Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
XVII. - XIX. század
[77] HOGYAN NEVELJÜK A LÁNYOKAT?


      Általános hiba nálunk a gyermeknevelésben, hogy lányainknak csak a személyével törődünk, de elméjüket elhanyagoljuk ...
      Nos hát mikor egy lány épségben kinő dajkája szoknyája mellől, még mielőtt az élet bármely dolgáról akárcsak a legegyszerűbb fogalmat is alkothatta volna magának, máris táncmesterének gondjaira bízzák; s nyakörvbe fogva a csinos kis vadócot, fantasztikusan komoly viselkedésre oktatják, s különleges fejtartás, kebelduzzasztás, a legkülönfélébb testmozgások elsajátítására szorítják; mindezt pedig oly büntetés fenyegető tudatában, hogy sose lesz férje, ha fonákul lép, néz vagy mozog. A fiatal hölgy képzeletét ez csodálatosan felajzza a tekintetben, hogy mi is fog majd történni közte és férje közt, akiről szakadatlanul duruzsolnak a fülébe, s akinek őt komoly buzgalommal nevelik. Képzelete ekképpen arra sarkallja, hogy minden igyekezetét személyének ékesítésére fordítsa, minthogy ettől függ életének jóra vagy rosszra fordulása. S miért ne hinné azt, hogy ha elég karcsú s nyulánk, akkor már alkalmas is mindarra, amire nevelése láthatólag szánja. Szüleiknek legfőbb célja, hogy vonzóvá tegyék; e célé minden vagyonuk, e célé minden gondjuk.
      Ennek az általános szülői dőreségnek tulajdonítható, hogy annyi a kacér nő mostanában, mint égen a csillag. S e meggondolások zavarba hoznak...
      ... Az az igazi művészet, ha az elme és a test egymást versengve nemesbíti, s ha a taglejtés követi a gondolatot, nem a gondolat alkalmazkodik a gesztushoz.

Fordította: Mezei Iván

A régi Anglia hétköznapjai (Válogatás a "The Spectator" c.
      egykori folyóirat anyagából) 66. szám
           (Válogatta: Hankiss Elemér, Gondolat, Budapest, 1968.) 50-51. o.