Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
V. - XVII. század
[68] MONTAIGNE PEDAGÓGIAI TANULMÁNYAI


A nevelés nehézségeiről

      Sajnos azonban, én e tudományhoz nem sokat értek, csak annyit tudok, hogy a gyermekek nevelése egyike a legnehezebb és legfontosabb tudományoknak. A földművelésben is maga a vetés és a vetést megelőző munkák könnyűek és biztosak; mihelyt azonban az elvetett mag kikél, felneveléséhez sok mindenféle nehéz munka szükséges. Így vagyunk a gyermekekkel is. Könnyen megszületnek, megszületésük után azonban felnevelésük sok fáradságos és aggályos munkát igényel. Kis korukban hajlamaik megnyilatkozása olyan megbízhatatlan és homályos, a hozzájuk fűzött remények olyan bizonytalanok és csalékonyak, hogy nehéz határozott ítéletet alkotni róluk.

A nevelő megválasztásáról

      Az egész nevelés eredménye a nevelő megválasztásától függ, kit Ön majd fia mellé fogad. E kérdésnek többféle egyéb oldala is van, ezeket azonban nem fogom érinteni, mert semmi értékeset nem tudnék róluk mondani és abból is, melynek fejtegetésébe belebocsátkozom, annyit higyjen el, amennyit jónak lát. Olyan gyermek számára, aki a tudományból nem megélni akar, - ilyen alsórendű cél nem is érdemli meg a Múzsák kegyét s pártfogását - és azután másoktól függ, nem is külső fitogtatás végett, hanem saját maga kedvéért dísziti és gazdagítja vele a lelkét s az a vágya, hogy ne mint tudós, hanem mint ügyes, talpraesett ember érvényesüljön az életben, szeretném, ha különös gonddal olyan nevelőt választanának, akinek nincs a feje teletömve, hanem helyén van az esze; meg kell mindkettőt követelni tőle, de inkább legyen elsősorban erkölcsös és értelmes, semmint tudós ember s nevelői állásában is eszerint viselkedjék.

Az emlékezőképesség egyoldalú fejlesztéséről

      Ma a tanítók nem tesznek egyebet, mint telebeszélik a fülünket, ahogy a folyadékokat szoktuk a tölcséren át beleönteni az üvegbe; a mi feladatunk csak az, hogy ismételjük, amit mások mondtak. Én óhajtom, hogy az Ön fiának nevelője szakítson ezzel a szokással. Először is vegye megfigyelés alá a kezére bízott gyermek lelkét, próbáltassa ki vele a különböző dolgokat, engedje őt magát választani és ítélni, néha mutassa meg neki az utat, melyen haladnia kell, máskor még ezt is bízza rá. Ne őmaga beszéljen mindig s ne őmaga találjon ki mindent, hallgasson és hagyja beszélni tanítványát is, ha azon a sor.
      Akik a mai szokás szerint egy és ugyanazon leckék és tanításmód alapján tanítanak különböző színvonalú és formájú gyermeklelkeket, az ilyenek, nem csoda, ha egy egész gyermekseregben alig találnak egyet-kettőt, kinek tanításukból valami haszna van. A tanító ne csupán a lecke szavait, hanem annak értelmét és lényegét is kérdezze tanítványától s annak ne emlékezőképessége, hanem életmódja alapján mondjon ítéletet a haszonról, melyet tanításából húz. Amit tanít, azt százféle formában is állítsa elébe s alkalmazza különböző esetekre, hogy lássa, vajon jól megértette és magáévá tette-e.

Egyéb tantárgyakról

      Ha a tanítványunkat már arra megtanítottuk, hogy mi teszi bölcsebbé és jobbá, akkor ismertessük meg a logikával, fizikával, geometriával és retorikával; akkor van már fejlett ítélőképessége, ki tud tehát ezek közül választani egy tudományt s azt az egyet alaposan meg fogja ismerni. Leckéjét majd könyvből, majd beszélgetés útján tanulja; néha olvastassunk vele írókat, akik tanítására alkalmasak; máskor a már megrágott lényeget, a dolgok velejét nyújtsuk csak neki; ha ő maga nem jártas annyira a könyvekben, hogy megtalálja bennük a szép részleteket, adjunk melléje egy olyan tudós embert, aki minden egyes esetben kiválogatja majd neki a táplálásához szükséges megfelelő adagokat.

Kerüljük a túlzásba vitt tanulást

      ... ezért nem akarom, hogy a gyermeket börtönbe zárjuk s ott egy szeszélyes, mogorva, dühös iskolamesternek legyen kiszolgáltatva; nem akarom, hogy a mai divat szerint, mint a teherhordó napszámos, pokoli kínok közt naponként tizennégy-tizenöt órán át rongálja testét-lelkét. Nem találom jónak, ha magánykedvelő, szomorúságra hajló ösztönét követve, kizárólag a könyvek tanulmányozására adja magát s ha e hajlamát még mesterségesen is fejlesztjük; így alkalmatlanná lesz az udvarias társalgásra és elfordul mindenféle jobb foglalkozástól.

A kollégiumi nevelés kritikája

      A helyes nevelést a szelíd szigorúság elvének kell irányítania, nem ahogy ma történik, midőn a gyermekben kegyetlenségünkkel a tanulás iránti érdeklődés helyett csak borzadályt keltünk. Száműzzünk mindenféle durva, erőszakos eszközt, mert semmi sincs szerintem, ami egy természeténél fogva tehetséges fiút annyira megrontana és megbódítana, mint az ilyen eljárás. Ha azt akarjuk, hogy féljen a megszégyenítéstől és a fenyítéstől, ne durvítsuk el; edzzük azonban hozzá az izzadáshoz, hideghez, szélhez, naphoz s az időjárás minden viszontagságához, öljünk ki belőle minden kényességet; se ruházkodásban, se fekvőhelyben, sem evésben, sem ivásban ne legyen válogatós, ne szép és piperkőc természetű, hanem edzett, erős fiú legyen belőle. Én gyerekkoromban és öregségemben mindig így gondolkodtam. De azért, nem is szólva egyéb dolgokról, a mi kollégiumaink nagy részének nevelésmódja sohasem tetszett nekem. Ezek kissé nagyobb elnézéssel talán kevesebb bajt okoznának. Ifjaink foglyok módjára élnek bennük, mintha börtönben volnának s kicsapongó korhelyekké azért lesznek, mert szigorúan büntetjük őket, még mielőtt azok volnának. Lépjünk csak be valamely iskolába tanítás közben; nem hallunk egyebet, mint agyonkínzott gyermekek jajkiáltásait és tanítók dühös ordításait. Dühtől kivörösödött ijesztő arccal és korbáccsal kezükben akarnak e félénk lelkekben kedvet ébreszteni tanulmányaik iránt. Méltatlan és veszélyes eljárás ez! Ehhez járul, mint Quintilianus helyesen jegyzi meg, hogy e zsarnoki tekintélygyakorlásnak, különösen a szokásos büntetésmódnak, mindenféle egyéb hátrányos következményei vannak. Mennyivel jobban illenék, ha a tantermek véres fűzfavessződarabok helyett virágokkal és zöld gallyakkal lennének borítva!

Fordította: Birkás Géza

Montaigne pedagógiai tanulmányai
      (Szerkesztette: Kornis Gyula, Kath. Középiskolai Tanáregyesület,
           Budapest, 1913.) 35-38., 49., 53., 55-56. o.