Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
XVII. - XIX. század
[88] HERBART: PEDAGÓGIAI ELŐADÁSOK VÁZLATA


A gyermekek fegyelmezése

      A fegyelmezésnek az az alapja, hogy foglalkoztassuk a gyermekeket. Itt még nem tekintünk arra, hogy ebből valami haszon háramoljék a szellemi képzésre, csak ki kell tölteni az időt, ha nincs is egyéb célunk, csupán az, hogy elejét vegyük a rendetlenkedésnek. (...)
      Igaz ugyan, hogy - egyébként teljesen egyenlő körülmények között - jobbak azok a foglalkozások, melyeket a gyermekek maguk választanak, csakhogy az ifjúság ritkán tudja magát kellőképpen és tartósan foglalkoztatni. Határozott feladatok, amelyek kitűzik, hogy ezt vagy azt tegye a gyermek, míg csak el nem készül velük, jobban biztosítják a rendet, mint az ötletszerű játék, amely unalommal szokott végződni.
      A foglalkoztatáshoz hozzájárul a felügyelet s ezzel együtt sokféle parancs és tilalom, melyekre nézve sok mindent meg kell fontolni.

Az oktatás

      Az oktatás egyik, mégpedig a körülmények különfélesége szerint kisebb vagy nagyobb részét szolgáltatja azoknak a foglalatosságoknak, melyeken a gyermekek fegyelmezése alapul.
      A gyermekeket mindenesetre foglalkoztatni kell valamivel, mert a tétlenség rendetlenkedést és rakoncátlankodást okoz. Ha ez a foglalkozás valami hasznos munkából (például iparos vagy mezei munkából) áll, annál jobb. Még jobb, ha a foglalkozással össze van kötve valami olyan dolog tanítása és tanulása, ami hozzájárul ahhoz, hogy a jövőnek neveljünk. De nem minden foglalkoztatás oktatás, és ahol a gyermekeknek már a fegyelmezése is nehéz, ott nem mindig a tanulás a leginkább megfelelő foglalkozás. Némely serdülő fiú hamarabb megtanulhatja a rendet valamely iparosnál, kereskedőnél vagy gazdálkodónál, mint az iskolában.
      Az oktatás abban egyezik a vezetéssel, hogy mind a kettő az egyén kiművelésén, tehát a jövő számára dolgozik, ellenben a fegyelmezés a jelenről gondoskodik. (...)
      A nevelő oktatásban minden azon a szellemi tevékenységen fordul meg, amelyet az oktatás megindít. Ezt az oktatásnak fokoznia kell, nem pedig csökkentenie; nemesbítenie, nem pedig helytelen irányba terelnie.

A vezetés

      A vezetés a gyermeknek jövőjét tartja szem előtt. A reményen alapszik, és mindenekelőtt a türelemben nyilvánul. (Herbart jegyzete: A vezetés nem egyéb, mint az ifjúság kedélyére való közvetlen hatás, amelynek célja a lélek kiművelése.) Mérsékli a fegyelmezést, amely különben talán hamarabb célt érne nagyobb szigorával. Még az oktatást is mérsékli abban az esetben, ha az oktatás hatása túlságosan megerőltetné az egyént. De össze is olvad mind a kettővel, és megkönnyíti őket.
      A vezetés eredetileg személyes ráhatás, lehetőleg semmi egyéb, mint barátságos bánásmód. Ez teszi lehetővé, hogy a gyermek, aki idegen emberek között a nevelőben (s a nevelésről gondoskodó családban) leli támaszát, bizalmasan közölje vágyait és mondanivalóját a felnőtt emberrel. De a vezetés hatása különösen akkor érvényesül, amikor segítségre van szükség magának a gyermeknek gyengéivel és hibáival szemben, amelyek meghiúsítanák a hozzáfűzött reményeket. (...)
      ...a következő szavakkal fejezzük ki a vezetés célját: erős, erkölcsös jellem megteremtése.
      A vezetésnek az a feladata, hogy tartóztasson, meghatározzon, szabályozzon; gondoskodnia kell arról, hogy a kedély egészében véve nyugodt és derűs legyen; részint dicsérettel, részint rosszallással meg kell a szívet indítania; idejekorán figyelmeztetnie kell a gyermeket, s a hibát idejében ki kell javítania.

Fordította: Nagy J. Béla

Herbart: Pedagógiai előadások vázlata
      (A Kisdednevelés kiadása, Budapest, 1932.) 38., 41-42., 78. o.