Mindszenty József (1892-1975)

Mindszenty József 2.
Mindszenty József 3.
Bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása. (Szülőfalujáról magyarosította családi nevét Pehmről Mindszentyre.) Szombathelyi egyházmegyés papként lett 1919-ben Zalaegerszeg plébánosa. A két háború között legitimista nézeteket vallott, és aktívan részt vett a keresztény párt munkájában. Szembefordult a nyilasokkal és a hazai németek közötti náci befolyással. XII. Pius pápa 1944. március 4-én kinevezte veszprémi püspöknek. 1944 novemberében a nyilas kormányhoz a harcok beszüntetését sürgető memorandumot intézett, amiért a helyi hatóságok letartóztatták. Sopronkőhidán, majd Sopronban tartották fogva. 1945. augusztus 16-án a pápa esztergomi érsek-prímásnak nevezte ki, 1946. február 21-én pedig bíboros lett. Hercegprímásként szembeszállt az egyházat és vallást üldöző új hatalommal, fellépett a nemzeti érdekekért és a társadalmi igazságosságért. Ezért Rákosiék félreállították: 1948 karácsony másnapján őrizetbe vették és 1949. február elején koncepciós perben életfogytiglani fegyházra ítélték. Az 1956-os forradalom idején kiszabadult, október 31-től november 4-ig Budapesten tartózkodott. November 3-án nagyhatású rádiószózatot intézett a nemzethez. November 4-én az amerikai követségre menekült, ahol menedékjogot kapott. 1971 őszén a Szentszék és a magyar kormány megállapodása értelmében Nyugatra távozhatott. Bécsben, a Pazmaneumban lakott. Kiadták emlékiratait. A Vatikán keleti politikájának akadályát látta az emigráns esztergomi érsekben, ezért 1974. februárban VI. Pál pápa lemondatta. Bécsben hunyt el 1975-ben. Mariazellben a kegytemplomban temették el. Végakarata szerint az orosz megszállás megszűnése után, 1991-ben az esztergomi bazilika érseki kriptájában helyezték örök nyugalomra.

GJ