VII.

A francia és angol egyetemek.

A francia egyetem elsősorban pályákra képző szakiskola. Franciaországban az egyetemek egészen a forradalomig megtartották középkori jellegüket.[49] A forradalmi eszmék az egyetem átalakítását is követelték, de ebből csak az maradt meg, hogy az egyetem állami intézménnyé lett. Napoleon, ki "nagyszerűen értette, hogyan kell a forradalmi újításokat elnyomni és egyúttal továbbfejleszteni"[50] császári egyetemet alapított, de ezt a díszes kiváltságot az egyetem azzal fizette meg, hogy elvesztette szabadságát. Csak a harmadik köztársaság adta azt vissza, s mondotta ki elvben a tanítás szabadságát. A franciát a szabadság szeretete hatja át, s ez a szellem jellemzi a mai francia egyetemet is, - írja Ruyssen[51] - tudományszomj, a világos fogalmak szeretete, gondolkodás, sőt bírálás, de alapjában több törekvés a szabadságra, mint szolidaritásra.

A francia egyetemen a pozitivizmus szelleme, a racionális gondolkodás, uralkodik. Bár az egyetem foglalkozik a tudomány továbbfejlesztésével is, elsősorban mégis az életpályákra készít elő.

Az angol egyetemek közül Oxford és Cambridge egyetemei a régi egyetemek, ezek egészen más típusúak, mint többi angol egyetem. Ez a két főiskola sokat megőrzött a régi középkori szellemből. Egész légköre más, mint a többi angol egyetemeké, vagy épen a többi európai egyetemé. Még most is van valami középkori a levegőjében. "Ott az atmoszférában van valami" - mondja P. L. Pelly, a cambridgei egyetem egyik tanára. Ennek befolyása, - írja egy oxfordi professzor, Gilbert Murray, - úgy jó, mint hátrányos oldalait tekintve, az idegenek részére szinte rejtély."[52]

Az oxfordi és cambridgei egyetem is a párisiak hatása alatt fejlődött ki, s mégis milyen más! Az angol szellem egészen mást alkotott belőle itt, mint a német szellem Németországon.

Aki Angliában a fiát Oxfordba vagy Cambridgebe küldi, nem valamely pályára akarja előkészíttetni, s nem is a tudományos kutatásra akarja megtaníttatni, hanem - mint Pelly írja - "gentlemant akar belőle nevelni". Ebből következik, hogy ott fontosabb a nevelés, mint a tanítás; fontosabb az, hogy a tanárok a hallgatókkal privátim foglalkozzanak, mint az előadások; fontosabb a sport, mint a tudomány. Ugyancsak Pelly idéz egy tudósítást, mely így magyarázza az oxfordi nevelést: "Az oxfordi nevelés titka nem abban rejlik, hogy a diákokat megtanítják arra, hogyan kell tudományosan dolgozni, hanem abban, hogy megtanulják, hogyan kell helyesen pipázni." Ezzel azt akarja kifejezni, hogy arra tanítják meg, hogyan kell helyesen és okosan végezni az élet mindennapi cselekvéseit, főkép azokat, amiket a gentleman-nek tudnia kell, azaz a nemzet vezetőinek tudniok kell. De a gentleman nem jelenti azt, hogy csak gazdagok és előkelők részesülnek ilyen nevelésben. Ez a nevelés drága, de van reá elég pénz, mert nagyon sok az alapítvány, s ezekre minden 18 éven aluli angol ifjú pályázhat, s vizsgálatok alapján kapja meg az alapítványi helyet. Az ifjúsági klubok, a sport s a rendezett ifjúsági viták, melyekre Londonból előkelő egyéniségeket előadásokra hívnak meg, végül azzal az eredménnyel járnak, hogy az "előkelő gazdagok", ha talán a restek közé is tartoznak, szinte akaratuk ellenére is megérzik és megértik, hogy a szellemi kiválóság szintén valami kívánatos dolog, viszont az egyoldalúan intellektuális ifjú résztvesz a játékokban, sétákban, mozog az előkelő társaságban, s ellensúlyozza egyoldalúságát.[53]

De mindez nem jelenti azt, hogy az angol egyetemen nem tanulnak. Hiszen az ember nem lehet gentleman bizonyos fokú tudomány nélkül. De nem az előadásokra helyezik a súlyt, hanem az egyénenkénti magántanításra. A többi egyetemen azonban ép úgy, mint más országokban, az egyetemi élet is más, mint Oxfordban és Cambridgeben. Kevésbbé előkelő hangú, kevesebb benne a változatosság és elevenség.

De e két régi egyetemen, az oxfordin és cambridgein kívül, melyek alapítványi egyetemek, vannak nagy számmal állami egyetemek. Ezek gyakorlatiasabbak, bár a tudomány művelését nem engedik kivonni az egyetem működése köréből. Ám ezt arra az időre halasztják, mikor a hallgató már végzett, a kezdet nehézségein, s az alapvető tanulmányokon túl van.

Minden angol egyetem szervezetében megkülönböztetést tesznek a "Pass Schools és a "Honor Schools" között. Minden szakban (vagy mint ők nevezik schoolsban) szerezhet a hallgató "honours"-okat, azaz kitüntető fokozatokat, vagy beérheti egyszerű záróvizsgálattal. A kétféle befejezésnek két különböző tanmenet felel meg, mások az előadások, s mások a vizsgálatok. Régebben több volt a pass-hallgató, ma több az, aki a honours-okra törekszik, sőt van sok egyetem, hol pass-hallgatót egyáltalában nem vesznek fel. A "honours"-vizsgálatot folyton szigorítják, s arról is szó van, hogy a "pass"-vizsgálatokat is vagy szigorítsák meg, vagy töröljék el. A honours-vizsgálat legmagasabb osztályzattal (pl. "literal humoniores" vagy történelemből) Gilbert Murray állítása szerint ma a világ legnehezebb vizsgálata.

Azok körében, kik e megkülönböztetéseket nem ismerik, néha nagyon ellentmondók a vélemények valamely oxfordi cambridgei tudományos fokozatra nézve.




Hátra Kezdőlap Előre