Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
i. e. III. évezred - i. sz. V. század
[9] PTAHHOTEP INTELMEIBŐL


      A város elöljárója és nagyvezír Ptahhotep így szólt: "Királyom, uram! Beáll az öregkor és leszáll az aggság, az aggkori gyengeség eljön és a vénség jelenti az újat. (...) De parancsoltassék meg a szolgának, hogy csináljon öregsége számára botot (nevelje fiát). Hadd mondja el neki a meghallgatni való beszédet, az elődök tanácsait, melyeket az istenektől hallottak. Ó, tétessék számodra is hasonló, hogy elháríttassék a néptől a baj, és neked szolgáljon a Két Part (a Nílus partjai)."
      Így szólt őfelsége, ez az isten: "Tanítsd hát őt az ősök szavaira, hogy példakép legyen a Nagyok gyermekei számára, hogy meghallgatás szálljon belé és minden szívbéli egyenesség. Mondd neki, hogy senki sem született bölcsnek."
      Ne légy gőgös tudásodra, ne légy elbizakodott amiatt, hogy tudós vagy, kérj tanácsot tudatlantól éppúgy, mint tudóstól, mert nem lehet elérni a művészet határát, és egy művész sincs varázsrerővel felruházva.

Fordította: Dobrovits Aladár

Világirodalmi antológia I. kötet
      (Szerkesztette: Szilágyi János György és Trencsényi-Waldapfel Imre,
          Tankönyvkiadó, Budapest, 1952.) 35-36. o.