Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
V. - XVII. század
[74] COMENIUS: DIDACTICA MAGNA


A gyermekkorban oly mértékben nevelhető az ember,
mint később soha

      1. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az ember és a fa hasonlatos felépítésűek. Mivel a gyümölcstermő fa (alma, körte, füge, szőlő) magától és önerejéből képes felnövekedni, de vadon vad gyümölcsöt terem, azonképpen ahhoz, hogy édes-nemes gyümölcsöket adjon, arra van szüksége, hogy jártas kertész ültesse, öntözze, nyesegesse. Az ember is magától ölt emberi alakot - akárcsak az állat a maga módján -, de nem fejlődhetik eszes, bölcs, tisztességes és jámbor lénnyé, csak ha a bölcsesség, tisztesség és jámborság oltóágaival előzőleg beoltottuk. Most azt kell megvilágítanunk, hogy ennek az oltásnak akkor kell megtörténnie, amikor a hajtások még fiatalok.
      2. Ennek alapja, amennyiben az emberre vonatkozik - hatszoros. Elsősorban jelen életünk bizonytalansága. Bizonyos ugyanis az, hogy innen egyszer távoznunk kell - az azonban, hogy mikor és hol, bizonytalan. Annak lehetősége, hogy készületlenül ragad el minket a halál, helyrehozhatatlan veszedelmet rejt magában. Mostani életünk azért adatott nekünk, hogy az ember vagy megtalálja Isten kegyelmét, vagy pedig mindörökre elveszítse azt. Mert ahogy az ember teste úgy alakult ki anyja méhében, hogy ha valamely tagját onnan nem hozza magával, úgy egész életében nélkülözni fogja azt - így nekünk is, míg e testben élünk, úgy készül lelkünk Isten megismerésére és bírására, hogy ha ezt valaki ebben az életben nem érte el, a test elhagyása után sem helye, sem ideje nem marad rá. Minthogy ilyen nagy fontosságú dologról van itt szó, a legnagyobb sietségre van szükség, nehogy a halál bárkit is megelőzhessen.
      3. De ha nem is szorongatna bennünket a fenyegető halál, s akármily hosszú élet felől lennénk is bebiztosítva, mégis idejében meg kell kezdenünk a jellem kialakítását, mivel az életnek nem tanulással, hanem cselekvéssel kell eltelnie. Amilyen hamar csak lehet, fel kell vérteznünk magunkat az életben való tájékozódásra, nehogy mielőtt megtanultuk volna, már be is kelljen fejeznünk. Ha valaki egész életét a tanulásnak szentelhetné is, oly végtelen az ismeretek sokasága, amit alkotójuk a kellemes kutatásra szánt, hogy ha valakinek nestori élet jutna is osztályrészül, marad számára még mindig, amit nagy haszonnal művelhet azáltal, hogy áttanulmányozza az isteni bölcsességnek mindenféle felhalmozott kincseit, és ezekből megszerzi magának a boldog élet feltételeit. Korán kell tehát felnyitni az ember érzékszerveit a jelenségek szemléletére, mert egész élete folyamán sok mindent kell megismernie, átélnie és végrehajtania.
      4. Minden élőlénynek az a tulajdonsága, hogy zsenge korukban könnyen hajlíthatók és alakíthatók, mihelyt azonban megcsontosodtak, többen megtagadják az engedelmességet. A lágy viasz könnyen alakítható és visszaalakítható; ha azonban már egyszer megmerevedett, könnyen széttöredezik. A facsemetét elültetheted, átültetheted, ide-oda hajlíthatod; a kifejlett fával ezt semmiképpen sem teheted. Aki a fából kötelet akar sodorni, annak zöld, fiatal fát kell választania: az öreg, száraz, görcsös fát nem lehet megsodorni. A friss tojások költéskor maguktól felmelegszenek és fiókákat adnak; régiektől ne is várd ezt. Fiatal és kölyök állapotban választja ki az idomító a lovat, a szántóvető az ökröt, a vadász a kutyát és a sólymot, hogy munkára fogja; éppúgy a komédiás is a medvét, hogy táncolni, az öregasszony a szarkát, csókát, szajkót, hogy beszélni tanítsa őket: öreg állatokkal kárba veszne minden fáradságuk.
      5. Mindez ugyanígy van az embernél is: nála az agyvelő (amelyről fentebb mondtuk, hogy viaszhoz hasonlít, és mindazon dolgok képmásait befogadja, amelyek érzékszervi úton jutnak el hozzá) gyermekkorban teljesen nedves és lágy, képes arra, hogy minden benyomást befogadjon; azután lassanként megszikkad és megkeményedik, annyira, hogy a dolgokról való benyomásokat nehezebben fogadja be és vési be, mint ahogyan ezt a gyakorlat is tanúsítja. Erre vonatkozik Cicero mondása: "A gyermekek gyorsan felfognak számtalan dolgot" (Cicero: Az öregségről). Így a kéz és a többi végtag is csak gyermekkorban foghatók munkára és mesterségekre, amíg rugalmasak az idegek. Ahhoz, hogy valaki jó író, festő, szabó, mesterember, zenész stb. legyen, teljesen fiatal korától fogva kell magát szakmájának szentelnie, amíg képzelőereje friss és ujjai hajlékonyak: különben semmire sem viszi. Hasonlóképpen már az első években kell hitet plántálni annak szívébe, akinél gyökérhajtást akarunk elérni; ha azt óhajtjuk, hogy valakit az erényeknek szépsége jellemezzen, zsenge korában kell azt csiszolnunk; akinek pedig a bölcseleti tanulmányokban kell előrehaladást tennie, már fiatal korában kell minden érzékszervét megnyitnia, amíg tüzel a lelkesedés, gyors az elme, tartós az emlékezés. "Csúf és nevetséges az aggastyán az iskolapadban, az ifjúnak ugyanis elő kell készülnie, az aggastyánnak pedig hasznosítania kell a tanultakat" - mondja Seneca a 36. levélben.
      6. Isten az ifjúságot rendelte arra, hogy emberré váljék az ember - mert akkor még nem alkalmas egyéb dolgokra, csak arra, hogy kifejlődjék. Bizonyos az, hogy a ló, a barom, az elefánt és minden egyéb nagyobb állat első és második életéve között éri el fejlettsége tetőfokát; csak az ember jut ide a huszadik és harmincadik életéve között. Ha valaki azt hinné, hogy ez véletlen, vagy más, nem is tudom miféle megokolásokkal hozakodnék elő, ezzel csak tulajdon korlátoltságát árulná el. Isten, aki minden más dolognak kiszabta a maga idejét, megengedné-e, hogy csupán az embernek, a teremtés urának ideje hiábavaló módon folyjon el? Vagy feltehetjük-e azt, hogy Isten megengedte volna, hogy a természet oly lassú ütemben annál könnyebben hajtsa végre az ember kifejlődését? Hiszen minden nehézség nélkül sokkal nagyobb testeket fejleszt ki néhány hónap alatt!
      Nem marad más hátra, mint az a feltevés, hogy Teremtőnk jól meggondolt terve szerint arra méltatott minket, hogy megmutassa kegyelmét, midőn nekünk adta a fiatalság éveit ahhoz, hogy annál több időnk legyen az erény begyakorlására; ezért nem tett minket a gazdasági és közügyekre oly sokáig alkalmassá, hogy annál ügyesebbek legyünk életünk hátralevő éveire (sőt magára az örök életre is).
      7. Csak az a benyomás marad meg az emberben szilárdan és állhatatosan, amely zsenge ifjúságában hatotta át lelkét: azt ezek a példák is bizonyítják. Az edény azt az illatot, melyet legelőször felvett, megtartja addig, amíg el nem törik. Ahogy a fán kisarjadnak a zsenge ágak, felfelé vagy lefelé vagy oldalvást, úgy tartja meg őket évszázadokon át, míg csak ki nem döntik. A gyapjú azt a színt, amelyet legelőször beleártottak, megtartja olyannyira, hogy át sem lehet festeni. A kerék megkeménykedett abroncsa inkább ezer szilánkra törik, mintsem hogy újból kiegyenesedjék. Ugyanígy az emberben olyannyira megmaradnak az első benyomások, hogy szinte csodával határos az, hogy meg tudjuk őket változtatni; ezért legfontosabb, hogy mindjárt az első életévek benyomásaként az igaz bölcsesség zsinórmértékét kapja a gyermek.
      8. Végül is igen nagy veszélyt rejt magában, ha az emberbe nem oltjuk be már a bölcsőtől fogva az egészséges (üdvös) élet szabályait. Mivel ugyanis az emberi élet, mihelyt külső érzékszervei működésbe lépnek, nem képes megnyugodni, nem tudja magát visszatartani - ha nem kötik le hasznos dolgok - attól, hogy haszontalan, sőt (e romlott korszak rossz példái mutatják) káros dolgok le ne foglalják. S lehetetlen vagy igen nehéz azt kívánni, hogy mindezt utólag vetkőzze le. Ennélfogva tele van a világ szabálytalanságokkal, és ezek megszüntetésére nincs elég ereje sem a világi vezetőknek, sem az egyház szolgáinak, amíg nem fordítanak komoly gondot a feltörekvő vadvizek azonnali eltorlaszolására.
      9. Tehát: amennyire szívügye minden egyes embernek a következő nemzedék jóléte, és amennyire szívén viseli az egyházi és világi elöljáróság az emberiség boldogulását, oly mértékben kell iparkodniok azon, hogy az ég ezen palántái időben jussanak el elültetéshez, öntözéshez, nyeséshez - és hogy bölcsen egyengessék útjukat az irodalomban, erkölcsben és jámborságban történő előmenetelre.

Fordította: Dr. Geréb György

Comenius Ámos János válogatott írásai - Didactica Magna
      (Válogatta: Kálmán Viktória, Kriterion, Bukarest, 1971.) 54-59. o.