Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
XVII. - XIX. század
[84] GOETHE: ÉLETEMBŐL


      Régi zegzugos, sokhelyütt komorjellegű házunk (...) alkalmas volt arra, hogy gyermeki lelkekben borzadályt és félelmet keltsen. Ezenkívül, szerencsétlenségünkre, szüleink azt a pedagógiai elvet követték, hogy jó a gyermekekben idejekorán eloszlatni minden sejtelmes és láthatatlan dolog okozta félelmet, s jó hozzászoktatni őket a borzalmashoz. Ezért aztán nekünk, gyermekeknek magunkban kellett aludnunk, s valahányszor képtelenek voltunk rá s nesztelenül kilopództunk ágyunkból, hogy a férficselédek meg szolgálók társaságába vegyüljünk, utunkat állta az apánk, visszájára fordított hálóköntösében, ami legalább számunkra alakoskodásnak éppen elég volt, s visszariasztott ágyunkba. Elgondolhatja mindenki, milyen rossz hatás járt e módszer nyomában. Mert ugyan hogyan szabaduljon meg a félelemtől, aki kettős borzalom közé szorult? Anyánk viszont, aki mindig derült s jókedvű volt, s másoktól sem sajnálta ezt a derűt s jókedvet, jobb pedagógiai kibúvót talált. Jutalmazáshoz folyamodott, s ezen a réven el is tudta érni a célját. Barackérés ideje volt, s anyánk kilátásba helyezte, hogy reggelenként bő részünk lesz benne, ha sikerül éjjel leküzdenünk a félelmet. A dolog sikerült, s mindkét fél meg volt elégedve.

      Gyors felfogó-, feldolgozóképességem és emlékezőtehetségem folytán csakhamar kinőttem annak a tanításnak a keretéből, amiben atyám meg többi tanítóm részesíthetett, anélkül persze, hogy akárcsak egy tárgyban is alapos tudásra tettem volna szert. A grammatika nem tetszett, mivel csak önkényes törvényszerűségek összességének néztem; a szabályokat nevetségeseknek találtam, mert a sok kivétel megfosztotta őket érvényüktől, s a kivételeket viszont meg kellett tanulni. Ha nem a kezdőknek szánt rímes latin könyv van a kezemben, bizony siralmasan festett volna a helyzetem; ezt azonban szívesen pergettem vagy morzsolgattam magam elé. Volt többek között egy emlékeztető versekbe szedett földrajzunk is, itt a legízetlenebb rímek a legkényelmesebb módon verték belénk azokat a dolgokat, amiket meg kellett jegyeznünk, például ilyenformán:

Ober-Yssel; sara sok
Rettegik az utasok.

      A nyelvi formákat és fordulatokat könnyű szerrel megértettem; azzal tisztába jöttem hamarosan, mi rejlik egyik-másik tárgy fogalmában. Retorikai kérdésekben, tételek megoldásában s más effélékben nem akadt, aki túltett volna rajtam, noha nyelvi hibáim miatt gyakran háttérbe szorultam. De éppen az ilyen dolgozatok szereztek különös örömet az atyámnak, s nem egyszer koromhoz képest jelentékeny pénzösszeggel jutalmazott meg értök.
      Atyám ugyanabban a szobában tanította a húgomat olaszra, ahol nekem a Cellariust kellett könyv nélkül tanulnom. Mivel mármost én hamarosan elkészültem feladatommal s utána mégis nyugodtan kellett ülnöm a helyemen, könyvem felett oda-odafigyeltem s nagyon könnyen elsajátítottam az olasz nyelvet, mint amely a latinnak szórakoztató alakváltozataként ötlött a fülembe. (...)
      A szomszédban lakó gyermekekkel közösen vettem részt a magánórákban, miknek idővel emelkedett a számuk. Ez a közös tanítás nem sokat lendített rajtam; a tanárok járták a maguk szokott útját, társaim neveletlensége, sőt olykor gonoszkodásai pedig nyugtalanságot, bosszúságot vittek bele az órákba, meg-megzavarták őket. Hozzánk még nem jutottak el azok a példatárak, amik szórakoztatóvá s változatossá teszik az oktatást. A fiatalemberekre oly élettelenül ható Cornelius Nepos, a túlságosan könnyű s predikációk meg vallásoktatás révén már-már elcsépelt Új-Testamentom nem igen tudtak érdeklődést kelteni bennünk; ezzel szemben az akkori német költők olvasása nyomán valami rímelő meg verselő szenvedély vett erőt rajtunk. Engem már régebben hatalmába kerített ez a szenvedély, s mulatságos dolognak találtam, amikor feladataim retorikai megoldását verses feldolgozásra cseréltem.

Fordította: Turóczi József

Goethe: Életemből - Költészet és valóság (Gyermekkor és diákévek)
      (Szerkesztette: Bálint Lajos, Genius, Budapest, 1927.) 11-12., 34-37. o.