"Sok tudományt tanultam tanítóimtól, társaimtól még
többet, de mindenkinél többet tanítványaimtól." (Talmud) Köszöntöm a kedves olvasót, aki valószínűleg egyetemi hallgató vagy gyakorló pedagógus. Olyan szöveggyűjteményt szeretnék átnyújtani, mely az eddigi válogatásoktól kissé eltérően mutatja be a neveléstörténetet. A tudásnak száz kapuja van. Sokan vallják, egyik az iskola. Ám csak az egyik. A nevelés története sokkal több, mint iskolatörténet. A bölcsességnek csak morzsája az elsajátított tananyag, a bölcsesség több, mint iskolai tudás. Mások úgy hiszik, a száz kapun ember nem léphet be. Nyitott és zárt kapukról, a nevelés és nevelődés szereplőiről és színtereiről, útjairól és módszereiről szól ez a könyv. A korábbi olvasókönyvek, szöveggyűjtemények javarészt nagy pedagógiai gondolkodók és filozófusok műveiből közöltek részleteket, és a források európai és (ritkán) észak-amerikai szerzők tollából valóak voltak. Ezekből a hagyományosan felhasznált és feldolgozott forrásművekből azonban a neveléstörténetnek csak néhány vonulata tárható fel, leginkább a nevelésfilozófiai gondolkodás időbeli alakulása, illetve az iskolák, iskolatípusok története. E szöveggyűjtemény mással (is) próbálkozik: a neveléstörténetnek a szokásosnál tágabb értelmezése irányította a kötet szerkesztését. A szövegválogatás egyik alapelve volt, hogy ne csupán időben, hanem térben is bemutassa a nevelés történetét. Emellett a könyvszerkesztés fontos szempontja volt az is, hogy a pedagógiai szellemtörténet óriásai mellett megjelenjenek a mindennapok szereplői, gyerekek és tanárok, szülők és dajkák, nagypapák és remeték. Egymás mellé sorakoznak a bölcsességről, a tudás lényegéről szóló írások is. A nevelés és oktatás különböző helyszínei is szerepelnek a könyvben: családi otthonoktól fejedelmi udvarokig, csan-kolostoroktól leányinternátusokig, angol kisiskoláktól az egyetemekig az olvasó kedvére kalandozhat. Rendhagyónak tekinthető ez a kötet annyiban is, hogy a gyermekkort születéstől az ifjúkor végéig mutatja be, nem korlátozódik a diákélet bemutatására, lévén az intézményes nevelés a nevelésnek csak egy " időnként kevésbé fontos " szakasza. A könyv szövegeinek elrendezése a művek megjelenése alapján felállítható időbeli sorrendet követi, ennyiben hagyományosnak tekinthető. A kötet végén azonban található egy olyan tárgymutató, mely az olvasó jobb felkészülését, tájékozódását segíti. Ez a mutató tulajdonképpen egy témajegyzék, és ha ennek segítségével olvassuk el a szövegeket, szinte egy másik világ nyílik meg előttünk, megalapozva a neveléstörténet problématörténeti tárgyalását és tanulását. Szeretném felhívni a figyelmet néhány csomópontra, melyek további vizsgálódások kiindulópontjai is lehetnek. A neveléstörténet, a pedagógia egyik fő kérdése, hogy mit értünk tudáson, bölcsességen, mi az, aminek az elsajátítását egy adott nép, csoport vagy személy fontosnak tartja. E kérdés tanulmányozásához használhatóak pl. azok a vallási és filozófiai művekből vett részletek, melyek a szöveggyűjteményben megtalálhatóak (Biblia, Talmud, Korán, Tao Te-king, Bhagavad Gita, Buddha beszédei stb.). Egy másik alapkérdés, mely gyakorta elsikkad a neveléstörténeti munkákban, hogy milyen volt egy-egy adott korszakban vagy földrajzi helyszínen a gyermekszemlélet, és ennek tükrében annak vizsgálata, hogy hogyan is éltek valójában a gyermekek. Számos egyéb, nem kevésbé fontos alaptéma (pl.: leánynevelés; szülő-gyermek kapcsolat; nevelő kiválasztása, viselkedése; a nevelés értelmezése; tananyagok és módszerek stb.) vonatkozásában is a tárgymutató nyújt további eligazítást. A szövegválogatást kiegészíti egy kislexikon, mely lehetővé teszi azt, hogy az olvasó egyes személyekkel vagy művekkel kapcsolatosan is könnyen szerezzen információkat. A kötetben található szövegek az ókori sumer forrásoktól a XIX. századból való műrészletekig ölelik fel az egyetemes neveléstörténetet. Az egymás mellé került szövegek rendkívül sokszínűek. Szerepelnek a kötetben törvények, filozófiai és szépirodalmi írások, önéletrajzi visszaemlékezések, tankönyvrészletek, naplóbejegyzések, levelek, újságcikkek, költemények és természetesen pedagógiai értekezések részletei. Egyes szövegek ebben a szöveggyűjteményben jelennek meg először magyar fordításban. (A magyar neveléstörténet forrásai a kötetben nem szerepelnek.) Egy szöveggyűjtemény azonban sohasem lehet teljes, és nem pótolhatja az eredeti források teljes szövegének elolvasását, elemzését; sokkal inkább csak gondolatébresztő lehet, a kiváncsiság és a tudásvágy felkeltésére, önálló kutatómunkára sarkalló. A kötetben közölt szövegek esetében a mai magyar helyesírás alapelveit követtük. Mivel a prózai művekből vett szövegek minden esetben az eredeti írásműnek csak részletei, ezt külön nem tüntettük fel. Ha ez lehetséges volt, a közölt szöveg alatt jelöltük fordítóját, és annak a kötetnek az adatait, ahonnan az idézet származik. (Az esetleges szerkesztői kiegészítéseket, megjegyzéseket a szövegekben mindig zárójelbe téve jelöltük.) Kedves olvasó! Régi korok gyermekei hívnak képzeletbeli sétára, nyújtsuk feléjük kezünket, és induljunk! Pécs, 1995. szeptember A szerkesztő
|