Révai József (1898-1959)

1917-ben költőként Kassák Lajos köréből indult. A Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja. A kommün bukása után Bécsbe emigrált. 1930-ban, amikor illegálisan tartózkodott Magyarországon, elfogták és három év börtönre ítélték. Kiszabadulását követően a Szovjetunióba távozott. 1945 után a kommunista párt legszűkebb vezetésébe tartozott, a Szabad Nép főszerkesztője, 1949-1953 között népművelési miniszter, a kulturális élet legfőbb irányítója. A reformkor, az irodalmi népiesség és a népi írók mozgalmának céljait (illetve ezek egy részét) elismerve, majd kisajátítva Révai e "haladó hagyományokat" sikerrel építette be a marxistának kikiáltott fejlődésképbe. 1953-ban kegyvesztett lett, 1956 után viszont visszatérhetett a politikai életbe. 1957-ben fellépett a Kádár-vezetés "puhasága" ellen. Fontosabb könyvei: Marxizmus, népiesség, magyarság (1948), Kulturális forradalmunk kérdései (1952), Válogatott irodalmi tanulmányok (1960).

VA