Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
KISLEXIKON

A kislexikon összeállításánál - többek között -
az alábbi kötetek kerültek felhasználásra:
  • Világirodalmi kisenciklopédia I-II. kötet
         (Szerkesztette: Köpeczi Béla és Pók Lajos, Gondolat, Budapest, 1976.)

  • Hamvas Béla: Anthologia humana
         (Életünk könyvek, Szombathely, 1990.)

  • Diccionario de mujeres célebres
         (Espasa Calpe, Madrid, 1994.)

  • Pedagógiai Lexikon I-IV.kötet
         (Főszerkesztő: Nagy Sándor, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976-1979.)

  • Révai Nagy Lexikona egyes kötetei
         (Révai testvérek, Budapest, 1911-1915.)

     Abaelardus, Petrus (1079-1142)
Francia bölcselő, hittudós és költő. Műveit latin nyelven írta. Párizsban tanult, és jutott egyetemi katedrához is. A nominalizmus híve volt. Sokat tett Arisztotelész műveinek megismertetéséért. Pályafutása alatt ellenfelei gyakorta üldözték, tanait az egyház elítélte.

     Ahikár i. e. 500 körül élt, szíriai gondolkodó.

     Alcuin (Alcuinus /Albinus/ Flaccus) (?730-804)  Kép: Alcuin
Angol tanítómester Nagy Károly udvarában, az aacheni udvari iskolában; 782-től 796-ig. Több művében foglalkozott a szabad művészetekkel, amelyeket a vallás szolgálatába kívánt állítani. A "Párbeszéd a szónoklattanról és az erényekről" című műve is párbeszédes formában íródott, hasonlóan más könyveihez.

     Apuleius, Lucius (?125-?180)
Római író, ügyvéd és vándorszónok. Athénban tanult, majd Rómába ment, ahol nagy hírnevet szerzett. Több műve maradt ránk, egyebek közt szónoklatainak gyűjteménye ("Florida") és "Metamorphoses" című novella- és mesefűzére.

     Arisztotelész (i. e. 384-322)  Kép: Arisztotelész
Görög filozófus, Platón tanítványa. I. e. 324-től Pellában Alexandrosz nevelőjeként tevékenykedett. Széleskörű műveltséggel rendelkezett, kidolgozta a filozófiai kategóriák első rendszerét; logikai, esztétikai, költészettel foglalkozó gondolatai, művei szintén jelentősek. "Politika" című műve i. e. 330 körül jelent meg.

     Augustinus, Aurelius (354-430)  Kép: Augustinus, Aurelius
A kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója, a patrisztika kiemelkedő alakja, a katolikus egyház szentje és tanítója. Élete és tevékenysége Észak-Afrikához és Itáliához kötődött. 397 és 400 között írta "Vallomások" című művét, több mint tíz évvel megtérése után. "A boldog életről" című dialógusai tanítványaival folytatott beszélgetései alapján kerültek lejegyzésre.

     Bacon, Francis (1561-1626)  Kép: Bacon, Francis
Angol író, tudós, államférfi. Jogi egyetemet végzett, I. Erzsébet környezetéhez tartozott. 1621-től visszavonult a politikától, csak tudományos kutatásainak élt. 1597 és 1625 között írta esszéit, melyek bizonyítják széleskörű műveltségét.

     Benedek, Szent (V. sz. vége - 550)  Kép: Benedek, Szent
A nyugati szerzetesség megalapítója, a bencés rend "Regulái"-nak megalkotója, mely művet i. sz. 520 körül írta.

     Bernhardt, Sarah (eredeti nevén Henriette Rosine Bernard) (1844-1923)  Kép: Bernhardt, Sarah
Francia színésznő, korának ünnepelt csillaga. Színházigazgatóként és színházi darabok szerzőjeként is elismerték kortársai. A XX. század elején írta meg önéletrajzát, mely művében gyerekkorára is visszaemlékezett.

     Bhagavad Gitá i. e. VI-V. században keletkezett mű,
a Mahábharáta nagy hindu eposz önálló, filozófiai része.

     Biblia
A kereszténység - illetve első részében a zsidó vallás - szent könyve. A Biblia két önálló része az Ószövetség és az Újszövetség, ezeket először Jeromos kapcsolta össze egyetlen gyűjteménnyé latin fordításában a IV. század végén, de a két elnevezést már korábban is használták. Már az i. e. I. évezred első felében léteztek téma szerint rendezett gyűjtemények, és az i. e. V. század végétől vált fontossá a hagyományanyag végleges formában való rögzítése.

     Buddha (i. e. 560-480)  Kép: Buddha
A buddhizmus megalapítója. Eredeti nevén Gautama (Gótama) Sziddhártha volt, a Buddha ("Megvilágosult") nevet csupán utólag nyerte, mint vallásalapító.

     Cárdenas y Rodríguez, José María (1812-1882)
Kubai író. Havannában és az USA-ban tanult. Verseket és korrajzokat írt, 1847-ben adták ki "Karcolatok és korrajzok" című kötetét. Írt vígjátékokat, tanmeséket és epigrammákat.

     Castiglione, Baldassare (1478-1529)  Kép: Castiglione, Baldassare
Itáliai író, humanista. A Gonzaga és Sforza fejedelmek mellett teljesített diplomáciai szolgálatot. 10 évet töltött az urbinói herceg, Montefeltro udvarában, itt kapta a legtöbb ihletet az 1508-16 között írt fő művéhez, az "ll Cortegiano"-hoz, mely 1528-ban jelent meg.

     Cicero, Marcus Tullius (i. e. 106 - i. e. 43.)  Kép: Cicero, Marcus Tullius
Római író, szónok, politikus. Fiatalon jogtudományt, retorikát és filozófiát tanult. Ügyvédként és politikusként látványos karriert futott be, a köztársaság lelkes híve volt. Idősebb korára visszavonult a közélettől, és irodalmi tevékenységének szentelte magát. Több elméleti retorikai művet is írt ebben az időben, például "A szónokról" címűt. Élete utolsó negyedszázadában kiterjedt levelezést folytatott családtagjaival és barátaival.

     Comte, August (1798-1857)  Kép: Cicero, Marcus Tullius
Francia pozitivista filozófus. A társadalmat tudományos alapon kívánta újjászervezni, a tudományokat két osztályba sorolta: elvont és konkrét tudományok. Comte rendszeresen tartott előadásokat nézeteiről Párizsban, és gondolatait a nevelésről is kifejtette.

     Csan-buddhizmus (Japánban: zen)  Kép: Csuang Ce
A megvilágosodást célzó kínai-japán buddhista szerzetesi gyakorlat. Egyik eszköze a koan, mely olyan paradox találós kérdés, amellyel a mester egy adott pillanatban a tanítvány alvó tudatát felébreszti. Csuang Ce i. e. 450 körül élt, a taoista gondolkodás kiemelkedő alakja.

     Dewey, John (1859-1952)  Kép: Dewey, John
Amerikai filozófus és szociológus. Pedagógiai gondolatai jelentős hatást gyakoroltak nem csupán hazájában, de Európában is; a projekt-rendszerű oktatás megteremtőjeként tartják számon. Pedagógiai előadásai 1899-ben hangzottak el, melyekben több, alapvető pedagógiai fogalmat értelmezett.

     Diocletianus  Kép: Diocletianus
301-ben megjelent rendelete (Edictum de pretiis rerum venalium) a kereskedelmi árakat maximálta.

     Erasmus, Rotterdami (1469-1536)  Kép: Erasmus, Rotterdami
Németalföldi író, humanista gondolkodó, a keresztény humanizmus legjelentősebb képviselője. Holland és párizsi iskolákban folytatta tanulmányait. Ellentétbe került kora szerzetesi eszményével és a skolasztikával. Levelezése nemzetközi jelentőségű. 1511-ben jelent meg szatirikus műve, "A Balgaság dícsérete".

     Fröbel, Friedrich (1782-1852)  Kép: Fröbel, Friedrich
Német pedagógus. Nevelési elveit filozófiai és természettudományi alapon fejtette ki. Fontosnak tartotta a kisgyerekek nevelését, gyermekkertet létesített. Fő műve az "Embernevelés", mely 1826-ban jelent meg.

     Garcilaso de la Vega (az Inka) (1539-1616)
Író és történetíró, spanyol apa és indián hercegnő fiaként született Peruban. Fiatalon spanyol földön, majd Itáliában katonáskodott. Részt vett Kuba meghódításában. Idősebb korában cordobai otthonában írta kutatásokon, szemtanúk elbeszélésein és saját tapasztalatain alapuló történeti munkáit, többek között a "Peru általános története" címűt.

     Gellius, Aulus (?130-?180)
Afrikai származású római író. Rómában írott "Attikai éjszakák" című, korábbi forrásokból összegyűjtött irodalmi, grammatikai, történeti-régiségtani kérdésekkel foglalkozó műve szórakoztató és oktató jellegű.

     Goethe, Johann Wolfgang (1749-1832)  Kép: Goethe, Johann Wolfgang
Német költő, dráma- és regényíró. Jogot tanult, és államügyekkel kezdett foglalkozni. Egész életében arra törekedett, hogy enciklopédikus műveltségét gyarapítsa, ennek érdekében számos utazást tett Európa különböző tájain. Irodalmi tevékenysége jelentős volt, lírája kiemelkedő, elbeszélő művei szintén nagy sikert arattak.

     Helvétius, Claude-Adrien (1715-1771)  Kép: Helvétius, Claude-Adrien
Francia filozófiai író. Gondolkodásmódjára hatottak a szenzualisták valamint az ókori epikureisták. Legjelentősebb művei közül való "Az emberről, értelmi képességeiről és neveltetéséről" című munkája, mely 1772-ben jelent meg.

     Herbart, Johann Friedrich (1776-1841)  Kép: Herbart, Johann Friedrich
Német filozófus és pedagógus. A jénai egyetemen tanult filozófiát, matematikát és irodalmat. Göttingenben és Königsbergben volt egyetemi oktató, jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. Pedagógiai érdeklődésének és vizsgálódásának eredményeként bontotta ki pedagógiai rendszerét, mely számos követőre és továbbfejlesztőre talált a korabeli Európában.

     Hugo, Victor (1802-1885)  Kép: Hugo, Victor
Francia költő, regény- és drámaíró. Lírája két forrásból táplálkozott, belső érzéseiből és a külvilágból. A családi élet is állandó témája volt regényeinek, költeményeinek. 1877-ben jelent meg például "A nagyapaság művészete" című verseskötete.

     Ibn Khaldún (1332-1406)
Arab tudós. Műveiben tanulóéveiről is megemlékezett.

     Isidorus, Szent (560-636)  Kép: Szent Isidorus
Hispániai egyházi író, történész, grammatikus, Sevilla érseke. Jelentős szerepet játszott az antik eredetű teológiai és profán tudásanyag közvetítésében a kora középkor számára. Nagy jelentőségű volt "Szó- és fogalommagyarázatok 20 részben" című műve, mely a középkor egyik legnépszerűbb kézikönyve volt, s amelynek első három könyvében Isidorus összefoglalta a szabad művészetek tárgyait.

     Kochanowski, Jan (?1530-1584)
Lengyel humanista költő. Több országban is tanult, sokat utazott, lóháton bejárta Európát. Kiválóan tudott latinul és görögül. Életének nagy csapása volt kicsike lányának, Urszulkának a halála, mely fájdalmából 1580-ban született "Gyászdalok" című versciklusa.

     Komensky, Jan Ámos (Comenius) (1592-1670)  Kép: Komensky, Jan Ámos (Comenius)
Cseh író, pedagógus. Tanulmányait német egyetemeken végezte. 1628-ban a lengyel Lesznóba települt, ahol a cseh emigránsok középiskoláját igazgatta. Itt kezdte el írni pedagógiai műveit. Számos helyen élt, londoni, svédországi, sárospataki tartózkodása alatt is - politikai céljai megvalósítása mellett - oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozott. 1657-ben jelent meg "Didactica Magna" című műve.

     Konfuciusz (Kung Fu-ce) (i. e. 551-479)  Kép: Konfuciusz (Kung Fu-ce)
Kínai filozófus, tanítómester. Előbb vándorolva tanított, majd iskolát alapított. Gondolatait tanítványainak tanítványai jegyezhették le, mintegy száz évvel a halála után, "Beszélgetések és mondások" címmel.

     Korán
A szó olvasmányt jelent arabul. A mű Mohamed (571-632) negyvenéves korától fogva átélt látomásainak isteni ihletként való kinyilatkoztatásait tartalmazza. A Korán az iszlám törvénykönyve, minden hit és tudás ebből fakad a hívők számára.

     Krabice, Bene (XIV. század)
A prágai Szent Vencel dóm prépostja, és IV. Károly császár bizalmasa, a császár önéletrajzának folytatója.

     Lambert, Anne Thérese de Marguenat de Courcelles (1647-1733)  Kép: Lambert, Anne Thérese de Marguenat de Courcelles
Francia írónő. Irodalmi szalonokat szervezett, ahol főként politikai kérdésekről tárgyaltak. Gyermekeinek két erkölcsi-filozófiai művet is írt "Egy anya tanácsai leányának és fiának" címmel, melyet 1728-ban adtak ki.

     Lao Ce i. e. VI. században élt,  Kép: Lao Ce
császári levéltáros, filozófus. A kínai filozófia egyik fő ágának, a taoizmusnak atyjaként tartják számon. Neve alatt maradt fenn az i. e. IV-III. században keletkezett "Tao Te king".

     Lenz, Jakob Michael Reinhold (1751-1792)
A Sturm und Drang nemzedék legnagyobb drámaírói tehetsége. A fiatal Goethe köréhez tartozott. "A nevelő" című ötfelvonásos vígjátéka, melyet 1774-ben írt, valójában társadalmi színmű, melyben a kor társadalmi válságát a nevelés terén próbálta ábrázolni.

     Li Cse (1527-1627)
Kínai esszéíró, buddhista gondolkodó.

     Locke, John (1632-1704)  Kép: Locke, John
Angol filozófus és közgazdász, a korabeli angol liberális nagypolgárság ideológusa. Pedagógiai nézeteit "Gondolatok a nevelésről" című munkájában fejtette ki, mely 1693-ban jelent meg. E művében azokat a régi leveleit dolgozta át, melyeket hollandiai tartózkodása idején írt Edward Clarke-nak, aki tanácsért fordult hozzá fia nevelése ügyében.

     Lyly, John (?1554-?1606)
Angol költő, prózaíró és drámaíró. Az oxfordi és cambridge-i egyetemen működő drámaírók, az ún. "egyetemi elmék" körének egyik vezető egyéniségeként tevékenykedett. Pedagógiai célzatú, moralizáló műveket is írt.

     Lull, Ramon (Raimundus Lullus) (1232-1316)
Katalán költő, filozófus, polihisztor. Mallorcán élt, a herceg, Jaume nevelője volt. Fiatalabb korában kicsapongó életet élt, aztán megtért, és hittérítőként dolgozott haláláig Arábiában. "Evast és Blanquerna" című regénye önéletrajzi elemeket tartalmaz. Ezt is, mint művei nagy részét anyanyelvén írta.

     Loyolai Szent Ignác (1491-1556)  Kép: Loyolai Szent Ignác
A Jézus Társaság alapítója, melyet 1534-ben hozott létre társaival. A jezsuita rend első szabályzatát 1540-ben hagyta jóvá III. Pál pápa, Szent Ignác lett az első rendfőnök. Könyvet írt a lelki gyakorlatokról, valamint spanyol nyelven megalkotta a rend alapszabályait.

     Luther, Martin (1483-1546)  Kép: Luther, Martin
Német reformátor, bibliafordító. Jogot tanult, majd belépett az Ágoston-rendbe, aztán a wittenbergi egyetem teológia tanára lett. Az "Asztali beszélgetések" című művében olyan beszélgetések kerültek lejegyzésre, melyeket Luther egyetemistákkal és vendégeivel folytatott.

     Mandeville, Bernard de (1670-1733)
Hollandiában született, majd Londonban telepedett le, és orvosként dolgozott. 1714-ben írta híres művét "A méhek meséje, avagy magánbűnök, közhasznok" címmel, mely egy korábbi verses szatírájának prózai átdolgozása. A mű szenvedélyes vitákat váltott ki a szerző életében.

     Martialis, Marcus Valerius (?42-?104)
Hispániai származású római epigrammaköltő. 14 könyvnyi epigrammája, és "Látványosságok könyve" című munkája maradt ránk.

     Marx, Karl (1818-1883)  Kép: Marx, Karl
Német gondolkodó, közgazdász, újságíró. Jogot, filozófiát és történelmet tanult. Londonban telepedett le, barátságot kötött Engels-szel, aki élete végéig munkatársa maradt.

     Montaigne, Michel Eyquem de (1533-1592)  Kép: Montaigne, Michel Eyquem de
Francia író és moralista. Kiválóan tudott latinul, filozófiát és jogot tanult. 1571 és 1580 között visszavonult birtokára, és ekkor írta meg "Esszék" című művének első két könyvét. Ezután hosszabb utazásokat tett, majd folytatta az esszéírást. A gyermekek neveléséről írt tanulmányai nagy hatással voltak a pedagógia fejlődésére.

     Owen, Robert (1771-1858)  Kép: Owen, Robert
Angol utópista szocialista gondolkodó. Alaposan ismerte az angliai tőkés nagyipar térhódításának társadalmi következményeit. 1816-ban nyitotta meg a skóciai New Lanarkban a Jellemképzés Új Intézetét, mely többféle nevelési és oktatási intézményt foglalt magában, 1824-ben az USA-ban pedig megszervezte a New Harmony nevű kommunát. "Nevelés és társadalom" című munkája egyik fő műve.

     Szent Pál (? - i. sz. 67)  Kép: Szent Pál
Eredeti zsidó neve Saul, római neve Paulus. A kis-ázsiai Tarsusban született, és Jeruzsálemben tanult hittudományokat. Buzgó farizeus (zsidó írástudó) lett, aki elítélte és üldözte a születő kereszténységet. Egyik útján, a damaszkuszi kapu előtt azonban látomása támadt, s ennek hatására gyökeres fordulatot vett az élete: a keresztény hit apostola, terjesztője lett ("pálfordulás"). Missziós útjai során bejárta az akkor ismert világ nagy részét, többek között a filozófiai iskoláiról híres Athént, Korinthoszt és Epheszoszt is. Mint egyszerű beszédű, de nagy műveltségű ember, méltó vitapartnere lehetett a görögöknek, nagy szerepe volt abban, hogy a kereszténység a filozófiailag iskolázott emberek körében is elterjedt.

     Pestalozzi, Johann Heinrich (1746-1827)  Kép: Pestalozzi, Johann Heinrich
Svájci pedagógus. Célul tűzte ki maga elé a társadalmi bajok megjavítását, a szegényparasztság felemelését; iskolakísérleteit (Neuhof, Stans, Burgdorf) is ezen célokra alapozta. Yverdoni intézete, melyet 1805-től vezetett, világhírű lett. Elméleti, írói munkássága is jelentős, számos műve maradt ránk, melyekből megérthető és kibontható pedagógiai gondolkodásmódja.

     Platón (i. e. 427-347)  Kép: Platón
Görög filozófus, író. Eleinte költeményeket és drámákat írt, később - Szókratész tanítványaként - filozófiával kezdett foglalkozni. Negyvenévesen alapította meg filozófiai iskoláját, az Akadémiát. Rendszeres előadásokat tartott, vitákat vezetett, mestere nyomdokain járva dialógusos formában tanított. "Szókratész védőbeszéde" az egyik legkorábbi Platón-mű, a "Törvények" című műve pedig utolsó alkotói korszakából való.

     Platter, Thomas (1499-1582)
Bázeli humanista, egy valais-i paraszt fia. Végrendeletében emlékezett vissza anyjára és gyerekkorára.

     Plinius, ifjabb (?61-?113)
Római író, az idősebb Plinius fogadott fia, Quintilianus tanítványa. Foglalkozott versírással és filozófiával is, de tehetsége a prózaírásban teljesedett ki. Ügyvédi és közhivatalnoki pályája Rómához kötötte, a perek során zseniális szónoki képességekről tett tanúbizonyságot. Domitianus halála után kezdte el írni és kiadni ránk maradt leveleit.

     Plutharkosz (50-126)
Görög író, filozófus. Tanulmányait Athénban végezte. Vándorolva előadásokat tartott, később különböző egyházi és társadalmi tisztségeket töltött be. Számos irodalmi és történeti munkát írt, melyeknek csak kb. harmada maradt fenn. Legismertebb műve a "Párhuzamos életrajzok", melyben egy-egy híres görögöt és rómait állít egymás mellé. Hősei életét leírva a nevelésre is rendszeresen kitért.

     Ptahhotep (i. e. XXIV. sz.)
Egyiptomi vezír az 5. dinasztia idején. "Intelmek" című művében a hivatalnoki pályára készülő fiataloknak ad tanácsokat, hogyan viselkedjenek az élet különböző helyzeteiben.

     Quintilianus, Marcus Fabius (?35-?96)
Hispániai születésű római szónok, tanítómester. Vespasianus idején egy állami iskolában a latin retorika tanára lett, tanítványai közé tartozott az ifjabb Plinius, talán Juvenalis és Tacitus is. Domitianus rábízta unokaöccse nevelését, és konzuli tisztséget is kapott. "A szónok képzése" című ránk maradt műve nem csupán a szónoki tudomány alapos és részletes tárgyalása, hanem voltaképp egész nevelési enciklopédia.

     Rabelais, François (1494-1553)  Kép: Rabelais, François
Francia tudós, humanista, szerzetes, író, orvos és pedagógus. "Gargantua és Pantagruel" (1532) című szatírikus regényében foglalkozott a neveléssel is. Elvetette korának nevelési intézményeit, a skolasztikus módszert. Humanista gondolkodó volt; az antik szerzők műveinek tanulmányozása mellett fontosnak tartotta a közvetlen megfigyelések hasznosítását is a tanulás során.

     Renan, Ernest (1823-1892)
Francia író, történész, nyelvész. A College de France tanáraként dolgozott, és 1878-tól a Francia Akadémia tagjává választották.

     Rousseau, Jean-Jacques (1712-1778)  Kép: Rousseau, Jean-Jacques
Francia nyelvű svájci regényíró és filozófus. Szegény családból származott, korán árvaságra jutott, iskolába nem járt. 1750-ben a dijoni Akadémia pályázatán értekezésével első díjat nyert, ez egycsapásra híres íróvá tette. "Emil vagy a nevelésről" című műve 1762-ben jelent meg, "A magányos sétáló álmodozásai" pedig 20 évvel később. Rousseau - a nevelésről írva - a gyermeki lélek megfigyelését tartotta legfőbb kiindulópontnak; kora romlott társadalmával a természetes nevelést állította szembe.

     Spectator, the (1711-1714)
Angol lap, mely 1711-től jelent meg, és egy évszázadra szóló divatot teremtett nem csupán Angliában, de Európában is. Összesen 635 alkalommal jelent meg, szerkesztői Joseph Addison és Richard Steel voltak.

     Stendhal (Henri Beyle) (1783-1842)  Kép: Stendhal (Henri Beyle)
Francia regényíró. Napóleon katonájaként szolgált, a császár bukása után kezdte el irodalmi pályafutását. A Bourbonok bukása után konzuli szolgálatba lépett, ez idő tájt írta remekműveit. Első művei közé tartozott "A szerelemről" című esszégyűjteménye, melyben a leánynevelésről is írt.

     Suárez y Romero, Anselmo (1818-1878)
Kubai író. Tanulmányai befejezése után tanítással és újságírással foglalkozott. 1859-ben adta ki "Cikkgyűjtemény" című válogatását, benne néhány korrajz-ízű cikkel.

     Suetonius, Tranquillus Gaius (75-150)
Afrikai származású római történetíró. Hadrianus császár kancelláriájának vezetőjeként dolgozott. Művei közül csak a római császárokról írt életrajz-sorozata maradt ránk teljes egészében, a grammatikusokról, szónokokról, filozófusokról írt munkái csak töredékesen.

     Szókratész (i. e. 470-399)  Kép: Szókratész
Görög filozófus. Fiatal korában szobrászként dolgozott, aztán elmélyült a zene, a mértan, a csillagászat tanulmányozásában. Egy belső sugallat hatására (daimonion) az ifjak tanításának, polgártársai erkölcsi nemesítésének szentelte magát. Sétálva, ironikus kérdezési modorban tanított Athén különböző helyszínein. I. e. 399-ben bevádolták a város elöljáróinál, és az athéni törvények szerint Szókratész maga védte magát. Halálra ítélték, gondolatai tanítványai tollából maradtak ránk, ő sosem írt semmit.

     Tacitus, Publius Cornelius (?55-?118)
Származását nem ismerjük pontosan. A legnagyobb római történetíróként tartják számon. Teljes egészében fennmaradt három kisebb műve, köztük a "Beszélgetés a szónokokról" című, 105 körül írott munkája, melyben azt fejtegette, miért hanyatlott a császárság korában az előzőleg virágzó római ékesszólás.

     Talmud
Az i. sz. első két században állították össze az első héber törvénykódexet, a Misnát. Ez a Gemarával együtt alkotja a Talmudot.

     Tovar, Juan de (?1543-1626)
Tezcoco városában született, Mexikóban. 1570-ben szentelték pappá, később csatlakozott a jezsuita rendhez. Jól ismerte a nahuatl, otomi és mazahua nyelveket, "mexikói Ciceró"-nak is nevezik. Művelt indiánok segítségével, azték kódexek alapján írta meg művét az aztékok történetéről, szokásairól.

     Unamuno, Miguel de (1864-1936)  Kép: Unamuno, Miguel de
Bilbaoban született, a madridi egyetemen tanult. 1891-től a salamancai egyetemen a görög nyelv és irodalom professzora volt, 1901-14 között pedig rektor. 1924-30 között emigrációban élt, utána újra rektor lett. 1899-ben írta cikksorozatát, "A felsőoktatás helyzete Spanyolországban" címmel.

     Vives, Juan Luis (1492-1540)  Kép: Vives, Juan Luis
Valenciai születésű humanista gondolkodó, tanár, Erasmus barátja és levelezőtársa. Spanyol és francia iskolákban tanult teológiát, grammatikát és filozófiát. Németalföldön telepedett le, magántanár volt, később egyetemi katedrához is jutott. Számos neveléssel kapcsolatos műve maradt fenn. A korabeli Európában jelentősek voltak latin nyelvkönyvei, melyeket párbeszédes formában írt.

     Wolfdietrich
Középfelnémet hősi eposz. Négy változata ismert, melyek közül a legrégebbi a XIII. század első feléből való.