Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
V. - XVII. század
[55] A PRÁGAI EGYETEM ALAPÍTÁSA


      Az Úr 1348. évében, Szent Márk napján tette le Károly úr, a rómaiak és Csehország királya az alapkövet, és alapította a prágai újvárost... Az 1348. esztendőben Károly úr, a rómaiak és Csehország királya, az isteni szeretet buzgalmától égve, meleg felebaráti vonzalomtól eltelve, és azon kívánságtól áthatva, hogy országa boldogságát növelje, és cseh birodalmát dicséretesen fölemelje, az apostoli széktől kiváltságokat eszközölt ki egy Prága városában felállítandó egyetem számára, és ezenfelül mint cseh király számos kiváltságot adott az itt tanulóknak. Különböző más országokból sok teológiai magistert és kánonjogi doktort hívott meg, hozzáértő, az egyes tudományokban járatos és képzett embereket, hogy azok Isten egyházát és embertársaikat a tudományokban és erkölcsökben építsék. Azt akarta, hogy a prágai egyetemet minden tekintetben azon párizsi főiskola szokásai és módja szerint rendezzék be és vezessék, ahol valaha fiatal éveiben maga a király is tanult.
      Az előadásokat tartó magisterek állandóan, évről évre meghatározott járandóságot kaptak. Így alakult meg Prága városában egy olyan egyetem, amelyhez foghatót Németország egyetlen részén sem lehetett találni, és jöttek a diákok, nemesek és fejedelmek fiai is, idegen országokból, mint Anglia, Franciaország, Lombardia, Magyarország és Lengyelország, valamint a szomszédos országokból is. Prága városa az egyetem miatt nagy hírnévre tett szert, és oly ismertté vált az idegen országokban, hogy a tanulók nagy száma következtében az élet jelentősen megdrágult, oly nagy volt az ideáramló tömeg. Midőn Károly úr látta, hogy az iskola ily nevezetessé növekszik, a diákoknak ajándékozta a zsidók házait; és egy kollégiumot is odahelyezett magisterekből, akik minden nap olvasni, vitázni tartoztak. Használatukra könyvtárat is alapított, és az oktatáshoz szükséges könyvekről feles számban gondoskodott. E magisterek a diákoktól kapott jövedelmeken kívül meghatározott évi járandósággal bírtak, és bőven el voltak látva.

Fordította: Kosáry Domokos

Bene Krabice Krónikájából, Történelmi olvasókönyv II. kötet
      (Szerkesztette: Makkai László, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.) 110-111. o.