Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
V. - XVII. század
[45] ALCUIN: PÁRBESZÉD A SZÓNOKLATTANRÓL
ÉS AZ ERÉNYEKRŐL


Károly király és Albin mester

      K: Először is, mester, tárd fel előttem ennek a mesterségnek [vagy tudománynak] az eredetét.

      A: Feltárom a régiek felfogása szerint. Volt ugyanis, mint mondják, valamikor egy idő, amikor az emberek a földeken állatok módjára szerteszét kószáltak, és többnyire nem az értelmes meggondolás, hanem a testi erő irányította őket. Nem hatotta át még őket az isten iránti vallásos tisztelet, sem az emberi kötelességtudat, hanem testi erejük érvényesült a létfenntartás [rajtuk uralkodó] vak és megfontolás nélküli ösztöne érdekében. Ebben az időben egy nagy és bölcs férfiú felismerte, hogy milyen tehetség és mekkora képesség lenne az emberek lelkében a legnagyobb dolgokra, ha valaki felszínre hozhatná és tanítással jobbá tudná tenni azt. S ő a földeken szétszórt és erdei hajlékokban megbúvó embereket valami úton-módon egy helyre egyesítette, összegyűjtötte őket, s hasznos és tisztességes nyugalmat teremtett. Bár először tiltakoztak a szokatlan helyzet miatt, majd mind figyelmesebben hallgatták érvelését és szónoklatát; így vadakból és bárdolatlanokból szelídekké és engedelmesekké formálta őket. S énnekem bizony az a véleményem, uram király, hogy néma és beszélni képtelen bölcsesség nem lehet képes arra, hogy hírtelen eltérítse megszokásuktól és más életmódhoz szoktassa az embereket.

Mi a szónoklattan?

      K: Honnan nyerte a nevét a szónoklattan?

      A: Szónoklok  (görög nyelven) (szónoklok), azaz az előadok, beszélek, mondok igéből [azaz, a beszéd képességéből].

      K: Milyen célra irányul?

      A: A helyes beszéd megtanulására.

      K: Milyen kérdésekkel foglalkozik?

      A: Polgári [azaz jogi] ügyekkel, amelyek az értelem természetes adottsága révén megfogalmazhatók. Mert amiként mindenkinek természetes adottsága az, hogy magát megvédje és az, hogy mást megüssön, még ha fegyveres gyakorlással nem tanulta is, ugyanúgy természetes képessége szinte mindenkinek az, hogy másokat vádoljon, s az, hogy önmagát tisztázza [védje], mégha gyakorlás útján nem tanulta is. De több sikerrel és készséggel művelik a szónoklást azok, akik tudományos oktatásban és gyakorlati képzésben részesültek. Mert mindenkinek természetes képessége az, hogy beszél, mégis jelentősen kitűnik a többiek közül az, aki a grammatikának megfelelően beszél.

      K: Jól mondod mester, hiszen egész életünk során a tudományok vezérelnek és a tapasztalat erősít. Éppen ezért tárd fel nekünk a szónoklás tudományának szabályait. Mert teendőink mindennapi szükséglete kényszerít minket arra, hogy gyakoroljuk magunkat benne.

Fordította: Hoffman Zsuzsanna

Az égi és a földi szépről - Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez
      (Szerkesztette: Redl Károly, Gondolat, Budapest, 1989.) 239-240. o.