Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
i. e. III. évezred - i. sz. V. század
[6] VIZSGA A TÁBLA HÁZÁBAN


      "Mesterem szavára nem figyeltem, nem véstem a szívembe őket. Te nem mondtad nekem, nagy testvérem nem intett rá. Mi az, amit tudok? Mit mondhatok neked?"
      "Mit csináltál hát, minek ültél itt? Már elérted a felnőttséget, szinte idős korban vagy. Mint a vén ökör, most már nem lehet téged tanítani. Mint a túlérett gabona, elmúlt az alkalmas idő. S téged nem nyugtalanít az, ami veled van; társaid előtt nem röstelkedsz. Az okosat nem kérdezed, a tudóssal nem beszélgetsz.
      Talán túl nehéz volt neked [a feladat]?
      Meddig [...]
      Meddig maradsz még süket?
      Meddig izgulsz még?
      Konok vagy, nem hallgatsz az emberre. De erős vagy, nem leszel gyenge!
      Ez vizsga. Ne félj! Ne nyugtalankodj! Torkodon ne legyen gombóc, szádban ne legyen nyál, füled ne forgasd az ajtó felé!
      Ülj le, s hajolj az írnoki tudomány fölé. Szíved ezzel törődjék éjjel és nappal.
      Az írnoki mesterség szép sors. Oltalmazó istene van: a tiszta szem. Erre van szüksége a palotának."

Fordította: Komoróczy Géza

"Fénylő ölednek édes örömében..." - A sumer irodalom kistükre
      (Európa, Budapest, 1983.) 343. o.