Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
XVII. - XIX. század
[89] STENDHAL: ELLENVETÉSEK
A NŐK TANÍTTATÁSA ELLEN


      A jelenlegi nevelési rendszerben a legmulatságosabb, hogy semmi olyanra nem tanítja meg a fiatal lányokat, amit azonnal el ne felejtenének, mihelyt férjhez mentek. Hat éven át naponta négy óra szükséges, hogy valaki jól megtanuljon hárfázni; feleannyi idő elégséges a miniatűr vagy akvarell festés elsajátításához. A fiatal lányok többsége még az elviselhető középszerűségig sem viszi; ezért igaz a közmondás, hogy aki műkedvelőt mond, tudatlant mond.
      Gondoljunk egy többé-kevésbé tehetséges fiatal lányra -; férjhezmenetele után három évvel már csak havonként egyszer játszik hárfáján vagy nyúl ecseteihez: ezek az eszközök, holott annyi munka emléke tapad hozzájuk, untatják, hacsak a véletlen művészlélekkel nem ajándékozza meg őket, ami rendkívül ritka, s alkalmatlanná tesz a háztartási munkákra. (...)

      Mivel a jelenlegi nőnevelés a modern Európának talán legnevetnivalóbb képtelensége, minél kevesebb úgynevezett nevelésben részesült egy nő, annál többet ér.

Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil

Stendhal: A szerelemről
      (Gondolat, Budapest, 1962.) 228-229. o.