Kádár János (1912-1989)

Pártvezető és kormányfő. Eredeti foglalkozása műszerész szakmunkás. 17 évesen kapcsolódott a munkásmozgalomba. 1931-től volt tagja a kommunista pártnak. Többször letartóztatták és börtönre ítélték. A magyarországi illegális kommunista mozgalom egyik vezetője lett az 1930-as évek második felétől, 1943-ban a párt titkára. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-től az MKP PB tagja, 1946-tól főtitkárhelyettese. 1945-ben Budapest rendőrfőkapitány-helyettese. 1948 augusztusától 1950 júniusáig belügyminiszter. 1951 tavaszán letartóztatták és koncepciós perben elítélték. A börtönből a Nagy Imre-kormány idején, 1954-ben szabadult, és rehabilitálták. 1955-1956-ban Pest megyei párttikár, 1956 júliusától pedig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára. 1956. október 30-tól a második Nagy Imre kormány államminisztere. Ekkor szembefordult Nagy Imrével és a forradalommal. A szovjetek döntése alapján 1956. november 4-től a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke 1958. január végéig. Közben ő volt az újjászervezett állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára is. 1958-tól 1961-ig államminiszterként tagja a kormánynak, majd 1961-től 1965-ig a minisztertanács elnöke. A párt első titkári funkcióját egészen 1985. március végéig megtartotta. Ettől kezdve a párt főtitkára 1988. májusig, amikor a formális pártelnöki funkciót kreálták számára. 1989 májusában valamennyi párttisztségből felmentették.

GJ