Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
i. e. III. évezred - i. sz. V. század
[23] CSUANG-CE TANÍTÁSAI


A tudás nem minden

      (III. 1.) Életünk véges, de a tudás végtelen. Valami végessel igyekezni a végtelent megközelíteni, veszedelmes vállalkozás. S ha ezt tudván, továbbra is hajszoljuk a megismerést, ezzel menthetetlenül veszélybe kerülünk. A jótettel nem jár együtt a dicsőség, sem a rossz gyakorlásával a büntetés: harmóniában lenni az élet lényegével; egyedül ez vezet ahhoz, hogy testünket megóvjuk, életünket megtartsuk, a hozzánk tartozókat tápláljuk és éveink sorát beteljesítsük.

Ne törekedjünk hiábavalóságokra

      (XXVII. 10.) Csu Ping Mao kitanulta a sárkányölést: egész vagyonát erre költötte. Három év alatt elérte a tökéletességet ebben a művészetben, de soha nem nyílt alkalma, hogy éljen is vele.

A tökéletes bölcs tanítása

      (V. 1.) Lu államban élt egy bizonyos Vang Tai, aki féllábú volt. Épp oly számos tanítvány követte, mint Kung Ce-t. Csang Ki megkérdezte ekkor Kung Ce-t felőle:
      "Hogyan van az, hogy Vang Tai hitvány nyomorék és tanítványai mégis egyenlő arányban osztják meg Lu államot a tieiddel! Ő együtt van velük s nem is tanítja őket, nem is beszél velük s mégis ezek üres kézzel mennek hozzá s tele marokkal térnek vissza tőle. Létezhetik hát valóban tanítás szavak használata nélkül? s lehet, hogy míg valakinek nyomorék teste, szelleme teljes egész legyen? miféle ember ez?"
      "Ez az ember - felelte Kung Ce - az elhivatottak közé tartozik. Én elkéstem s csak ezért nem tehettem őt meg mesteremmé. Mennyivel inkább kellene ezt azoknak megtenniök, akik még annyira sincsenek, mint én! Nem is csak Lu államot, de az egész világot szeretném hozzáirányítani."
      "Ez itt egy nyomorék - mondotta Csang Ki - s még nálad is magasabbrendű! mennyivel előbbre lehet hát a többi embereknél! Vajon mi az ő szellemének titka?"
      "Élet és halál - felelte Kung Ce - igen fontos dolgok ugyan, de rá a legkisebb hatással sincsenek. Ha ég és föld összeomlanának, ez neki csekély kárt okozna. Övé a minden csalékonyságtól mentes dolog ismerete s bármi is változzék, ő változatlan marad. A dolgok átalakulásaikban benső törvényüket követik, s ő, ennek birtokában, csaknem ura a változó világnak."
      "Mit jelent ez?" - kérdezte Csuang Ki.
      "Ha a dolgokat különbözőségükben tekintjük - felelte Kung Ce, - úgy látjuk, hogy más a máj és más az epe, más a Csu állam és más a Jü állam; ha azonban közösségükben tekintjük őket, valamennyi dolgot egynek látjuk. Aki idáig eljut, azt nem érdeklik azok az ismeretek, amelyeket a szem és fül szed össze, hanem szíve ott jár, ahol a dolgok a végső harmóniában csendülnek össze. A nagy egységet látja és a hiányokon túlnéz. Így ez az ember is úgy fogja fel lába elvesztését, mintha egy darab földet hagyott volna hátra maga mögött."
      "Ő csak magával foglalkozik - válaszolta Csang Ki. Megismerésére alapította gondolkozását; gondolkozására építi lelkiállapota egyensúlyát. Hogyan lehetséges hát az, hogy mások is olyan sokat tartanak felőle?"
      "Az ember - felelte Kung Ce - a saját képmását nem a folyóvízben, hanem az állóvíz tükrében szemléli. A földből termő dolgok közül csupán a fenyő és a ciprus a kivételes, télen és nyáron egyaránt zöldel. Az Ég fiai közül csupán Sun volt a kiválasztott, akinek megadatott a boldogság, hogy életét tökéletessé fejlessze és másokat is a tökéletesedés útjára tereljen. Ennek az eredendő tökéletességnek a megértése elsősorban is a félelmet nem ismerésben mutatkozik meg. Egy bátor hős - pusztán a hírnév vágyától sarkallva - kilenc ellenséges seregen keresztülverekszi magát. Mennyivel rettenthetetlenebbnek kell annak lennie, aki uralkodik a világ fölött, mintegy a természet egészét rejti magában, aki testében csak vendégként száll meg, aki számára szeme és füle tanúsága csupán a dolgok hasonlatát nyújtja, aki minden tudást egységesen lát, s akinek szelleme nem ismeri a halált! Az ilyen ember maga választja ki a napot, amelyen el akar távozni. Az emberek köré gyűlnek, hogy kövessék őt: de hogyan törődhetnék ő a többiekkel?"

A fordító nincs megjelölve

Csuang-Ce bölcsessége
      (Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, Budapest, 1994.) 38-39., 136., 76-78. o.