Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
V. - XVII. század
[62] LUTHER: A TANULÁSRÓL ÉS A TUDÓSOKRÓL


Kevés jó könyvet kell olvasni, de sokszor

      Luther doktor azt ajánlotta mindenkinek, aki valamely tudományban járatos akar lenni, hogy válasszon egynémely könyveket, és olyan alaposan tanulmányozzon egy-egy jó szerzőt és könyvet, újra meg újra végigolvasva, mígnem húsává-vérévé válik, mintha csak természettől a könyv módján írna-beszélne.
      - Egyszerre több könyv olvasásától jobban össze lehet zavarodni, mint amennyi bizonyos és maradandó dolog tanulható belőlük. Amiként azok, akiknek hátukon a házuk, és hosszabb ideig sehol sem időznek, azok nem laknak sehol és egyetlen helyen sincsenek otthon; és ahogy barátaink társaságából sem akarunk mindennap mindegyikkel együtt lenni, hanem csak néhánnyal, akit kiszemeltünk: ugyanígy kell a legjobb könyveket is kiszemelni, jártas-keltesnek lenni bennük, és az utolsó betűig ismerni őket.
      Anno 1538. augusztus 25-én egy okos, jóravaló diák megtébolyult; legyöngítette, megbetegítette magát az örökös virrasztással és beszédekkel. Hanem az volt a betegségének oka, hogy túl sokat görnyedt a könyvek fölé, s hogy szerelmes volt egy leánykába. Ezzel a diákkal Martin doktor a lehető legbarátságosabban viselkedett, várta jobbulását, és elmesélt egy példát egy másik diákról, aki 2 évig szobatársa volt Erfurtban. - Ő bizony a könyvekbe bele sem pillantott - mesélte Luther doktor -, mígnem olyan gyakran intelmezték már, hogy végül mégis rászánta magát: egy egész hétig tanulni fog; fél óra hosszat ült, és a könyvébe bámult. Azután fölugrott, megdühödött, földhöz vágta könyvét, rátiport és így kiáltott: "Meg akarsz bolondítani?"

Fordította: Márton László

Luther: Asztali beszélgetések
      (Válogatta: Márton László, Helikon, Budapest, 1983.) 208. o.