Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
XVII. - XIX. század
[96] MARX A GYERMEKMUNKÁRÓL ÉS A NEVELÉSRŐL


      Ha a közép- és felső osztályok elhanyagolják kötelességeiket tulajdon gyermekeik iránt, ez az ő hibájuk. Ezeknek az osztályoknak az előjogait élvezve, a gyermek szenvedni kénytelen előítéleteik miatt.
      A munkásosztály helyzete egészen más. A munkás nem cselekedhet szabadon. Igen sok esetben maga is túlontúl tudatlan ahhoz, hogy helyesen megértse gyermeke érdekeit vagy az emberi fejlődés normális feltételeit. Mindazonáltal a munkásosztály legfelvilágosodottabb része tökéletesen tudatában van annak, hogy osztályának és következésképpen az emberiségnek a jövője teljességgel a felnövekvő munkásnemzedék nevelésétől függ. Tudja, hogy mindenekelőtt a gyermekeket és fiatalkorúakat kell megvédeni a termelés jelenlegi rendszerének romboló hatásától. Ez csupán úgy érhető el, ha a társadalmi tudat társadalmi erővé válik, s az adott körülmények között ez csak általános törvények segítségével valósítható meg, amelyek megtartására az államhatalom kényszerít. Ilyen törvényeket követelve, a munkásosztály egyáltalán nem erősíti meg a kormány hatalmát. Ellenkezőleg, azt a hatalmat, amelyet most ellene használnak fel, saját fegyverévé változtatja. Általános törvényhozói aktus útján a munkások elérik azt, amire sok-sok elszigetelt egyéni erőfeszítés útján hiába törekednének.
      Mindezek alapján azt mondjuk, hogy szülőknek és munkáltatóknak egyetlen esetben sem engedhető meg a gyermekek és fiatalkorúak munkájának felhasználása, ha az nem társul neveléssel.
      Nevelésen három dolgot értünk:
      Először: szellemi nevelést.
      Másodszor: testi nevelést, amilyent gimnasztikai iskolákban és katonai gyakorlatokkal nyújtanak.
      Harmadszor: politechnikai oktatást, amely megismertet minden termelési folyamat alapelveivel, és egyszersmind kialakítja a gyermekben vagy fiatalkorúban a minden termelési ág legelemibb eszközeivel való bánás készségét is.
      A gyermekek és a fiatal munkások korcsoportokra való beosztásának a szellemi és a testi nevelés és a technikai oktatás fokozatosan bonyolultabbá váló menete feleljen meg. A politechnikai iskolák költségeit - talán az első osztály kivételével - részben termékeik eladása útján kell fedezni.
      A fizetett termelőmunka, a szellemi képzés, a testgyakorlás és a politechnikai oktatás egyesítése a munkásosztályt a felső és a középosztálynál jelentősen magasabb színvonalra emeli.
      Magától értetődik, hogy 9-től 17 éves korig (bezárólag) minden éjjeli munkát és az egészségre káros termelési ágakban való foglalkoztatást törvény által szigorúan meg kell tiltani.

A fordító nincs megjelölve

Marx, Engels, Lenin, Sztálin - A nevelésről
      (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955.) 88-89. o.