Rákosi Mátyás (1892-1971)

Kommunista pártvezető. Eredeti foglalkozása magántisztviselő. Az első világháborúban orosz fogságba esett, és kommunista lett. 1918. májusban tért haza, 1918. novembertől a KMP tagja. A Tanácsköztársaság idején népbiztos-helyettes, majd népbiztos. Júliustól a Vörös Őrség főparancsnoka volt. A bukás után Bécsbe emigrált. 1920-tól a Komintern vezető munkatársa. 1925-ben a KMP vezetőségi tagja lett. Illegálisan hazatért, és lebukott. A nagy visszhangot kiváltó Rákosi-perben 8 évi fegyházra ítélték, amit a szegedi Csillagban töltött le. 1935-ben a Tanácsköztársaság alatti szerepéért újabb perben életfogytiglant kapott. 1941-ben a Szovjetunióba távozhatott, és ott a magyar kommunista emigráció vezetője. 1945. januárban hazatért, és Sztálin kívánsága szerint ő lett a párt első embere. 1945-1953 között a kommunista párt főtitkára, majd 1956-ig első titkára. 1945-től 1952-ig miniszterelnök-helyettesként tagja a kormányoknak. 1952. augusztus 14-től 1953. július 4-ig a minisztertanács elnöke. Mint "Sztálin legjobb tanítványa" a személyi kultusz megteremtője, a diktatúra vezetője, beleértve a karhatalmat is. 1956 júliusában Moszkva utasítására leváltották első titkári tisztéből, és a Szovjetunióba vitték. Többé nem térhetett vissza Magyarországra. 1962-ben kizárták az MSZMP-ből. 1971-ben halt meg Gorkij városában. (Később hamvait hazahozták, és a Farkasréti temetőben temették újra.)

GJ