Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
i. e. III. évezred - i. sz. V. század
[41] AUGUSTINUS: A SZABAD AKARATRÓL


Augustinus:
     Mit gondolsz, a tanítás jó dolog?

Euodius:
     Ki állítaná az ellenkezőjét?

Augustinus:
     És ha se nem jó, se nem rossz?

Euodius:
     Szerintem jó.

Augustinus:
     Így van. Mert általa teszünk szert a tudásra, és ez ébreszti fel bennünk a tudásvágyat, s nélküle senki sem tanul semmit. Vagy másképp gondolod?

Euodius:
     Dehogyis! Szerintem a tanítás révén kizárólag jót tanulunk.

Augustinus:
     Ezek szerint a rosszat nem tanuljuk, hisz maga a "tanítás" szó is a "tanulás"-ból vezethető le.

Euodius:
     De hát akkor hogyan követi el az ember, ha egyszer nem tanulta?

Augustinus:
     Talán úgy, hogy elfordul a tanítástól, illetve a tanulástól, és tudni sem akar róluk. De akárhogy is áll a dolog, annyi bizonyos, hogy rosszat eleve nem tanulhatunk, mivel a tanítás jó dolog, és a "tanítás" a "tanulás"-ból ered. Mert ha tanulnánk, az azt jelentené, hogy a tanítás magába foglalja a rosszat, s így nem lehetne jó. Márpedig jó, ahogyan te is elismered. A rosszat tehát nem tanuljuk, s hiába is kérdezed, kitől sajátítjuk el. De ha tanuljuk is a rosszat, azért tanuljuk, hogy elkerüljük, nem pedig azért, hogy megtegyük. Ebből pedig kitűnik, hogy rosszat tenni annyi, mint eltérni a tanítástól.

Euodius:
     Várj csak, most meg már épp úgy gondolom, hogy kétféle tanítás van: az egyik a jó cselekvésre, a másik meg a rosszra tanít bennünket. De amikor azt kérdezted, jó dolog-e a tanítás, a jó szeretete elfeledtette velem eredeti elképzelésemet, úgyhogy csak arra a tanításra ügyeltem, amelynek révén a helyes cselekvést tanuljuk meg, tehát azt mondtam, hogy a tanítás jó; most viszont mégis úgy látom, van egy másik fajtája is, ez pedig kétségtelenül rossz, és én épp ennek a forrását keresem.

Augustinus:
     De a megértés képességét talán csak jónak tartod?

Euodius:
     Hogyne, sőt annyira jónak, hogy szerintem az emberben nincs is ennél kiválóbb, és soha ki nem ejteném a számon, hogy bármiféle megértés rossz lehet.

Augustinus:
     No és ha egy olyan valakit tanítanak, aki semmit sem ért meg, az szerinted tanult valamit?

Euodius:
     Semmi szín alatt.

Augustinus:
     Ha tehát mindenfajta felfogóképesség jó, és akiben ez nincs meg, az nem is tanul, akkor mindenki, aki tanul, jót cselekszik. Mert aki tanul, abban megvan a felfogóképesség, és mindenki, akiben megvan a felfogóképesség, jót cselekszik. Ha tehát valaki az okozót keresi, akinek a révén tanulunk valamit, az valójában az okozót keresi, akinek a révén jót teszünk. Ezért hát ne is keresgéld tovább a rossz tanítóját. Mert ha rossz, akkor nem tanít, ha pedig tanít, akkor nem rossz.

Fordította: Tab Ibolya

Szent Ágoston: A boldog életről - A szabad akaratról
      (Európa, Budapest, 1989.) 56-58. o.