Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
V. - XVII. század
[51] A SZERZETESNEK SZÁNT GYERMEKEK
NEVELÉSE A KOLOSTOROKBAN


      Mikor eljön a nocturnák, s általában a horák ideje, ha a gyermekek valami hibát tesznek a zsoltármondásban vagy az énekben, akár azzal, hogy elalszanak, vagy ehhez hasonló kihágásokat követnek el, ne legyen helye semmiféle késedelemnek, hanem azonnal vetessétek le a csuhájukat és kámzsájukat, és ingre vetkőzötten verjétek meg őket hajlékony és sima fűzfavesszőkkel, amelyekről erre a különleges célra már eleve gondoskodtatok.
      És minthogy addig, míg az apát a dormitoriumban az ágyában fekszik, senki sem üthet zajt, amellyel a testvéreket korán reggel felébressze, hogy keljenek fel,... ezért a fiúk magistere keljen fel egészen halkan, és éppen csak érintse meg finoman mindegyik gyermeket egy vesszővel, hogy ezzel felkeltse álmából. Akkor aztán keljenek fel olyan gyorsan, ahogyan ez egyáltalán lehetséges, s elhagyva a dormitoriumot, mosakodjanak és fésülködjenek meg, és mondják el imáikat...
      Minden két-két gyermek között aludjanak magisterek a dormitoriumban, más alkalmakkor pedig üljenek mindig kettejük között. Éjszaka erősítsenek gyertyákat azokra a szögekre, amelyek a lanternák tetején vannak, hogy tisztán lehessen látni mindent, amit csinálnak. Ha lefekszenek az ágyba, mindig legyen közöttük egy mester vesszővel, s ha éjszaka van, gyertyával; egyik kezében tartsa a gyertyát, a másikban a botot... mert a gyermekeknek mindig szükségük van fegyelmezéssel összekapcsolt felügyeletre és felügyelettel összekötött fegyelmezésre. És tudjátok meg, hogy abból áll az egész fegyelmezés, hogy vesszővel megverjük őket, vagy erősen meghúzzuk a hajukat, de sohasem szabad őket rúgással vagy ököllel fegyelmezni, vagy nyitott tenyérrel, vagy valami hasonló módon.

A fordító nincs megjelölve

A középkori élet
      (Válogatta: Kulcsár Zsuzsanna, Gondolat, Budapest, 1964.) 175-176. o.