Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
XVII. - XIX. század
[91] COMTE: A POZITÍV SZELLEM


      Nem kívánok ahhoz a, sajnos, túl kézenfekvő és már hosszú ideje általánosan elterjedt bírálathoz folyamodni, amelyet a mindennapos tapasztalat fényében egyre inkább igazoltnak tart a legtöbb értelmes ember; mégis azt kell mondanom, hogy ma nehezen tudnánk elképzelni irracionálisabb és alapjában véve veszélyesebb felkészítést az aktív, sőt, akár az elméleti életre, mint amelyet a pusztán verbális vagy üres entitásokon kérődző, semmitmondó tanítás nyújt, s amelyre ifjúságunk még mindig oly sok értékes évét vesztegeti. A legtöbb ember, aki részesült ebben az oktatásban, egész életében szinte leküzdhetetlen ellenszenvet érez mindenfajta szellemi munkával szemben: még súlyosabb veszélyek fenyegetik azonban azokat, akik kifejezetten ennek az oktatásnak szentelték magukat. A való életre való alkalmatlanság, a mindennapos fogalmak megvetése, a bármilyen pozitív fogalom megfelelő felfogására való képtelenség s az ebből nyomban megszülető idegenkedés ma igen gyakran alkalmassá teszi őket arra, hogy támogassák a terméketlen metafizikai sürgölődést, amely azután, a fenti kétes hatású nevelés nyomán kialakuló nyugtalan igények révén, hamarosan politikailag felforgatóvá válik. Mindennek közvetlen oka az a téves történelmi tudálékosság, amely a társadalom egy régi és hamis fajtáját akarja uralkodó szerephez juttatni, s ezáltal általában megakadályozza a modern szociábilitás megértését. Figyelembe véve, hogy mindazok, akik ma az emberi ügyeket irányítják, erre a fenti módon készültek fel, nem lepődhetünk meg azon, hogy igen gyakran még a leghétköznapibb, anyagi dolgokban is szégyenletesen tudatlanok. Nem meglepő az a gyakori hajlandóságuk sem, hogy a forma kedvéért elhanyagolják a tartalmat, mindennél fontosabbnak tartva az ékesszólás művészetét, bármennyire ellentmondásos vagy káros legyen alkalmazása; továbbá az az irodalmilag művelt osztályainkra jellemző törekvés, hogy mohón magukévá tegyék mindazokat az eltévelyedéseket, melyeket naponta szül szellemi anarchiánk. Ellenkezőleg, inkább csodálkoznunk kellene azon, hogy e különböző fogyatékosságok rendszerint nem még kiterjedtebbek; mélységesen bámulnunk kell az emberek vele született mértékletességét és bölcsességét, amely a civilizációnk egészére jellemző örvendetes befolyásnak engedve, automatikusan korlátozza az általános nevelés értelmetlen rendszerének veszélyes következményeit. Mivel a középkor végétől kezdve mindmáig ez a rendszer a metafizikai szellem fő társadalmi támasza először a teológiával, majd a tudománnyal szemben, könnyű belátni, hogy azok az osztályok, amelyeket nem volt képes befolyása alá vonni, egyedül emiatt feltétlenül kevésbé fertőzöttek ettől az átmeneti filozófiától, s ennélfogva jobban felkészültek a pozitív stádiumra. Nos, ezzel az előnnyel jár ma proletárjaink számára az a tény, hogy nem részesültek iskolai nevelésben, s alapjában ez teszi a mindennapi tapasztalatnak megfelelően őket a legtöbb művelt embernél kevésbé hozzáférhetővé a különböző felforgató jellegű szofizmák számára, dacára a társadalmi helyzetüknek megfelelő szenvedélyek irányába ható állandó izgatásnak.

Fordította: Berényi Gábor

Comte: A pozitív szellem - Két értekezés
      (Magyar Helikon, Budapest, 1979.) 324-327. o.