Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
i. e. III. évezred - i. sz. V. század
[24] CICERO: A SZÓNOK


      A szónok azonban ne csak a dialektikában legyen járatos, hanem ismerje és tanulmányozza a filozófia többi ágazatát is. Mert sem a hitről, sem a halálról, sem a kegyeletes tiszteletadásról, sem a hazaszeretetről, sem a jóról és a rosszról, sem az erényről és a bűnről, sem a kötelességről, sem a fájdalomról, sem a gyönyörről, sem a lelki zavarokról és tévelygésekről, melyek gyakran szóba kerülnek ugyan, de roppant szűkszavúan beszélnek róluk, mondom, a filozófia tudománya nélkül mindezekről mit sem szólhatunk és fejthetünk ki komolyan, változatosan, gazdag nyelvezettel.
      A szónoki beszéd anyagáról beszélek még most is, nem magáról a szónoki stílusról. Azt akarom ugyanis, hogy a szónok előbb ismerje tárgykörét, amelyről szólni kíván, s ez művelt hallgatósághoz legyen méltó, csak azután gondolkodjék azon, mily szavakkal, hogyan mondja el. S hogy mentől tekintélyesebb és valamiképpen fennkölt is legyen, ahogy Periclesről mondottam az imént, még a természettudományokban sem szabad járatlannak lennie. Így valóban mindenről pompásabban és magasztosabban beszél, ha az égi dolgokról az emberiekre fordítja majd a szót. Ha tehát az isteni dolgokat megismerte már, az emberek világában se maradjon tudatlan. Legyen járatos a polgári jog tudományában, mivel erre naponta szükség van a bírósági tárgyalásokon. Mert mi volna csúfosabb, mint törvényeken és polgári jogon alapuló perek védelmét magadra vállalnod, törvények és polgári jog ismerete nélkül? A történelemmel is tisztában kell lennie, a régmúlt korok időrendjével, s persze leginkább a saját államunkéval; de a hatalmas népek, a híres királyok történetével is.

Fordította: Kárpáty Csilla

Cicero válogatott művei
      (Európa, Budapest, 1987.) 239-240. o.