Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
XVII. - XIX. század
[81] MADAME DE LAMBERT:
TANÁCSOK A GYERMEKEK NEVELÉSÉHEZ


      Úgy vélem, az ember nem tudja elég korán kezdeni a kicsi gyermek nevelését: ugyanis az életkor minden szakasza különös figyelmet követel. A gyermekkor első évei nagyon fontosak, mert ekkor nyomódnak be az agyba olyan emlékek, amelyek soha többé nem mosódnak el, és ekkor foglalja el helyét a képzeletben a jónak és a rossznak a fogalma. Nagyon vigyázni kell tehát arra, hogy ne zavarjuk meg a benyomások természetes rendjét, és hogy a jóról alkotott első fogalmak megkapják a maguk méltó helyét.
      A lélek felett csak úgy uralkodhatik valaki, ha elsősorban a szívre hat.
      Ha azt akarjuk, hogy a nevelés eredményes legyen, a nevelőnek olyan személynek kell lennie, aki a növendékben nemcsak tiszteletet tud maga iránt ébreszteni, de eszményképe is tud lenni néki. A gyerekekkel nem kell sokat csevegni, az a jó, ha megtartjuk az illő komolyságot, sőt olykor egy kissé szigorúak is vagyunk hozzájuk. Vigyázni kell arra is, nehogy a gyermek bájosságának varázsa alá kerüljünk, mert azt nagyszerűen fel tudja használni, és ennek tudatában azt éri el nálunk, amit akar. A gyermeki bűbáj sok hibát takar, és éppen ezért óvakodni kell tőle.
      Az igazán nagy ellenség, amellyel meg kell küzdenünk, a hiúság: szinte nem is tudunk eléggé idejében fellépni ellene, hogy kifejlődését megakadályozzuk, ezért a dicsérettel, amely azt erősíti, csínján bánjunk. A nevelés legnagyobb veszélyeinek egyike ugyanis a dicséret, amely felnagyítja a leánykáknak önmagukról alkotott elképzelését, táplálja büszkeségüket, úgyhogy társaikkal szemben önzők, hiúk, nehezen irányíthatók és sértő magatartásúak lesznek: egyszóval a dicsérgetés nem a legszeretetreméltóbb jellemet formálja ki. Vigyáznunk kell, meg ne éreztessük velük, hogy mennyire kedvesek, és milyen sokat jelentenek nekünk. Könnyen hozzászoknak ahhoz az elképzeléshez, hogy mintegy kötelességünk a velük való törődés: ezzel is csak növelnénk hiúságukat. A félénk gyermekeket bátoríthatjuk a dicsérettel, a kicsi lányka azonban rendszerint élénk, magabiztos; szüksége van a mérsékelt, fegyelmezett magatartás elsajátítására.
      Félreértés ne essék, én nem akarom száműzni a dicséretet, hiszen nagy segítségére van a nevelésnek és az erénynek, csak azt mondom, érteni kell alkalmazásához: ne érzéseink és a leányka bájosságának hatása alatt osztogassuk, hanem józan megfontolás alapján. Sohasem szabad kellemes külsejüket dicsérgetni, mert azt fogják hinni, hogy az mindent helyettesít; csak a jó magaviseletük lehet a dicséret egyetlen oka.
      Ki kell bennük fejlesztenünk az igazság őszinte szeretetét; tanulják meg, milyen nagy és szép dolog megmondani őszintén azt, hogy "nincs igazam", de ugyanakkor óvakodjunk büntetni őket a bevallott hibákért.
      A gyermekek elé oda kell állítanunk a becsületesség nagyszerű eszményképét, de meg kell mutatnunk nekik a becstelenséget is, amelytől a leginkább kell óvakodniok. Olykor frivol mesékkel szórakoztatjuk őket, ezek felébresztik addig félénk szenvedélyeiket. A becstelenségtől való félelmüket kell állandóan ébrentartanunk. A megbecsülést úgy tekintsék, mint minden jó között a legelsőt, és a megvetést, mint minden baj legnagyobbikát.
      Rendkívül fontos, hogy sikerüljön meggyőznünk őket afelől, hogy a boldogság a jó cselekedetekkel jár együtt. Megadhatjuk nékik, amit óhajtanak, de nem mint adományt, hanem mint jó cselekedeteik természetes velejáróját. Ezáltal hozzászoknak ahhoz a tudathoz, hogy amit kívánnak, teljesül, de csak hasznos cselekedeteik jutalmaképpen.
      A gyerekek szeretik, ha értelmes személyekként kezeljük őket. Tartsuk ébren bennük ezt a büszkeségfélét, amelynek segítségével úgy irányíthatjuk őket, ahogyan csak akarjuk.
      Fontos, hogy megtörjük akaratosságukat, s ugyanakkor kezelhetőkké tegyük őket: tanulják meg, hogy meghajoljanak a józan ész tekintélye előtt, s ellentmondjanak vágyaiknak. Néha makacsságukban sírnak; mivel képtelenek valóra váltani óhajukat, úgy vélik, könnyeik jogot adnak nekik arra, hogy azt tegyék, amit szeretnének. Óvakodni kell attól, hogy engedjünk a makacsság kitöréseinek. Különbséget kell tennünk képzelet szülte vágyaik és természetes kívánságaik között, és rá kell őket nevelnünk arra, hogy csak azt merjék kérni, ami természetes szükségleteik kielégítését jelenti. Ha valaki nem szokik hozzá még ifjúsága idején, hogy akaratát alárendelje mások józan eszének, később aligha tud majd hallgatni saját józan esze tanácsaira.
      Igyekezni kell a gyermekeket úgy nevelni, hogy lélekben bátrak legyenek. A lélek szilárdsága és szenvedélytelensége a legjobb védőpajzs minden rossz ellen: ez az erények támasza és a gát a bűnök ellen. A lélek érzékenysége meghosszabbítja és állandósítja a bajt. Bátorság nélkül nem maradhatunk szilárdak kötelességünk teljesítésében. Fontos, hogy a barátság és a hála érzéseire neveljük a növendék leánykákat. Érzésvilágukat kell kiművelni, csak ezáltal fejlesztjük ki bennük a szilárd és állandó erényességet.
      A gyermekek gyakran örülnek, ha pontosan az ellenkezőjét tehetik annak, amit tenniök kellene, és mulatunk rajta, ha bájosan cselekszik ezt. Veszélyes képesség az övék! Ugyanis sohasem azt igyekeznek utánozni, ami jó, mert ez nem fakaszt nevetésre, hanem a nevetségest keresik. Ne hitessük el velük, hogy azért bájosak, mert gúnyolódnak. Semmi sem könnyebb, mint mások kárára tetszelegni. Sokkal több szellemesség kell ahhoz, hogy jósággal, ne pedig kajánsággal vívjuk ki környezetünk tetszését.

Fordította: Madácsy László

Francia irodalmi szalonok
      - Szemelvények a XVIII. század francia irodalmából
           (Összeállította: Madácsy László, Gondolat, Budapest, 1963.) 44-47. o.