Óh, hogy köszönt! Óh, ti hangok! Játékok! Szavak! Hogy fáj most a szívem a sok kis emlék miatt! És vígasztalóm, te, nem jössz többé sohasem, hogy hűsítő enyhület légy epedésemen. Nincs más, nincs, csak készülődni az útra, melyen megelőztél, és követni nyomod, gyermekem. Ott majd látlak, adja Isten, te pedig drága, vesd magad kis karjaiddal atyád nyakába! Fordította: Szabó Lőrinc
|