... bár ábráikkal és jeleikkel le tudták írni a dolgokat, a módszer
mégsem mondható oly tökéletesnek, mint a mi írásunk, mert ahány ember látta,
annyiféle olvasat adódott, csupán az alapgondolat volt egyértelmű. Mégis,
hogy maradéktalanul megőrizzék a szónokok beszédének és számos éneküknek a
szavait és formáját, nemcsak ábráikkal jegyezték le, hanem nap mint nap
gyakoroltatták azokat iskoláikban az előkelő ifjakkal, akiknek a szónokok
nyomába kellett lépniük. Így aztán az állandó ismétlés révén szóról szóra
minden az emlékezetükbe vésődött. Az ifjak oktatásában mindig a leghíresebb
beszédeket vették példának, és ily módon nemzedékről nemzedékre sok
szónoklat fennmaradt anélkül, hogy egyetlen szavuk is feledésbe merült
volna.
Fordította: Paulinyi Zoltán
Juan de Tovar: Azték krónika
(Helikon, Budapest, 1986.) 179. o.