Az egyetem e három jellemvonása különbözőképen módosul különböző korszakban, különböző népeknél a korszellem, a világnézet, a tudományról való felfogás, s a gyakorlati szükségletek szerint.
Az egyetem, mint intézmény, a középkor alkotása. Az ókori iskolák, még a legmagasabb iskolák sem tekinthetők egyetemeknek. Nincsen intézményszerű jellegük, s nincsen legtöbbször szervezetük sem, de ha van is szervezetük, teljesen hiányzanak az egyetemet jellemző vonások, inkább egyes személyekhez vannak kötve, ilyenek Platon, Aristoteles, Pythagoras iskolái.
De kétségtelen, hogy amannak a felfogásnak megvan a maga gyökere, mert a görög tudósok dialógusai valóban tudományos vitatkozások, s céljuk az igazság keresése. Íly értelemben valóban Platon akadémiája s Aristoteles Lykeiona az egyetem kezdetei. De kezdetei azért is, mert ezek a mai tudomány kezdetei. Platon a tudomány eszméjének örök időkre való nagy képviselője, s Aristoteles a tudomány első rendszerezője, a mai tudományos disciplinák igazi megalkotója.
Ám az ő iskolájuk mégsem iskola, s nem is egyetem, csak az ő személyes vonzóerejük által egybesereglett, s köréjük csoportosult, művelt görög ifjak gyülekezete, az önzetlenül, magasabb lelki életre vágyódók egy kisded csoportja.
Némelyek ugyan azt állítják, hogy az egyetemek ezeknek a görög filozófiai iskoláknak a leszármazottjai. Dr. Otto Immisch "Academia" című füzetében azt írja, hogy Platon akadémiája Pythagoras iskolájának hatása alatt keletkezett, mely vallásos egyesülés volt, s az íly egyesülés neve Thiasos, s a platoni Thiasosnak egyesületi istenei a muzsák voltak. De az ókori filozófiai iskolák és a középkori egyetemek közé esnek a bizánci felsőiskolák. Az epikureusoknak még Hadrian császár alatt is volt Thiasosuk, s II. Theodosius 425-ben alapított egy akadémiát.[2]
Ámde ezek a főiskolák, úgy vélem, nem olyanok már, mint Platon akadémiája, s nem olyanok még, minők az egyetemek.
Az egyetem nem vallásos társulat, s habár pápák alapítják, mégis világi intézmények.
Nem tekinthetők egyetemeknek az ó- és középkor szakiskolái sem, s így nem egyetemek a római retorikai iskolák vagy a salernói orvosi szakiskola.
Az első igazi egyetem a párisi. Ez az 1200. év körül keletkezett. A szó szoros értelmében keletkezett, mert nem alapította sem a pápa, sem valamely fejedelem, mint a többi utána következő egyetemeket. Épen ezért nincs alapítási éve, lassan fejlődött ki. A Notre Dame székesegyház kiváló tanárai fejlesztették ki, s csak később szabályozták. De ez a kifejlődés sem úgy értendő, hogy a székesegyház iskolája átalakult egyetemmé. Helyesen mutat rá Denifle[3] és utána Békefi,[4] hogy ez lehetetlen is. Az egyetem olyan tárgyakat tanít, miket a székesegyházi iskolák sohasem tanítottak: mitológiát, jogot, orvostudományt. Az egyetem a székesegyházi iskola fölé épült, nem belőle alakult ki. Világhírét kiváló tanárainak, elsősorban Abaelardnak köszönhette. Első tanulmányi szervezetét Robert de Courçon bibornok, pápai követ, adta ki 1215-ben, s theologiai, jogi és orvosi fakultásra volt osztva. Mind a háromnak előkészítője pedig a filozófiai fakultás, melynek tárgyai gyanánt a hét szabad művészet szerepel, az artes (facultas artium). Ezt valamennyi fakultás hallgatóinak el kellett végezniök, csak azután mehettek át a theologiai, jogi vagy orvosi tanulmányokra. Ez azonban nem jelentette a filozófiai fakultás alsóbbrendűségét, sőt ez volt akkoriban a legbefolyásosabb, mert a karközi tanácskozásokon, melyeken minden fakultásnak egy szavazata volt, az artes 4 szavazattal vehetett részt, s az általa választott rector volt az egész egyetem rectora, a többi fakultás élén pedig a dékánok állottak.[5]
Látjuk, hogy már az első egyetem, a párisi is, karokra oszlik, s szervezete a mai szervezet alapja.
A második egyetem időrendben a bolognai. Bolognában már régebben volt jogi szakiskola, melyet 1158-ban Barbarossa Frigyes alapított. Ehhez járult a XIII. században az artes, vagyis a facultas artium, azaz a filozófiai kar és az orvosi kar, s végül 1363-ban a theologiai. Csak ekkor lett tehát igazi egyetemmé. Itt, Bolognában, szervezkedett először a hallgatóság. A hallgatók ilyen szervezett közösségét (corporatioját) nevezték "universitas"-nak, s ez a név később átment az egyetemre, melyet eddig "studium generale"-nak neveztek. Két ilyen universitas volt Bolognában: egyik az "universitas citramontanum", a másik az "universitas ultramontanum". A hallgatók szervezetei később az egyetemeken általában a "natio" nevet kapták, s az egyes nemzetek szerint alakultak. így Párisban 1222-ben négy nemzet volt: a gall, az angol, a picard és a normann, 1442-ben, mikor már a németek nagy számmal voltak, az angol helyébe a német lépett.
A bolognai citramontan corporationak 1265-ben 13 nemzetisége (natio-ja) volt s ezek között már ott van a magyar is, ami azt mutatja, hogy magyarok akkor már nagy számmal voltak a bolognai egyetemen.
Az ezután alapított egyetemek mintaképe vagy a párisi vagy a bolognai egyetem. Ez a két egyetem két típust képvisel, s a különböző egyetemek e két típus egyikét tartják szem előtt. Párisban a theológiai és filozófiai tanulmányok, Bolognában a jogi tanulmányok voltak az uralkodók.
A középkori egyetemeknek, - írja Békefi Remig - legszigorúbb elemzés szerint, két típusa van: - a párisi és a bolognai. Amaz alapformája a francia-, angol- és németországi egyházi mesteregyetemeknek (universitas magistorum), emez meg Olaszországban és a Pyrenaei-félszigeten a tanulók egyetemeinek (universitas scolarium) szolgált mintául."[6] Ámde nem mindenben, Denifle helyesen látja meg, hogy az orvosi kar kiinduló pontja más. Az orvosi karok Salerno és Montpellier hatása alatt fejlődnek, bár kezdettől fogva a legtöbb egyetemen tanítják az orvosi tudományt.
Az első német egyetemet 1343-ban Prágában alapította IV. Károly császár. Ennek az a magyarázata, hogy Németország számos apró államra volt szétszaggatva, s nagyobb terület fölött csak két család uralkodott: a Luxenburgok és Habsburgok. IV. Károly uralma alá tartozott Csehország is, s hatalmának és családja uralmának biztosítása volt célja. Az egyetem alapításával is ezt a célt akarta szolgálni.
Ezen az egyetemen négy corporatio volt: a cseh, bajor, szász és lengyel. Az egyetem szervezetének schemája ezen túl: négy kar, négy corporatio (natio). De csakhamar kitört a nemzetiségi viszály. A csehek ugyanis azt követelték, hogy nekik 3 szavazatuk legyen, a többi három nemzetnek pedig összesen egy. Ennek a viszálynak volt azután később a következménye a lipcsei egyetem alapítása. Midőn a királyi tanácsosok előbb 1385-ben, majd 1409-ben teljesítették a csehek kívánságát, a német hallgatóság kivonult Prágából, Magister Johannes von Münsterberg vezetése alatt, s Lipcsébe ment, ahol Frigyes és Vilmos, Thüringia grófjai és Meiszen őrgrófjai egyetemet alapítottak, melyet V. Sándor pápa 1409 szeptember 9-én decretumával elismert.
Ezután következik időrendben a krakkói egyetem, melyet 1364-ben Nagy Kázmér, lengyel király alapított, majd egy évvel később, 1365-ben, a bécsi, IV. Rudolf osztrák herceg alapítása. Érdekes, hogy a hallgatóság mindjárt alapításakor négy nemzetre oszlott: az osztrák, szász, cseh és magyar nemzetiségre.
Látjuk, hogy a magyarság míly korán belekapcsolódik az európai kulturális áramlatokba. De már előbb is van tudományos élet a magyar népnél, s ezt Denifle is elismeri,[7] ki egyébként nagy jóindulatot mutat irántunk, mikor pl. az egyetemek fejlődésében utolsó helyre tesz bennünket, holott már 1367-ben van egyetemünk. A párisi egyetemnek is voltak már magyar hallgatói. Hiszen már a XII. században voltak Párisban magyar tanulók. Az angol Gualterus Mapes írja, hogy Párisban Girardus mester iskolájában találkozott egy Lukács nevű derék és képzett magyar emberrel.[8] Ez a Lukács később, III. Béla korában, esztergomi érsek lett.
A párisi Szent Geneviéve-iskolába járt egy Bethlen nevű magyar papnövendék,[9] ki ott meg is halt, amit onnan tudunk, hogy István apát 1175-ben értesíti III. Bélát, hogy a Szent Geneviéve-kolostorban temették el. Bethlennek jómódú szülei lehettek, mert a párisi kolostornak két selyemruhát, egy zászlót, egy arany pénzt, öt arany solidust, s egy ezüst márkát kehelyre, s végül egy fehér lovat ajándékoztak.[10]
Ugrin, kalocsai érsek is Párisba küldte unokaöccsét, Csák Ugrint, hogy ott a hittudományokat végezze. Ez az Ugrin később spalatói érsek lett.[11]
A későbbi korból a külföldi egyetemeket látogató magyarok neve nagy számmal ismeretes. Ilyeneket a történettudósok nagy számmal sorolnak fel, s majd minden európai egyetem anyakönyvében találunk magyarokat.[12]
Az egyetemek alapításának sorrendjében a bécsi egyetem után mindjárt a pécsi következik, megelőzve a mai külföldi egyetemek legnagyobb részét, amennyiben alapítólevelét V. Orbán pápa 1367. szeptember 1-én, tehát 2 évvel a bécsié után, helybenhagyta.
Ábel Jenő ugyan "Egyetemeink a középkorban" című munkájában 5 középkori magyar egyetemről szól, s legrégibb egyetemünknek a veszprémit nevezi, de Békefi Remig "Árpádkori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem létkérdése" című tanulmányában minden kétséget kizárólag kimutatta, hogy Veszprémben sohasem volt egyetem, csak székesegyházi iskola,[13] s az a vélemény, hogy ez egyetem volt, IV. László király 1276. oklevele egyik passzusának. félreértéséből származott.
A pécsi egyetem tehát az első magyar egyetem, s alapításának idejére nézve mindjárt a bécsi után következik. A pécsi egyetemet Nagy Lajos király kétségtelenül ugyanazon okokból alapította, mint amelyek IV. Károlyt a prágai, Nagy Kázmért a krakkói; s IV. Rudolfot a bécsi egyetem alapításánál vezették, ő is függetleníteni akarta országát kulturális tekintetben a külföldtől, emelni országa belső kulturális fejlődését, emelni a maga hatalmát, erejét, s erősíteni családjának uralmát országai fölött.
A pécsi egyetem alapító-levelének egyik pontja szerint a pápa beleegyezik abba, hogy a pécsi egyetemen egyházjogi és római jogi, úgyszintén minden más megengedett fakultást szervezzenek, leszámítva a theológiait. Hogy miért nem engedélyezte a pápa épen a theológiai fakultást, ez a kérdés a tudósokat sokat foglalkoztatta. Denifle azt véli, hogy a pápa a párisi egyetem theológiai fakultásának akart ezzel kedvezni,[14] Ábel Jenő azt mondja, hogy Thomasius nézete szerint a pápát az eretnek tanoktól való félelem vezette.[15] Hanuy Ferenc ellenkezőleg azt hiszi, hogy a párisi egyetem tekintélyének hanyatlása magyarázza meg azt, hogy a pápák kezdték jogaikat a theológiai fakultásra nézve nagyobb emphasissal védeni és érvényesíteni.[16] Békefi úgy látja, hogy a pápák elvileg csak oly városban engedélyeztek theológiai fakultást, mely érseki székhely volt, de azonfelül valóban arra törekedtek, hogy a párisi fakultásnak legyen minél több hallgatója.[17] Denifle véleménye reánk nézve nem nagyon kedvező. Azt írja: "Zur Theologie hatten wie es scheint, die Ungarn keine Neigung und nirgends könnte es weniger Auffallen als in Ungarn, das im päpstlichen Stiftbriefe für Fünfkirchen die Theologie ausgeschlossen war."[18]
Bármi legyen is a theológiai fakultás megtagadásának oka, kétségtelen, hogy a pápákat elsősorban az egyház érdekei vezették. De ebben nem szabad azért valami hátrahelyezést vagy kisebbítést látni, hiszen a bécsi és krakkói egyetemen sem engedélyezte V. Orbán pápa a theológiai fakultást. A pápák igen szigorúak voltak a theológiai fakultás engedélyezésénél. Hiszen maga Denifle írja, hogy a XIII. század kezdetétől 1400-ig a pápák és fejedelmek 46 egyetemet alapítottak, s ezek közül csak egyharmad rész kapta meg a theológiai fakultás felállításának a jogát, tehát 28 működött theológiai fakultás nélkül.[19]
De megkapta a pécsi egyetem mindazokat a privilégiumokat és jogokat, melyekkel a többi egyetem bírt. Hogy meddig állott fönn, erre nincsen pontos adatunk. Békefi kétséget kizárólag kimutatta, hogy a pécsi egyetem 1402. körül még fennállott, de 1465-ben már nem volt meg, amit Hunyadi Mátyás 1465-i levele bizonyít.[20] Ábel Jenő is szükségesnek látja kiemelni, hogy a pécsi egyetem sokkal tovább tartotta fönn magát, mint Magyarország bármely más középkori egyeteme.[21]
Magyarország többi középkori egyeteméről nagyon kevés adatunk maradt fenn. Ezek: Zsigmond király ó-budai egyeteme, melynek alapítási éve, s megszünésének ideje is teljesen bizonytalan;[22] a pozsonyi egyetem, melynek szervezője Vitéz János volt, már 1467-ben megkezdte működését s ezt Mátyás király haláláig folytatta (1490).
Mátyás király a pozsonyi egyetem mellett, vagy a helyett, Budán tervezett nagyszabású egyetemet, s míg ez elkészült, egy kisebb főiskolát állított fel, melyet a budai dömések kolostorában helyezett el.[23] Itt azonban csak theológiát és philosophiát tanítottak. Erre az egyetemre nézve is nagyon kevés a hiteles adat. II. Ulászló udvari prédikátora, Nicolaus ex Mirabilibus (Csoda Miklós), 1493-ban "diva theologiae professor"-nak címezi magát, a dömések kolostorában tanított; a többi mind bizonytalan - mondja Ábel Jenő.[24]
Mindenesetre érdekes Mátyás király nagyszabású terve. Óriási épületet akar emelni, egész külön városrészt, azt ellátni minden szükségessel, 40.000 hallgatóra tervezi, s Európa leghírnevesebb tudósait akarja meghívni tanárokul. Ez a merész fantáziával elképzelt egyetem is tanúsága Mátyás király magasröptű szellemének és végtelen ambiciójának. A 40.000 hallgató a renaissance-ember túlzása, akár a történetíró túlzásának tekintjük ezt a számot, akár magának Mátyás királynak tulajdonítjuk is.[25] De jelzi, hogy Mátyás valami nagyot akart, valamit, amivel necsak azt mutassa meg, hogy hazánk egyenrangú Európával, hanem hogy szinte kiemelkedik. Európai kulturközponttá akarja tenni Budát, mert az a 40.000 hallgató azt jelenti, hogy nemcsak magyar hallgatókra gondol, hanem külföldiekre is hiszen a tanárok egy része is külföldi híresség volna, ki idevonzza az ifjúságot. Ez akkor, midőn a tudomány nemzetközi nyelve a latin, s az előadás nyelve is az, könnyebben lett volna keresztülvihető, mint ma.
Mily nemes ambició naggyá tenni a nemzetet és országát! Micsoda perspektíva Magyarország jövője számára!
Látjuk, hogyan igyekezett a középkorban Magyarország belekapcsolódni Európa szellemi életébe. Ez könnyebb volt akkor, mert ennek a szellemi életnek nemzetközi jellege volt.
A középkori egyetemen a theológia uralkodott, még akkor is uralkodott, ha nem volt theológiai fakultása. Tanárai papok voltak, s hallgatóinak nagy része is papnövendék, sőt fölszentelt pap. Csak később foglalnak helyet közöttük nagy számmal világiak. Pl. a pécsi egyetem tanárairól tudjuk, hogy papok voltak. Ahány hallgatóról pedig adatunk van, az mind papnövendék.
Ez természetes is, mert abban a korban a vezető állásokat papok töltötték be. Csak lassankint veszi át a világi elem a jogi és orvosi pályán a helyet. Mert az orvosok is kezdetben a papi rendből kerülnek ki, s csak III. Hanorius pápa (1216-1227) tiltotta meg a világi papoknak, hogy orvostudománnyal foglalkozzanak. Az egyház máskor is megtiltotta, hogy a papság az orvostudományt s a világi jogot művelje. Nálunk Magyarországon azonban az orvosok nagyrészt papok voltak. IV. Orbán pápa 1263. október 3-i kelettel az esztergomi érseknek fölhatalmazást adott arra, hogy a papság azon részét, mely jogot vagy orvosi tudományt hallgatott, az egyházi kiközösítés alól feloldozhassa.[25a]
A középkor igazi tudománya a skolasztikus filozófia. Ennek a szelleme hatja át a többi tudományt is. A felvilágosodás százada nagyon elítélő módon nyilatkozott erről a tudományról, mint általában a középkor szelleméről. Ma már megváltoztak e tekintetben a nézetek. "Wer von der Skolastik missächtlich redet, der vergisst das letzten Endes auf sie die freie wissenschaftliche Arbeit an unseren Universitäten zurückgeht, die Skolastik die Voraussetzung dafür und der Weg dazu gewesen ist" - mondja Th. Ziegler.[26]
A skolasztika alapjában az elme iskoláztatása, dialektika, melynek alapját Aristoteles vetette meg, s bár kötött formákkal dolgozik, benne mindamellett eredetiség, önállóság, finom elmeél és szellemesség lehet. Abaelardot épen ez a finom elmeél, ez a szellemesség tette híressé, s az ő Sic et non-ja példája mindezeknek.
A skolasztika azonban alig egyéb, mint az öröklött szellemi kincs továbbadása, abban látja feladatát, hogy a régiek tudományát megőrizze, s tovább adja. Az önállóság nem a tudomány új tételeinek megállapításában mutatkozik, hanem a disputában; ott mutathatja meg a tudós a maga tudását és eredetiségét, gondolkodásbeli magasabbrendűségét.
Mikor Raphael az "Atheni iskola" és a "Disputa" című képeit megfestette, nyilvánvalóan a maga korának a felfogását juttatta kifejezésre. E képeken ott állanak a tudomány nagy mesterei: Plato és Aristoteles, s amit ábrázolnak, az az egyetemnek és az atheni iskolának is a legfőbb módszere: a disputa. Hiszen vannak a külföldön egyetemek, mint pl. a párisi, hol a doktori szigorlat egyik része ma is a disputa, a tétel védelmezése, mellyel szemben más referensek az ellenkező álláspontot képviselik. Igaz, hogy ma ez a disputa már csak formasággá lett, de hogy fönnmaradt, mutatja, hogy mennyire hozzátartozott az egyetem lényegéhez. Azonban a legújabb korig a vitatkozás valóban komoly dolog volt.
"Diadalteljes vitázatot ünnepelt a budai egyetemnél 1444-ben Mihály pálos szerzetes, sorbonne-i tudor" - írja Lányi (Magyar Kath. clerus érdemei stb.).[27] De ez ünnepi vitatkozás volt, mert - mint Lányi írja: - "a kitűzött órára az egyetem csarnokában a deákokon kívül Ulászló király, főurak, előkelők mind megjelentek." A vitatkozás a budapesti egyetem 1774. évi szabályzatában is benne van "s az orvosi karban is a szigorlatokat vitatkozás követi, melyen legalább négy orvosnak kellett ellenvetéseket tenni."[28]
A középkori egyetem tanítása elsősorban régi tudósok szövegeinek ismertetése és magyarázata. E szövegek voltak a tekintélyek. Aristoteles tekintélye majd olyan volt, mint a szentírásé. A kérdés mindig csak az volt, hogyan kell a szöveget érteni. Ez az, ami azután a lélektelen grammatikai magyarázatok uralmához vezetett, s amivel szemben a humanizmus és renaissance új szellemet vitt az egyetemre.