Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
XVII. - XIX. század
[76] LOCKE: GONDOLATOK A NEVELÉSRŐL


      (94.) A nevelő nagy feladata abban áll, hogy növendékében a jó szokásokat s az erény és bölcsesség elveit meggyökereztesse; hogy lassan-lassan betekintést adjon neki az emberi életbe, hogy megszerettesse és utánoztassa vele mindazt, ami kiváló és dicséretre méltó, s hogy ennek megszerzésére lássa el őt erővel, tettre való készséggel és szorgalommal. A tanulmányoknak, melyeket végeztet vele, nincsen más céljuk, mint hogy a növendék rajtuk tehetségeit gyakorolja, idejét hasznosan eltöltse, a léhaságot és tétlenséget kerülje, szorgalmasan tanuljon, hozzászokjék a fáradsághoz s megízlelje azt, amit majdan a maga emberségéből kell elvégeznie. Mert vajon ki várhatja azt, hogy egy nemes ifjúból nevelőjének vezetése alatt tökéletes kritikus, szónok vagy logikus válhasson, hogy a metafizika, természetbölcselet és matematika mélységéig jusson el, vagy mestere legyen a történetnek és kronológiának? noha mindezekből kell valamit tudnia. Csupán az ajtót kell előtte megnyitni, hogy betekintést nyerhessen, s általában ismeretséget kössön a tudományokkal, de nem, hogy bennük lakozzék. Az olyan nevelő nagyon rászolgálna a korholásra, aki neveltjét igen soká időztetné e tudományokban s nagyon is messzire vinné őt bennük. Amiből nem tudhat eleget, az a jó nevelés, a világismeret, az erény, a buzgóság, a becsületérzés; ha ezek megvannak benne, nem sokáig kell várnia arra, amire még szüksége van vagy amit más ismeretekből megkíván.

A fordító nincs megjelölve

Fináczy Ernő: Az újkori nevelés története (1600-1800)
      (Kir. Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1923.) 83. o.