Külügyminisztérium

Bánffy Miklós
Párizsi békeokmány
A magyar külügyminisztérium szervezeti felépítése 1919 decemberére alakult ki, amely az elkövetkező negyedszázadban ugyan nem kevés változást él meg, osztályokra építkező, fontos részlegeket állandóan megtartó szerkezete azonban változatlan. Az egyik legfontosabb eleme a politikai osztály. Vezetője mindenkor a minisztérium kulcsfigurája. A külképviseletek munkájának összehangolása, a követségekről beérkező jelentések elemzése, szintetizálásukkal a politikai helyzetkép megrajzolása, annak birtokában a külpolitikai vonal külképviseletek felé történő megfogalmazása, érvényesítésében való közreműködés volt a feladata. A miniszter kabinetje a másik legbiztosabb szervezeti elem. A titkári szolgálat ellátásán túl feladata a minisztertanács elé kerülő külpolitikai ügyek előterjesztése, valamint minden olyan belpolitikai ügy figyelemmel kísérése, amely a külügyminisztert mint a kormány tagját érinti. A sajtóosztály nem csupán a megfelelő tájékozottság szempontjából fontos híranyagot gyűjti, de egyben a hazai sajtó (szerény anyagi eszközök birtokában egyes külföldi lapok) külpolitikai tárgyú cikkeinek színezése, orientálása szempontjából központi tényező. (Az osztály a második világháború esztendeiben a nagypolitikát helyenként közvetlenül befolyásoló szerepre tesz szert.) Mindenkor kulcsfontosságú az elnöki osztály, amely főképpen az alkalmazottak személyi dolgait intézte. Bizonyos értelemben a mai humánpolitikai osztályok megfelelője volt. Fontosságát jelzi, hogy ide került minden ügy, mely nem tartozik más osztályokba. Mivel a külfölddel való minden állami, hivatalos kapcsolat intézésének a Külügyminisztérium volt a letéteményese, ezért a (szintén kis létszámú) gazdasági részlegek később korok ágazati minisztériumainak feladatkörét látták el. (A gazdaságpolitikai részleg készítette elő például - az illetékes hazai szervezetekkel való szoros együttműködés alapján - a kereskedelemügyi, vámpolitikai, gazdasági egyezményeket.)

PP