frankhamisítási botrány

1925. december 19-én három magyar állampolgárt tartóztattak le Hágában, mert hamis ezerfrankosokat találtak náluk. A frankhamisítás valóban kalandor akció volt. Az ötlet szélsőjobboldali német katonatiszteké volt, a kivitelezést pedig a magyar fajvédők vállalták magukra. Elgondolásuk szerint olyan nagy mennyiségben kell a hamis bankókat előállítani, hogy az a francia gazdaságot megrendítse. Kétszeres haszonban bíztak, ugyanis a remélt anyagi javakkal egyúttal felforgató céljaikat akarták finanszírozni. A technikai kivitelezés sikerült, hiszen a Térképészeti Intézet szakértőitől kaptak segítséget, ez pedig Teleki Pál akarata nélkül nem történhetett meg. Teleki természetesen nem volt kalandor, mint ahogy többnyire azok a politikusok sem, akik szintén tudtak az akcióról. Az, hogy mégis - aktív vagy passzív - szerepet játszottak az ügyben, az számos esetben legalább annyira a trianoni békeszerződés nyomán előállt helyzetet, mint magukat a szereplőket minősíti. Így gondolhatták ezt Londonban is, amikor hatékony segítséget nyújtottak Bethlen Istvánnak annak érdekében, hogy a már az első hamis bankjegy Hágában megkísérelt beváltása nyomán kipattant ügyből dagasztott botrány hullámai sem az országnak ne ártsanak a kelleténél többet, sem pedig a rezsim megbuktatására komoly esélyt látó bel- és külpolitikai ellenfelek számításai ne váljanak be.

PP