Magyar Tudományos Akadémia

Magyar Tudományos Akadémia
Magyar Tudományos Akadémia allegóriája
Az önkényuralom korában csak erős megszorításokkal működhetett. Új tagokat csak tíz év után, 1858-ban választhatott, amikor például tagjai közé került Arany János és Jókai Mór. Az 1870-es évek végén egy új költőgeneráció éles támadásokat intézett ellene, illetve a vezetőségébe tartozó Gyulai Pál és köre ellen, mert benne látta a magyar irodalom elavultságának, elmaradottságának jelképét. 1869-ben szervezeti változáson esett keresztül, eddigi hat osztályát hárommá (1. nyelv és széptudományi, 2. történeti, bölcsészeti és társadalomtudományi, valamint 3. matematikai és természettudományi) vonták össze, és 1870-ben új alapszabályok léptek életbe. Elnöke 1866-1871-ig báró Eötvös József, 1884-ig gróf Lónyay Menyhért, 1885-1888 között Trefort Ágoston, 1889-1905-ig báró Eötvös Loránd. Titkára, majd főtitkára 1865-1879-ig Arany János, ezután tíz éven keresztül Fraknói Vilmos, 1889-1905 között Szily Kálmán. Gyulai Pál 1870-től az MTA osztálytitkára, az akadémiai pályázatok döntő szavú bírája. Szakfolyóirat-kiadása jelentős. 1872-től adta ki a Magyar Nyelvőr című nyelvművelési folyóiratát, 1891-ben indította meg tudományos folyóiratát, az Irodalomtudományi Közleményeket, mely a mai napig megjelenik. A Budapesti Szemle, az Egyetemes Philológiai, a Philosophiai, a Közgazdasági Szemle kiadója. Szakkönyvkiadása nagyon fontos szerepet játszott, saját kiadóvállalata volt. Legnevesebb jutalma az 1817-től kiadott Marczibányi Nagy- és Mellékjutalom. (200, illetve 50 arany).

CsT