Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
V. - XVII. század
[71] LI CSE: A GYERMEKI LÉLEKRŐL


      A "Sárkánybarlang-hegyi paraszt", előszót írván A Nyugati Szobához, azzal fejezi be szavait: "Bölcs ember nem mondhatja el magáról, hogy sikerült megőríznie gyermeki lelkületét."
      Nos, a gyermeki lélek: igaz lélek; s ha helytelennek tartjuk a gyermeki lelkületet, akkor helytelennek tartjuk az igaz lelkületet. A gyermeki lélek, melytől távol áll a hamisság, melynek igaz voltát semmi sem zavarja, legelső gondolatunknak szilárd alapja. Aki elveszíti a gyermeki lelkületet, az elveszíti az igaz lelkületet, az igaz lelkület elvesztése pedig egyértelmű az igaz ember elvesztésével. És az ember, aki már nem igaz, soha többé nem lehet egészen az, aki valaha volt.
      A gyermek: az ember fejlődésének kezdete. A gyermeki lélek: lelkületünk kezdeti állapota. De hát hogyan lehet elveszíteni lelkületünk kezdeti állapotát, hogyan lehetséges, hogy a gyermeki lelkületet egyszerre csak elveszíthetjük? Születése után az emberbe fülén és szemén keresztül behatolnak a tapasztalatok, és ha ezek válnak uralkodóvá a bensejében, akkor a gyermeki lélek veszendőbe megy. Amikor felnőtt, az emberbe tapasztalatain keresztül behatolnak a filozófiai tanítások, és ha ezek válnak uralkodóvá a bensejében, akkor a gyermeki lélek veszendőbe megy. Aztán az ember egyre korosabb lesz, filozófiai tudása és tapasztalata napról napra gyarapodik, így amit megért és amit érzékel, annak köre napról napra szélesedik, ráadásul megismeri azt is, mennyire szeretni való a jó hírnév, és ha nincs más gondja, mint ennek fitogtatása, akkor a gyermeki lélek elvész a számára, vagy megismeri a rossz hír utálatos voltát, és ha nincs más gondja, mint ennek takargatása, akkor a gyermeki lélek ugyanúgy elveszett számára.

Fordította: Tőkei Ferenc

A szépség szíve - Régi kínai esztétikai írások
      (Szerkesztette: Tőkei Ferenc, Gondolat, Budapest, 1973.) 289-290. o.