[1]
Félre, könyvek, doktrinák, hív az édes dáridó! kivirult az ifjuság, szűzi csokrát szedni jó, vénhez illik a komolyság, neki már csak az való! Ránk dohosul az idő könyvek börtönében, tréfa és csók, nóta, nő az igazi éden! [2] A tavasznak lába kél, és a testet gond nyüvi, küszöbünkön áll a tél, életünket hergeli, vérünk szárad, szívünk fárad, fogy az öröm, elmarad, öregedő nyavalyáknak pereputtya riogat. Ránk dohosul az idő könyvek börtönében, tréfa és csók, nóta, nő az igazi éden! [3] Éljünk, mint az istenek: régi tanács, bölcs tanács! A szerelem integet, rajta fiúk, indulás: mozogjunk hát a piacra, az utcára izibe, viszket már a lányok talpa, táncra cincog a zene. Ránk dohosul az idő könyvek börtönében, tréfa és csók, nóta, nő az igazi éden! [4] Ingó-bingó, karcsú szűz akad ott száz, ezer is, arca, szeme csupa tűz, karja gyors és lába friss; hej, hogy perdül az a szőke, az a barna hogy hajol, a szemük, míg nézem őket, lelkemtől is megrabol. Ránk dohosul az idő könyvek börtönében, tréfa és csók, nóta, nő az igazi éden! Fordította: Szabó Lőrinc
|