"A tábla házának fia: hová jársz réges-régóta?" "A tábla házába járok." "A tábla házában mit csináltál?" "Tábláról tanultam, leckémet faltam. Mikor táblámmal végeztem: leírtam s befejeztem, elém tették a gyakorlat tábláját, délután elém tették a lecke agyagját. Mikor a tábla háza bezárt, hazamentem; beléptem a házba - ott ül apám, apámnak felmondom a feladott szakaszt, s táblámról tanulok: apám elégedett. Odaállok apám elé: »Szomjas vagyok - vizet adj innom, éhes vagyok - kenyeret adj ennem. Mossátok meg a testem, vessétek meg az ágyam: gyorsan az ágyba! Reggel jókor keltsetek, nehogy elkéssem: megverne mesterem!« Reggel jókor kelek, ránézek anyámra, mondom neki: »Add ide szám falatját, hadd indulok a tábla házába!« Anyám a kemencéből két cipót adott: szeme előtt oltottam éhemet; anyám a kemencéből két cipót adott: a tábla házába mentem. A tábla házában a felvigyázó rám szólt: »Miért késtél el?« Megijedtem, hevesen vert a szívem, mesterem szeme elé kerülve földig hajoltam. A tábla házának atyja kikérdezte a táblám, elégedetlen volt vele, és megütött. Majd a leckével buzgólkodtam, a leckével kínlódtam. Mikor a mester a tábla házának rendjét ellenőrizte, a nádpálca embere rám szólt: »Az utcán körül kell nézni: ruhád nem szabad elszaggatni!« - és megütött. A tábla házának atyja teleírt táblát tett elém, a tanterem embere ránk szólt: »Írjátok!« Táblámat kézbe vettem, táblámat írtam, de volt, amit nem értettem rajta, amit kiolvasni se tudtam. Ekkor a felügyelő rám szólt: »Engedélyem nélkül miért beszélgettél?« - és megütött; a felügyelő rám szólt: »Engedélyem nélkül miért hajolgattál?« - és megütött; a szabályzat embere rám szólt: »Engedélyem nélkül miért álltál fel?« - és megütött; a kapu embere rám szólt: »Engedélyem nélkül miért mentél ki?« - és megütött; a bot embere rám szólt: »Engedélyem nélkül miért nyújtogattad kezed?« - és megütött; a sumer nyelv embere rám szólt: »Hibásan mondod a sumert!« - és megütött; mesterem rám szólt: »Kezedet nem jól tartod!« - és megütött. Az írnoksorsot megutáltam, az írnoksorsot meggyűlöltem. (Apám) A mesterem nem [osztja meg] velem tudását, erős karja [elzár] engem az írnoki tudástól, a tudás határától, hogy kis-írnok maradjak: nem [engedi], hogy a tábla házában felelős testvér legyek. Add meg hát a díját, hogy ezzel út nyíljék előttem, hogy a kikérdezés elmaradjon; mikor a tábla házának tudását számbaveszi, a tábla házának fiai között vegyen számba engem is." Amit a tábla házának fia mondott, apja a szót meghallgatta. A mestert elhívták a tábla házából. Mikor a házba lépett, leültették támlás székre, a tábla házának fia szolgálta ki; majd eléje állt, s amit az írnoki tudásból megtanult, apjának előadta. Apja szívét boldogság tölti el, s a tábla házának atyjához boldog hangon így mondja a szót: "Az én emberkém markát tárja: hullajts belé bölcsességet! Tanítsd az írnoki tudásra, a mesterség minden fogására, a számolás, összeadás-kivonás műveletét tárd fel szeme előtt, s az osztás homályos tudományát világítsd meg neki!" "Finom sört töltsetek neki: asztalt terítsetek! Hátára, hasára jó olajat kenjetek! S én hadd adok új ruhát reá, hadd adom meg a díját, karjára hadd húzok ékes karkötőt!" Finom sört töltenek neki: asztalt terítenek, hátára, hasára jó olajat kennek, s ő új ruhát ad reá, megadja díját is, karjára ékes karkötőt húz. A mester szívét boldogság tölti el, nyelve így mondja a szót: "Ez az emberke nem fordult el szavamtól, el sem veti: megszerzi hát az írnoki tudást, elejétől véges-végéig! Kezembe oly sok mindent adtál, szinte zavarba hoztál; díjam nagyobb, mint fáradtságom érdeme, megtisztel a kitüntetés! Niszaba legyen Oltalmazód, az Oltalmazó úrnő! Írjon szépen a metszett nádad, leckéd agyagtábláján hiba ne maradjon! Előzd meg testvéreid, légy az első barátaid között, légy a legerősebb, légy az élen a tábla házának fiai között, legyen elégedett veled a királyi házból jövő látogató! Emberke, ismered apádat - nos, őutána én következem, hozzád intézett szavam a sorsod szabja meg. Anyád, apád igaz keze ügyed támogatja. Niszaba dolga épp olyan, mint az istened dolga: áldozatokkal kell hódolni neki; a mester dolga épp olyan, mint az apád dolga: tisztelettel kell adózni neki. Ha tiszteled a mestert, s felelős testvéreid, akiktől tudásod kaptad, viszonzásul az ifjú emberek majd téged is tisztelni fognak!" A tábla házának követelményeiben kitűnt; tudós lett belőle, s Niszaba, a tudomány földjének úrnője, dicsőséget rendelt neki. Ó, Niszaba, tied a dicséret! Fordította: Komoróczy Géza
|