Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
i. e. III. évezred - i. sz. V. század
[25] CICERO: BESZÁMOLÓ EGY ATHÉNI DIÁKRÓL


      Trebonius üdvözli Cicerót: remélem, soraim jó egészségben találnak!
      Május 22-én érkezem Athénba, ahol hő óhajomnak megfelelően azt láttam, hogy fiad a legdicséretesebb tanulmányoknak szentelte magát, és igen jóravaló ifjú hírében áll. Hogy ez mekkora örömet okozott nekem, akár mondanom sem kell, anélkül is elképzelheted: elvégre előtted sem titok, mily nagyra becsüllek, s hogy régi és őszinte barátságunk okán mennyire örülök legcsekélyebb sikerednek is, nemhogy ennek a kivételes szerencsének!
      Ne gondold, Ciceróm, hogy hízelgésből mondom, de nincs az Athénben tartózkodó ifjak között egy sem, aki szeretetre méltóbb volna, mint gyermeked, vagyis inkább gyermekünk (mert ami a tiéd, az tőlem sem lehet idegen), s aki buzgóbban törekednék azon tudományok elsajátítására, amelyekért te a leginkább lelkesedsz, melyek tehát a legdicséretesebbek. Így annál szívesebben gratulálok neked, mert őszintén tehetem, s éppen úgy magamnak is, hiszen azt, akit szeretnem kellene, bármilyen lenne is, olyannak találtam, hogy szívből szerethetem.

Fordította: Maróti Egon

A régi Róma napjai
      (Válogatta: Szepessy Tibor, Gondolat, Budapest, 1968.) 92. o.