Így telt-múlt ideje a gyermek- ágyas marsallnénak. Letellett a hat hét is, s most, friss anyák szokása szerint, kisfiát - őróla regél e rege - templomba kellett vinnie. Anyai szíve repesett, maga vette a kisdedet karjába, úgy vitte az Úr házába. Majd, hogy jámborul, ünnepélyesen a szivébe fogadta, ő és házanépe, az áldozatban a kegyelmet, teljes díszben, megnyílt a gyermek számára is a szent keresztség, hogy lelke malaszttal beteljék, s jó keresztény legyen belőle mindhalálig, Isten nevében, bármilyen lesz is a jövője. Hogy a szent cselekményre készen álltak mindnyájan, megfogadva, mit rend s szokás kíván, a papra került a sor: kérdezze meg, hogy nevezzék a gyermeket. Férjéhez lépett erre gyorsan a bölcs marsallné és titokban megtudakolta tőle, mit kiván: hogy hívják a kicsit. A marsall hosszan hallgatott, búsan töprengve rajta, hogy leginkább milyen név találna nehéz sorssal megvert fiára... Kiszolgáltatást nyert a szentség: a keresztelőt befejezték; a jó marsallné fogta hát és hazavitte a fiát: Otthon szorgalmasan nevelte, útjain őrködött felette, hogy mindig tudja: érdeme szerint törődnek-e vele. Gondja édes igyekezettel körötte forgott este-reggel; mindent megtett jószívvel érte, hogy soha fájdalom ne érje, s óvó szemmel ügyelte váltig egészen hét éves koráig. De hogy tanítást s illemet érteni kezdett a gyerek, elvette anyjától a marsall s egy bölcs emberre bízta; azzal elküldte messze földre, hogy hadd tanuljon nyelveket ott, és könyveket forgatva sok szép tudománnyal is gyarapodjék... Amíg a nyelveket tanulja s a könyveket kutatva bújja, húros hangszeren is sokat és szorgos kedvvel játszogat, s ebben magát későn-korán gyakorolja nagy szaporán, míg hozzá mesterül nem ért. Egyetlen percig sem henyélt: ma ezt, holnap meg azt tanulja, amit ma tud, holnapra fújja. De nem csak ezzel telt a napja: pajzzsal és karddal, lóra kapva tanulja a lovagi vágtát: hogy kell biztatni paripáját keményen sarkantyúzva, mint kell ugratni bátran, büszke szívvel, kantárt eresztve rohamozni, fordulni, combbal visszafogni lovát lovagmód, emberül. Jól megtanult ezenfelül okosan vívni, erejét nem kímélve birkózni keményen, ugrani, versenyt futni széllel, célba találni lándzsanyéllel. Nem hiszem (mesénk a kezes), hogy így tudott valaha bárki kutyákkal s hajtókkal vadászni, lett légyen bármilyen ügyes; s időt a sok udvari játék gyakorlására is talált még. Fordította: Rónay György
|