Széll Kálmán (1843-1915)

Széll Kálmán
Politikus, pénzügyi szakember. Felesége, Vörösmarty Ilonka révén rokonságba került Deák Ferenccel, aki Vörösmarty Mihály elárvult lányának gyámapja volt. Politikai pályáját megyei hivatalban kezdte, majd a Deák-párt országgyűlési képviselője. A fúzió után (1875-1878) a Tisza-kormány pénzügyminisztere. Tisza Kálmán mellett meghatározó szerepe van a gazdasági kiegyezés megújításában és az Osztrák Nemzeti Bank Osztrák-Magyar Bankká alakításában. Azért mondott le, mert a Monarchia keleti terjeszkedésének katonai költségeit elfogadhatatlannak tartotta. Kormányzati funkciójától való megszabadulása után is aktívan politizált a Szabadelvű Pártban, de emellett a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank és a Magyar Jelzáloghitelintézet vezetője. Az 1890-es évek folyamán többször is felmerül miniszterelnöki kinevezése. A Lex Tisza ellen tiltakozik, s ez az ellenzék szemében is elfogadhatóvá teszi, így a Bánffyt követő kormány miniszterelnöke lesz (1899-1903). A kormánypártnak a Nemzeti Párttal való fúziója után inkább a konzervatív politikusokat támogatja, hogy megmaradjanak a pártban, a liberálisok hűségében nincs oka kételkedni. Egy sor problémát sikerül megoldania (gazdasági kiegyezés, kvóta felemelése), ám a véderőreform elleni 1903-as obstrukció szétzilálja a képviselőházat, s Széll nem hajlandó a házszabályok komoly szigorításával lehetetlenné tenni az obstrukciót, ezért posztját átadja Khuen-Héderváry Károlynak. Bukása után is aktív a kormánypártban. A "zsebkendőszavazás" után tiltakozásul nemcsak a kormánypártból lép ki, de mandátumáról is lemond. A koalíciós kormány megalakulása után belép az Alkotmánypártba, amelynek elnökévé is választják. Pályája későbbi szakaszán a már idős politikusnak nincsenek kormányzati funkciói, csak a világháború kitörése után vállalja, hogy pénzügyi tanácsaival - például a hadikölcsön-kibocsátásnál s a hadsegélyző bizottság elnökeként - segítse a kormányzat munkáját.

SzD