Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
V. - XVII. század
[69] GARCILASO DE LA VEGA AZ INKÁKRÓL


      Zsinóraik segítségével megszámlálták az egész törzset, mindenkit neme, természete és minősége szerint, és évente felterjesztették az inkához. Megszámlálták a hadbavonult embereket és a harcban elesetteket, valamint minden évben hónapok szerint az újonnan születetteket és az elhunytakat. Végeredményben mindent feljegyeztek ezekkel a zsinórokkal, ami számokkal feljegyezhető. (...)
      Utódaikat, az atyák a fiaikat és leszármazottaikat szájhagyománnyal oktatták, legfőképpen és különösen mindig azokban a városokban és tartományokban, ahol az esemény történt. Ezekben egyéb helységeknél jobban őrízték meg emlékét, mert a helybeli szülöttek büszkélkedtek vele.
      Másik módja is volt annak, hogy az események és az inkánál járt követségek, valamint az inka válasza az emberek emlékezetében megmaradjon. Éspedig az, hogy az amauták, vagyis a tudósok és filozófusok, olyan rövid történelmi meséket szövegeztek, mint a rege, hogy azt koruknak megfelelően elmesélhessék a gyermekeknek, ifjaknak s a föld népének, s ekként szájról szájra szállva, minden korbeli emlékezetében megmaradjon.

Fordította: Szokoly Endre

Garcilaso de la Vega, az inka: Inkák és konkisztádorok
      (Gondolat, Budapest, 1964.) 106. o.