Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
i. e. III. évezred - i. sz. V. század
[37] GELLIUS: ANYATEJ VAGY SZOPTATÓS DADA


      Egyszer jelenlétünkben hírül hozták a filozófus Favorinusnak, hogy egyik hűséges tanítványának a felesége nemrég szült, és fiúgyermekkel örvendeztette meg férjét.
      - Induljunk - mondta erre -, nézzük meg a gyermeket és gratuláljunk az apának!
      Az apa senatori rangú, igen előkelő családból származott. Felkerekedtünk hát mind, ahányan ott voltunk, elkísértük mesterünket ahhoz a házhoz, ahová igyekezett, és vele együtt be is mentünk. Ő már az előcsarnokban megölelte barátunkat, gratulált neki, utána helyet foglalt, s mindjárt faggatóra fogta, milyen sokáig vajúdott az anya, és nagy fájdalmak közt szült-e. Amikor megtudta, hogy a fiatalasszony a megerőltetéstől és a virrasztástól kimerülve éppen alszik, fesztelenebbül kezdett társalogni és megjegyezte:
      - Biztos vagyok benne, hogy saját tejével fogja táplálni a kisfiát!
      A fiatalasszony édesanyja erre kijelentette, hogy kímélni kell az anyát, és szoptatós dajkákat kell fogadni a gyermek mellé, különben a szüléskor kiállott fájdalmakat még a szoptatás fáradságos és megerőltető munkája is tetézné.
      - Kérlek, jóasszony - vetette közbe Favorinus -, engedd, hogy leányod testestül-lelkestül édesanyja lehessen a fiának! Mert mire való az ilyen természetellenes, félbemaradt, megszokott anyaság: megszülni, utána pedig tüstént eldobni a gyermeket? Méhében saját vérével táplált valamit, amit nem is látott, és most ne táplálja saját tejével, akit immár lát, aki már él, aki már ember, és már rimánkodik az anyai gondoskodás után? Vagy te is azt gondolod - kérdezte -, hogy a természet az emlőket holmi szemrevaló cicomaként adta a nőknek, nem gyermekeinek táplálására, hanem dísznek a mellükre?!

Fordította: Győri Gyula

A régi Róma napjai
      (Válogatta: Szepessy Tibor, Gondolat, Budapest, 1968.) 79-80. o.