Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
V. - XVII. század
[66] LOYOLAI SZENT IGNÁC: A TANULMÁNYOK


      A kollégiumokban tanuló rendtagok megtartása, nevezetesen egészségük és külső dolgaik rendezettsége érdekében elég útmutatást tartalmaz a harmadik rész. Arra viszont megkülönböztetett gondot kell fordítani, hogy a skolasztikusok ne tanuljanak olyankor, amikor az az egészségre ártalmas lenne, aludjanak eleget és tartsanak mértéket a szellemi munkában. Így lesznek igazán kitartóak: a tanulásban éppúgy, mint a megtanultak kamatoztatásában.

      Ami a lelkieket illeti, a kollégiumokban tanulókra ugyanaz érvényes, mint azokra, akik házainkban a próbaidőt töltik. A próbaidő után vigyázni kell, hogy a tanulás hevében meg ne fogyatkozzék bennük a szilárd erények és szerzetesi élet szeretete. Mégis, amíg tanulmányaikat végzik, ne fordítsanak annyi erőt vezeklésekre, imádkozásokra és hosszas elmélkedésekre. Hiszen ha az Isten szolgálatának őszinte szándékával tanulnak - a tanulás pedig egész embert kíván -, akkor ez a munka a tanulmányi idő alatt nem kevésbé lesz kedves Istenünknek és Urunknak, mint azok a gyakorlatok.

      A skolasztikusok törekedjenek mindenekelőtt lelkük tisztaságát megőrizni és tanulmányaikat tiszta szándékkal végezni, hogy egyre tökéletesebbek legyenek. A tanulásban csak Isten dicsőségét és a lelkek javát keressék. Imáikban pedig gyakran kérjék a kegyelmet, hogy Isten dicsőségére és a lelkek javára jól haladjanak a tudományokban.

      Továbbá, szellemi képességeiket fogják nagy elszántsággal komoly és kitartó tanulásra. Győzzék meg magukat arról, hogy a kollégiumokban nem tehetnek semmit, ami kedvesebb volna Istennek, mint azt, hogy az említett tiszta szándékkal szorgalmasan tanulnak. Legyenek meggyőződve arról, hogy az Isten Szent Fölsége színe előtt nagyon érdemszerző a kellő okból, azaz engedelmességből és szeretetből vállalt munka, a tanulás, még akkor is, ha sohasem kerülne sor valamilyen tananyag kamatoztatására.

      Távolítsák el mindazt, ami akadályozza a szellemet a tanulásban. Ilyenek: a túlzott vagy kellő beosztás nélkül vállalt áhitatgyakorlatok és vezeklések; a különféle ügyek intézése és a külső elfoglaltságok, melyeket otthon, a házi teendőkben vagy másutt vállalnak; lelki beszélgetések, gyóntatások és más munkák az emberek javára. Hacsak lehet, térjenek ki az ilyenek elől. Nagyon ésszerű ugyanis, hogy az efféle elfoglaltságokat, még ha lelkiek is, elhalasszák a tanulmányok befejezéséig, mert a most megtanulhatók birtokában később hasznosabb munkaerők lesznek. Akadnak úgyis, akik ezeket a munkákat addig helyettük elvégzik. Mindezekben pedig az Isten dicséretének és dicsőségének egyre növekvő vágya vezessen.

Fordította: Szabó Ferenc

Loyolai Szent Ignác írásaiból
      (Thesaurus S. J., Összeállította: Szabó Ferenc S. J.,
           Ugo Detti Nyomdája, Róma, 1990.) 264-265. o.