Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
XVII. - XIX. század
[98] HUGO A NAGYAPASÁGRÓL


Szeretek egy gyereket, s egy vén bolond vagyok.
- Nagyapa? - Mi az? - Elmennék. - Hová akarod?
- Ahová tetszik. - Gyerünk. - Inkább nem megyek.
- Maradunk. - Nagyapa? - Mi az? - Lesz eső? - Remélem nem.
- Essen, akarom! - Miért, gyerekem? - Azért essen,
Hogy babom a kertben kihajtson. - Csak az Isten,
     Ki esőt fakaszt. - Jól van, hát ő fakasszon!
     - De mi lesz, ha nem akar? - De én akarom!
     Ha játékom eltöröm, Isten akkor sem szól rám,
     Így hát... - Igaz. Lehet, hogy haragszik tán,
     De megvagyunk nélküle. - Az eső miatt? - Igen,
     De jöjj, kérjünk egy kannát iziben,
     S csináljunk jó esőt. - De hol? - Babod töviben.

Fordította: Kéri Katalin

Morceaux choisis de Victor Hugo - La famille
      (Évreux, Paris, é. n.) 138. o.