kormányban újra a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot vezeti. A világháború után, 1919-1920-ban a magyar békedelegáció vezetője. 1923-tól haláláig Magyarország fődelegátusa a Népszövetségben.

SzD