Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
V. - XVII. század
[65] RABELAIS: GARGANTUA LEVELE FIÁHOZ, PANTAGRUELHEZ


Nagyon kedves fiam!

      ...igazságos és méltányos okból adok hálát az Istennek, az én megőrzőmnek, mert megadta nekem, hogy megláthassam ősz öregségemnek kivirágzását a te fiatalságodban. (...)
      És amit most írok, nem is annyira azért teszem, hogy érvényesen élj, hanem inkább, hogy örülj annak, hogy így élsz és így éltél, és friss erőt gyűjts ilyen bátorságban a jövőre.
      Hogy ezt a feladatot végbevidd és teljesítsd, eléggé emlékezhetsz arra, mennyire nem kíméltem semmit, hanem segítettelek erre, mintha nem is volna más kincsem a világon, minthogy téged egyszer életemben teljesnek és tökéletesnek lássalak, mind erényben, tisztességben és bölcsességben, mind pedig minden szabad és tisztes tudományban, és ilyennek hagyjalak halálom után, mint tükröt, mely megmutatja atyád személyét...
      Most minden tudomány ismét visszanyerte régi fényét, a nyelveket bevezették: a görögöt, amely nélkül szégyen, ha valaki is tudósnak nevezi magát, a hébert, a káldeust, latint; használatba jöttek az annyira csinos és hibátlan nyomtatványok, melyeket isteni sugallatra fedeztek fel koromban, mint vele ellentétben a tüzérséget az ördög sugallatára. A világ tele van tudós emberekkel, igen bölcs tanítókkal, tágas könyvtárakkal, úgyhogy az a véleményem, sem Platon, sem Cicero, sem Papinianus korában nem volt ilyen kényelem a tanulmányokra, mint amilyet most láthatunk, és ezentúl nem volna szabad találni senkit, sem állásban, sem társaságban, aki nem tökéletesedett Minerva szolgálatában. (...)
      Ezért figyelmeztetlek, fiam, használd fel fiatalságodat, hogy sokat gyarapodj tudásban és erényben. Párisban vagy, Epistemon a nevelőd, az egyik eleven és szóbeli tanítással, a másik dicséretes példákkal oktathat.
      Úgy gondolom és akarom, hogy tökéletesen megtanuld a nyelveket: elsősorban a görögöt, amint azt Quintilianus akarja, másodszor a latint, aztán a hébert a szent írások kedvéért, hasonlóképpen a káldeust és arabot is; és alakítsd stílusodat, ami a görögöt illeti, Platon, ami a latint, Cicero követése útján.
      A szabad művészeteket: a geometriát, az aritmetikát és a zenét már némiképp megkóstoltattam veled, amikor még kicsi, talán 5-6 éves voltál; vesd rá magad a többire; az asztronómiának tudd minden törvényét; de hagyd el a jósolgató asztrológiát és Lullius (Ramon Lull) tudományát, mint csalást és hiábavalóságot.
      A polgári jogból, azt akarom, hogy kívülről tudjad a szép szövegeket, és össze tudjad vetni a filozófiával.
      És ami a természeti jelenségek ismeretét illeti, azt akarom, hogy érdeklődéssel fordulj feléje; ne legyen se tenger, se patak, se forrás, melynek ne ismernéd halait; a levegő minden madarát, az erdők minden fáját, bokrát és cserjéjét, a föld minden füvét, a mélységek gyomrába rejtett ércet, egész Kelet és Dél drágaköveit: semmi se legyen számodra ismeretlen.
      Aztán kutasd át gondosan a görög, arab és latin orvosok könyveit, ne vesd meg a talmudistákat és kabalistákat sem, és gyakorta boncolással szerezd meg a másik világ tökéletes ismeretét, az emberét. És kezdd el tanulmányozni a nap néhány órájában a szent írásokat, elsősorban görögül az Evangéliumot és az Apostolok Leveleit, és aztán héberül az Ótestamentumot. (...)
      És azt akarom, hogy röviden megpróbáljad, mennyi hasznát láttad a tanulásnak; ezt pedig nem tudod jobban elérni, mint vitára kiállván minden tudományban, nyilvánosan, mindenki előtt és mindenki ellen, és látogatván a művelt embereket, akik Párisban vagy egyebütt laknak.
      De - mivel a bölcs Salamon szerint a gonosz lélek nem fogadja be a bölcsességet, és ismeret lelkiismeret nélkül a lélek pusztulása csupán - szolgálnod, szeretned és félned kell Istent, és minden gondolatodat és minden reményedet beléje kell helyezned és szeretetből alakult hittel hozzá ragaszkodnod, úgyhogy sohase veszítsd el őt vétek által. Óvakodj a világ csalárdságaitól. Szívedet hiú dolgokra ne fordítsd, mert mulandó ez az élet, de Isten igéje megmarad örökkön. Légy készséges minden felebarátod iránt és szeresd őket, mint magadat. Tiszteld a tanítókat. Kerüld azoknak az embereknek a társaságát, akikhez nem akarsz hasonlítani, és ne légy méltatlan azokra a kegyelmekre, melyeket Isten adott. És, amikor már úgy látod, hogy megszerezted a túlvilág egész tudományát, fordulj felém, hogy lássalak és megáldjalak, mielőtt meghalok. (...)

Atyád
Gargantua

Fordította: Lakits Pál

Világirodalmi antológia II. kötet
      (Szerkesztette: ifj. Horváth János és Kardos Tibor,
           Tankönyvkiadó, Budapest, 1952.) 411-414. o.