Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
i. e. III. évezred - i. sz. V. század
[34] IFJABB PLINIUS LEVELE


      Kedves Mauricusom! Mi mással kötelezhetnélek le inkább, mint azzal, hogy tanítót keresek fivéred gyermekeinek. Mert így neked köszönhetem, hogy visszatérek az iskolába, s mintegy újra átélem életem e legédesebb korszakát. Leülök a gyerekek közé, mint egykor, s azt is kipróbálom, mekkora tekintélyem van előttük, mint tudós embernek. Mert múltkor történt, hogy midőn beléptem egy zsúfolt előadóterembe, ahol a mi rendünkhöz tartozó ifjak hangosan tréfálkoztak, mind elhallgattak. Meg se említeném az esetet, ha nem volna hízelgő nem annyira énrám, mint inkább rájuk nézve, s ha nem akarnám megerősíteni reményeidet, hogy unokaöcséid kiváló nevelést kapnak.
      Egyébként, ha minden nyilvánosan előadó iskolamestert végighallgattam, megírom róluk a véleményemet, s azon leszek, hogy olyan hiteles képet kapj róluk - már amennyire lehetséges -, mintha magad is meghallgattad volna őket. Mert ennyi figyelemmel tartozom neked, és tartozom elhunyt fivéred emlékének, kivált ha ilyen fontos dologról van szó. Mert mi lehet számotokra fontosabb, mint hogy e gyermekek ... méltók legyenek a kiváló apához és nagybácsihoz. Ezt a gondot még akkor is vállalnám, ha nem kérsz föl rá. Nem tudom, mennyi nehézség áll utamban, míg a tanítókat kiválasztom, de fivéred fiaiért nemcsak minden kellemetlenséget, de minden neheztelést is nyugodtan vállalok, mint apa az övéiért. Minden jót!

Fordította: Muraközy Gyula

Ifjabb Plinius: Levelek
      (Európa, Budapest, 1981.) 64. o.