Íme, az ártatlanság kora, Ahová vissza kell térnünk, Hogy élvezhessük az eljövendő jókat, Ami egyetlen reménységünk, A kor, melyben minden megbocsáttatik, A kor, mely nem ismeri a gyűlöletet, Melyben nem érhet bennünket bánat, Az emberi élet aranykora, A kor, mely legyőzi a poklokat A kor, melyben az élet nem szenvedés, A kor, melyben a halál nem riaszt, Mert nyitva áll az ég Az Egyház e zsenge hajtásai előtt, Kiket gyengéd és kedves figyelem övez, S az ég haragja sújtja azt, Ki őket megbotránkoztatja. Fordította: Szapor Judit
|