Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
XVII. - XIX. század
[87] PESTALOZZI: A MÓDSZER


Pestalozzi emlékirata [1800]

      Célom az, hogy az emberi oktatást lélektani alapokra helyezzem; célom az, hogy szellemem, helyzetem és körülményeim természetével összhangba hozzam. Ezért nem indulok ki semmilyen pozitív oktatási formából, mint olyanból, hanem egész egyszerűen a következő kérdést teszem fel magamnak:
      "Mit tennél, ha egyetlenegy gyermekben ki akarnád alakítani azon ismereteket és készségek körét, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy legfontosabb teendőinek megfelelő ellátása révén önmagával elégedetten éljen?"
      Azt gondolom, hogy az emberi nemnek ugyanezen célok eléréséhez teljességgel ugyanarra van szüksége, mint egyetlenegy gyermeknek.
      De még mást is gondolok: a szegény ember gyermekére való tekintettel az oktatás eszközeit finomabban kell kidolgozni, mint a gazdag ember gyermeke számára.
      Bár a természet sokat tesz az emberi nem érdekében, de mi mégis letértünk útjáról. A szegényt eltaszítottuk keblétől, a gazdagok pedig bőségesen duzzadó emlőin való dőzsölésükkel és kicsapongásukkal megrontották magukat.
      A kép lesújtó. De amióta csak látni tudok, sohasem láttam másnak, és épp ebből a szemléletből származik az a törekvésem, hogy az iskolai oktatásnak azokat a betegségeit, amelyek Európa jelentős embertömegeit megfosztják emberségüktől, ne csak pusztán tünetileg kezelgessem, hanem gyökerükben orvosoljam.
      Ez azonban nem érhető el másként, csak úgy, ha az oktatás formáit alárendeljük azoknak az örök törvényeknek, amelyek szerint az emberi szellem érzéki szemléletektől világos fogalmakhoz emelkedik.
      Ezeknek a törvényeknek segítségével megkíséreltem, hogy az emberi tudás elemeit egyszerűsítsem, és azokat a tanítás számára olyan sorokba állítsam össze, amelyek azt eredményezik majd, hogy a természet átfogó ismeretét, a legfontosabb fogalmak teljes világosságát és a leglényegesebb készségekben való alapos gyakorlottságot a tanítás lélektani megalapozottsága révén el lehet majd terjeszteni a legalsó néposztály körében is. (...)

      A leglényegesebb szempontnak a következőt tartom, s magam is ebből indulok ki:
      Az emberi oktatás igazi alapja a természet szemlélete, mert ez az emberi megismerés egyetlen alapja.
      Mindaz, ami túlmutat a szemléleten, csak a szemléletből való elvonás és annak eredménye; tehát minden olyan esetben, amikor a szemlélet helytelen, az eredmény is csak csalódás és tévedés lehet.
      Ebből a szempontból indulok ki, és felteszem magamnak a kérdést: Mit tesz maga a természet, hogy a világot - amennyiben kapcsolatba kerül velem - helyesen tüntesse elém? Más szavakkal: milyen eszközökkel teszi bennem a körülöttem levő dolgok szemléletét engemet is kielégítő módon éretté? A felelet erre a kérdésre: helyzetem, szükségleteim és kapcsolataim révén.
      Helyzetem alapján határozza meg a világ szemléletének módját, szükségleteim által váltja ki erőfeszítéseimet, és kapcsolataim révén terjeszti ki figyelmemet, s avatja azt előrelátássá és gondoskodássá. Tehát helyzetem révén rakja le ismereteim, szükségleteim által hivatásom, kapcsolataim révén pedig erkölcsiségem érzéki alapjait.
      És most a következő kérdést teszem fel magamnak: milyen általános nevelési eszközöket adtak évezredek tapasztalatai az emberiség kezébe, hogy a természetnek nemünk képzésére gyakorolt hatását tudássá, erőfeszítéssé és erénnyé tökéletesítse? Feleletem erre a kérdésre: ezek az eszközök a nyelv, a rajzolás, az írás, a számolás és a mérés.
      Amikor pedig a nevelés mindezen elemeinek általános alapjait kutatom, szellemünk általános alapjaiban találok rá azokra, amelyek révén értelmünk az érzékszerveink által a természettől nyert benyomásokat képzeteinek világában egységként, azaz fogalomként fogja fel. (...)

      Sohase felejtsd el, hogy a téged környező tárgyak fizikai közelsége vagy távolsága határoz meg minden pozitívumot szemléletedben, hivatásbeli fejlődésedben, sőt erényeidben is. De természetednek ez a törvénye is teljes egészében megint csak egy másik körül kering. A te egész léted központja körül kering - és ez a középpont te magad vagy. Ember! Ne felejtsd el, hogy mindaz, ami vagy, mindaz, amit akarsz és mindaz, amit tenned kell, belőled indul ki. Fizikai szemléletedben minden egy bizonyos középpontra utal, és ez a középpont te magad vagy. A nevelés a természet egyszerű menetéhez valamennyi eljárásával lényegében véve csak a következőt teszi hozzá: amit a természet elszórtan és nagy távolságra állít eléd, azt a nevelés szűkebb körbe gyűjti össze, és öt érzékszervünkhöz olyan viszonylatoknak megfelelően hozza közelebb, amelyek az emlékezet munkáját megkönnyítik; kiváltképpen felfokozza az érzékszervek fogékonyságát, és a gyakorlás révén napról napra könnyebbé teszi, hogy az érzékszervek körül lebegő tárgyakat minél nagyobb számban, minél helyesebben és minél tartósabban tudjuk elképzelni.
      A természet mechanizmusa teljes egészében nagyszerű és egyszerű menet. Ember! Ezt utánozzad! Utánozd a fenséges természet tevékenységét, amely még a hatalmas fa magjából is először csak egy szemmel nem látható csírát fakaszt, majd azután az épp ennyire észrevehetetlen, de naponta és óránként fokozódó növekvés révén kialakítja mindenekelőtt a törzs, azután a főágak, majd a mellékágak sarját, végül a legutolsó gallyacskákat, melyek a mulandó leveleket tartják. (...)

      Az alsó néposztályok oktatásában jelenleg alkalmazott eszközök nemcsak az említett törvények általános félreismeréséről, hanem a velük való durva, feltűnő és általános szembeszegülésről tanúskodnak.
      Ha pedig most a következő kérdést teszem fel: minő vitathatatlan következményekkel járt az említett törvények durva félreismerése az európai alsó néposztályokra nézve? - akkor magam előtt sem titkolhatom el, hogy a korunk néptömegeit jellemző érzéki eltompulás, egyoldalúság, eltorzulás, felületesség és dölyfös üresfejűség a törvények félreismerésének és azoknak az elszigetelt, lélektani szemléletet nélkülöző, megalapozatlanul és rendszertelenül nyújtott ismerettöredékeknek nyilvánvaló következménye, amelyeket a szegények gyermekeinek alsófokú iskoláinkban nyújtanak.
      Az előttem álló és megoldásra váró probléma tehát a következő: a nevelési ráhatások elemeit összhangba kell hozni szellemem természetével, mégpedig azoknak a fizikai-mechanikai törvényeknek követése révén, amelyek alapján szellemünk az érzéki szemléletektől a világos fogalmak szintjére emelkedik.
      A természet két olyan általános iránymutató eszközt adott a nevelés kezébe, melyek hatásának minden más egyedi eszköz hatását meg kell előznie, vagy legalábbis ez utóbbiakkal lépést kell tartania. Ez a két általános eszköz az éneklés és a szépérzék.

Fordította: Faragó László

Pestalozzi válogatott művei II.
      (Összeállította: Zibolen Endre, Tankönyvkiadó, Budapest, 1959.) 37-43. o.