Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
V. - XVII. század
[43] ISIDÓRUS A SZABAD MŰVÉSZETEKRŐL


A retorikáról és a dialektikáról

      A retorika a közügyekben való ékesszólás tudománya, amely arra szolgál, hogy meggyőzzön az igaz és jó dolgokról. (...)
      A retorika a grammatika tudományával függ össze. A grammatikából ugyanis a helyes beszéd tudományát tanuljuk, a retorikából pedig megtudjuk, hogy miképpen adjuk elő azt, amit tanultunk.

A "szónok" elnevezésről és a retorika részeiről

      A szónok tehát derék, a beszédben jártas férfiú. A "derék" jelző a férfiú természetére, erkölcseire és művészetére vonatkozik. A "beszédben jártas" megjelölés a művészi ékesszólást jelenti, amely öt részből áll. Ezek a következők: A téma fellelése, elrendezése, kifejezésmódja, emlékezetbe vésése és előadása; és e fáradozások arra irányulnak, hogy meggyőzzenek valamiről. Maga a beszédben való jártasság három dologból áll: természeti adottságból, képzésből és gyakorlásból. A természeti adottság a tehetséget jelenti, a képzés a tudás megszerzését, a gyakorlás pedig a kitartó ismétlést. Ezek hát azok a tulajdonságok, amelyeket nemcsak a szónoktól várunk el, hiszen bárminek legyen is valaki a mestere, szüksége van rájuk ahhoz, hogy valamit véghez vigyen.

A filozófia meghatározásáról

      [A filozófia doktrinális részének] négy ága van: az aritmetika, a geometria, a zene és az asztronómia. Az aritmetika az önmagában megszámlálható mennyiséggel foglalkozó tudomány. A geometria a mozdulatlan nagyság és az idomok tudománya. A zene az a tudomány, amely viszont alkotó számokról, a hangokban található számokról beszél. Az asztronómia az a tudomány, amely az égitestek pályáját és az összes csillagképeket szemléli, s a csillagoknak egymáshoz és a Földhöz való helyzetét fürkészi.

Fordította: Fröhlich Ida és Redl Károly

Az égi és a földi szépről - Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez
      (Szerkesztette: Redl Károly, Gondolat, Budapest, 1989.) 173-175. o.