[92] FRÖBEL: EMBERNEVELÉS Bölcsnek lenni: az ember legfőbb törekvése, az ember önrendelkezésének legfőbb cselekedete. Önmagát s másokat nevelni, tudatosan, szabadon és önrendelkezéssel nevelni, ez a bölcsesség kettős cselekedete; ez akkor indult meg, amikor az egyes emberek először jelentek meg a Földön, és akkor nyilvánult meg, amikor az egyes ember teljes öntudata először mutatkozott; szükségszerű, általános emberi követelmény pedig most kezd jelentkezni és mint ilyen, meghallgatásra s alkalmazásra találni. Ez a tett: rátérni arra az útra, amely egyedül vezet az élethez, amely az emberi lény belső s ezáltal külső követelményének betöltéséhez biztosan elvezet, amely a hivatáshoz hű, tiszta szent élet által a boldog élethez vezet. Tehát az emberben rejlő Istenit, vagyis az ember lényegét, a nevelés útján kell kifejleszteni, kifejezni s öntudatra ébreszteni, és az embert magát a jelen élet után következő szabad s tudatos életre, a benne ható Isteninek szabad ábrázolására előkészíteni. Az Istenit, a lelkit, az örökkévalót, amely az embert körülvéve természetében rejlik, és annak lényegét alkotja, és abban tartósan megnyilvánul, kell a nevelésnek s az oktatásnak szemlélhetővé tennie az ember számára és vele megismertetnie, valamint eleven kölcsönhatásban és egyesülve a tanítással a kettő: a természet s az ember között az egytörvényűséget kifejeznie s ábrázolnia. A nevelésnek a maga egészében a nevelés, oktatás és tanítás útján kell az emberben tudatossá s az életben hatékonnyá tennie azt, hogy az ember s a természet Istentől származik, és csak Isten által állhat fenn, és hogy az ember s a természet Istenen alapszik. A nevelésnek arra kell vezetnie s irányítania az embert, hogy önmagával tisztába jöjjön, s önmagában tisztán lásson, hogy békében éljen a természettel, és Istennel is megegyezésre jusson; éppen ezért kell a nevelésnek olyan fokra emelnie az embert, hogy önmagát s az embert, Istent s a természetet megismerje, és a csakis így elérhető tiszta, szent életet megismerje. A fordító nincs megjelölve
Fröbel Frigyes műveiből (A Kisdednevelés kiadása, Budapest, 1928.) |