Andrássy Gyula gróf, ifjabb (1860-1929)

A dualista Magyarország első miniszterelnökének, gróf Andrássy Gyulának fia, kezdetben a kiegyezést támogató liberális képviselő, 1919 után legitimista politikus. Diplomáciai szolgálat után lesz a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője. 1892 és 1894 nyara között a Wekerle-kormány belügyminisztériumi államtitkára, majd Wekerle bukásáig a király személye körüli miniszter. 1898 végén annak az úgynevezett disszidens csoportnak a vezetője, amelyik a Lex Tisza elleni tiltakozásul ideiglenesen kilép a pártból. Csoportja, amelyet a korszakban kaszinópártnak neveztek, az 1904. november 18-i "zsebkendőszavazás" után újfent kilép a pártból, s csatlakozik az ellenzéki koalícióhoz. Ő a koalíció vezérlőbizottságának tagja lesz. 1905 őszén megalakítja az Alkotmánypártot, s ennek képviseletében a koalíciós Wekerle-kormány belügyminisztere lesz. 1910-ben feloszlatja pártját, és pártonkívüli '67-esként lesz képviselő. 1913-ban újraalakítja az Alkotmánypártot. 1914 augusztusában ő jelenti be a képviselőházban az ellenzéki pártok teljes együttműködési készségét. A háború alatt német orientációjú politikát folytat. 1918. október 24-én, pár nappal a Monarchia felbomlása előtt élete vágya teljesedik be, elfoglalhatja apja volt posztját, külügyminiszter lesz. 1919-ben a bécsi Antibolsevista Komité egyik vezetője. 1919 után előbb pártonkívüli képviselő, majd a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke. 1921-ben részt vett a második királypuccsban, majd Friedrich István Keresztény Nemzeti Pártjához csatlakozik.

SzD