Tuliolus, Corneliola, Scípio, Lentulius,
anya, tanító, cselédlány és cseléd
Corneliola:
- Jókor megjöttél, Tuliolus. Nincs kedved kicsit játszani?
Tuliolus:
- Még nincs, majd később játszunk.
Corneliola:
- Mi van a kezedben?
Tuliolus:
- Ismételni való, amit a tanár adott, hogy tanuljam meg kívülről.
Corneliola:
- És mi ez?
Tuliolus:
- Nézd!
Corneliola:
- Milyen jelek ezek? Azt hittem, festett hangyák! Anyám! mennyi
festett hangyát és szúnyogot hoz Tuliolus az ábécéskönyvében!
Tuliolus:
- Hallgass, bolond, ezek betűk.
Corneliola:
- Hogy hívják ezt az elsőt?
Tuliolus:
- A.
Corneliola:
- Miért az a az első, és nem ez a másik?
Anya:
- És miért vagy Te Corneliola és nem Tuliolus?
Corneliola:
- Mert így hívnak.
Anya:
- Ezekkel a betűkkel ez épp így van. De menj már játszani, fiam.
Tuliolus:
- Itt van az ábécéskönyvem és a palavesszőm; ha valaki
hozzányúl, az anyukám megveri. Nem így van-e, anyám?
Anya:
- Igen, kisfiam.
Tuliolus:
- Scípio, Lentulius, gyertek játszani!
Scípio:
- Mit játszunk?
Tuliolus:
- Gurigassunk diót.
Lentulius:
- Van nálam pár szem, és ezek a töröttek meg romlottak.
Scípio:
- Fogadjunk dióhéjba!
Tuliolus:
- Mi hasznom lenne belőle? Jóllehet, huszat is nyernék, nem
lenne belül semmi, amit megehetnék.
Scípio:
- Én, ha játszom, nem eszek. Ha enni akarok valamit, hazamegyek
anyámhoz. Ezek a dióhéjak arra jók, hogy házikókat építsünk a
hangyáknak.
Lentulius:
- Játsszunk páros-páratlant gombostűkkel.
Tuliolus:
- Jobb lenne, ha csontokat hoznál.
Scípio:
- Hozzál, Lentulius!
Lentulius:
- Ott vannak.
Tuliolus:
- Milyen porosak és olyan piszkosak, és nincsenek eléggé
letisztítva a hústól. Nem is simák. Dobd el!
Scípio:
- Ki a kezdő?
Lentulius:
- Én vagyok. Mibe fogadunk?
Scípio:
- A szíjakba.
Lentulius:
- Nem akarom elveszíteni őket, mert otthon a dajka megver.
Tuliolus:
- Mi legyen a tét, ha legyőzlek?
Lentulius:
- Fricskák.
Tanító:
- Mi ez itt a földre dobva? Széttépitek a ruhátokat és a
zoknitokat, és ráadásul ilyen piszkos helyen. Miért nem
sepritek fel előbb a földet, és úgy ültök le. Hozz egy seprűt!
Tuliolus:
- Szóval, mibe fogadunk?
Scípio:
- Egy gombostű minden pontért.
Tuliolus:
- Kettő jobb volna.
Lentulius:
- De nekem nincs tűm, a tű helyett tegyünk inkább
cseresznyeszárakat.
Tuliolus:
- Hagyd ott! Játsszunk úgy, hogy én, te és Scípio.
Scípio:
- Én a gombostűimmel akarok játszani.
Tuliolus:
- Adj először csontot, majd nyersz a fogadáson.
Scípio:
- Nem biztos, mert te csalsz a játékban.
Tuliolus:
- Ki csal, mikor azt mondod a fehérre, hogy fekete?
Scípio:
- Csúfolj, amennyit csak akarsz, de most nem te fogod elvinni a
tűket.
Tuliolus:
- Jól van, megbocsátok, de játsszuk már az elsőt, és jó
szerencsét adjon nekem az Isten.
Scípio:
- Vesztes vagy.
Tuliolus:
- Gyerünk, a téteket.
Lentulius:
- A csontokat, kérlek!
Tuliolus:
- Gyerünk a maradékkal!
Lentulius:
- Gyerünk!
Cselédlány:
- Vacsorázni, gyerekek! Sose hagyjátok abba a játékot?
Corneliola:
- Ez a játék unalmas, játsszunk festett kavicsokkal!
Tuliolus:
- Fessünk köröket erre a kőre szénnel és mésszel.
Scípio:
- Én jobban szeretem a vacsorát, mint a játékot, visszaveszem a
gombostűimet, mivel a csalásaitok miatt vesztettem el.
Tuliolus:
- Emlékezz csak vissza, tegnap te raboltad ki Cetegót. Senki nem
tud mindig szerencsés kézzel játszani.
Corneliola:
- Hozd a kártyát, kérlek, a kredencen van, balra.
Scípio:
- Jobb lenne inkább máskor; most nincs időm, mert már túl sokat
időztem, félek, hogy a dajkám puszta haragból vacsora nélkül
zavar ágyba. Te, Corneliola, hozd el holnap délután ezeket a
kártyákat!
Corneliola:
- Ha megengedi anyánk; jobb volna most játszani, mikor
megengedte.
Scípio:
- Többet ér most vacsorázni, mivel hívnak.
Cselédlány:
- Sose hagyjátok nekem, hogy nézzem, ahogy játszotok?
Corneliola:
- Hagynánk mi szívesen, ha te meg hagynád hogy játsszunk; de
mivel téged szórakoztat, ha nézed a játékunkat, neked meg
hagynod kell, hogy játsszunk.
Cseléd:
- Szevasztok gyerekek; Mikor jöttök? A vacsora már félig kész
van, csak kevés hiányzik, ki kell venni a húst, és tálaljuk a
sajtot és almákat.
Fordította: Kéri Katalin
Vives: Obras Completas II. kötet Latin gyakorlatok - Dialógusok V.
(M. Aguilar, Madrid, 1947.) 890-891. o.