Molnár László előterjesztése az országos bírói értekezleten

1957. március 28.

Mi a jelentősége a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1956. november 4-i [margó szélén kézzel írt jegyzet: II. 2.], valamint az ezt követő nyilatkozatainak egyes cselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárás kérdésében?

Két nyilatkozatról lehet szó. Az egyik a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1956. november 4-én kelt felhívása a magyar néphez. Ebben a következő rész vonatkozhatik a felvetett kérdésre:

"Véget kell vetnünk az ellenforradalmi elemek garázdálkodásának! Ütött a cselekvés órája! Megvédjük a munkások és parasztok hatalmát, a népi demokrácia vívmányait. Rendet, biztonságot és nyugalmat teremtünk hazánkban. A nép és haza érdeke az, hogy erős kormánya legyen, olyan kormánya, amely alkalmas arra, hogy kivezesse az országot súlyos helyzetéből. Mi ezért alakítottuk meg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programja:

1. Nemzeti függetlenségünk és országunk szuverenitásának biztosítása.

2. Népi demokratikus és szocialista rendszerünk megvédése minden támadás ellen. Szocialista vívmányaink védelme és előrehaladásunk biztosítása a szocialista építés útján.

3. A testvérharc megszüntetése, a rend és belső béke helyreállítása. A kormány nem tűri meg, hogy a dolgozókat bármi ürügy alapján üldözzék azért, mert a legutóbbi idők eseményeiben részt vettek..."

A másik nyilatkozat Kádár János kormányelnök november 26-i rádióbeszédében hangzott el, és így szól: "ismételten félreérthetetlenül kijelentem azt is, hogy kormányunk november negyediki felhívásában tett ünnepélyes ígéretét, mely szerint egyetlen dolgozónak sem lehet bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásokban részt vett, betartjuk és mindenkivel betartatjuk." (Népszabadság, XI. 27.)

Több oldalról felmerült az a kérdés, hogy a bíróság konkrét büntetőper eldöntése során ezeket a nyilatkozatokat figyelembe veheti-e, és ha figyelembe veheti, hogyan juthat ez ítéletében kifejezésre.

A bíróságok ítélkezésük során a törvényeket és a törvényben meghatározott egyéb jogszabályokat alkalmazzák. Alkotmányunk 41. §-ának 2. bekezdése szerint a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve. Ezt az alkotmányos tételt idézi a bíróságok szervezetéről szóló 1954. évi II. tv. 5. §-a is. Törvény alatt itt nemcsak a szorosan vett törvényeket, hanem mindazokat a törvényes jogszabályokat értjük, amelyek a bíróságokra kötelezőek. Ezeket is alkotmányunk határozza meg. alkotmányunk idevonatkozó rendelkezései a következők: a 10. § 3. bekezdés 3) pontja értelmében az országgyűlés törvényeket alkot; a 20. § 5. bekezdése értelmében a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által alkotott jogszabályok törvényerejű rendeletek, amelyeket az országgyűlés legközelebbi ülésén be kell mutatni; a 25. § 2. és 3. bekezdése szerint a Minisztertanács feladatának ellátása körében rendeleteket bocsáthat ki, amelyek azonban a Népköztársaság törvényeivel vagy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által hozott rendeletekkel nem ellenkezhetnek, ezeket a hivatalos lapban kell kihirdetni; a 26. § 3. bekezdése szerint a Minisztertanács elnöke és a miniszterek feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki, amelyek a már felsorolt jogszabályokkal nem ellenkezhetnek, ezeket is a hivatalos lapban kell kihirdetni; végül a 31. § 3. bekezdése szól a helyi tanácsok rendeletalkotási tevékenységéről.

Meg kell továbbá említeni a jogszabályok közzétételéről és hatálybalépéséről szóló 1954. évi 26. számú tvr. rendelkezéseit. A 2. § rendelkezik arról, hogy a törvényeket, a törvényerejű rendeleteket, a minisztertanácsi rendeleteket és a miniszteri rendeleteket a Magyar Közlönyben kell közzétenni. A 3. § 1. bekezdése szerint új bűntettet csak törvény vagy tvr. állapíthat meg; ebből a rendelkezésből következik, hogy törvényben vagy tvr-ben statuált bűntettet csak ugyanilyen rangú jogszabály törölhet a bűntettek sorából.

A legutóbb idézett törvényhelyből következik továbbá, hogy a bíróság, amikor azt a kérdést dönti el, hogy a terhelt elkövetett-e bűntettet, mindig törvényt vagy tvr-t alkalmaz. Ennél alacsonyabb rendű jogszabály a hatályban lévő törvény vagy tvr. alkalmazását nem zárhatja ki.

A kormánynyilatkozat legközelebb a Minisztertanács rendeletéhez állhatna. Az alkotmány idézett rendelkezése szerint azonban ez sem ellenkezhetik a törvénnyel vagy tvr-rel, alkalmazhatásának feltétele pedig az, hogy a hivatalos lapban ki legyen hirdetve.

A fent idézett egyik nyilatkozat sem lépett fel azzal az igénnyel, hogy minisztertanácsi rendeletként, illetve a Minisztertanács elnöke rendeleteként alkalmaztassék. Ennek megfelelően nem is lettek - utólag sem - kihirdetve a hivatalos lapban. De még ha ez megtörtént volna is, az Alkotmány rendelkezése értelmében nem ronthatnák le a törvények és tvr-ek hatályát.

Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy sem a november 4-i felhívás, sem a november 26-i rádióbeszéd nem jogforrás a bíróságok számára, nem jogszabály, amelyet a bíróságok ítélkezésük során alkalmazni volnának kötelesek, vagy jogosultak volnának azt alkalmazni.

Ezek a nyilatkozatok nem a bírósághoz voltak intézve. Az államhatalom a büntetőbíróságokhoz a törvények és a tvr-ek nyelvén beszél. Ezek a nyilatkozatok az állampolgárokhoz intézett politikai nyilatkozatok voltak, a kormány programjának részei, amelyek megvalósításuk során jogszabályok formájában érkeznek el a bíróságokhoz és egyéb hatóságokhoz. Így elképzelhető egy amnesztiarendelet, amelyet a kormánynyilatkozat megvalósítása során az Elnöki Tanács, amely az alkotmány 20. § 1. bekezdés j) pontja értelmében a kegyelmezési jogot gyakorolja (tehát ez is meghaladja a kormány alkotmányos hatáskörét), kibocsát. Ezt a bíróságok alkalmazni kötelesek. A kormánynyilatkozat végrehajtásaként utasítást intézhet a kormány az ügyészségek felé és szabályozhatja ezek vádemelési tevékenységét. Ha azonban az ügyészség vádat emelt a bíróság előtt, a bíróság köteles a fennálló törvényes szabályok szerint eljárni.

A büntetőper során eljáró bíróság ítélkezésében figyelembe venni köteles az elkövetett bűncselekmény összes körülményeit. Ezek között az összes körülmények között szerepelnek majd mindazok a tényezők, amelyek a kormányt a szóban forgó nyilatkozatok megtételére késztették. A bíróság, amikor elbírálja a bűntettest és cselekményét, figyelembe veszi azokat a tényeket és viszonyokat, amelyek a cselekmény elkövetésekor fennállottak. Ezen a bírói mérlegelésen keresztül érvényesülhetnek a bírói ítélkezés során azok a tényezők, amelyek a kormánynyilatkozatok megtételét indokolták. Ezeknek a tényeknek, viszonyoknak a figyelembevétele azonban sohasem történhetik a kormánynyilatkozatra való alakszerű hivatkozással, hanem csupán a konkrét ügy eseti körülményeinek a mérlegelése útján. Ezen a bírói tevékenységen keresztül érvényesülhet tehát az ítélkezésben a kormánynyilatkozatok szelleme.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a Btk. 14. §-ának alkalmazására a kormánynyilatkozatok létrejötte már csak azért sem adhat alapot, mert azok múltban elkövetett cselekményekről tesznek említést, a bűncselekmény elkövetésekor tehát az elkövető nem tudhatott a kormánynyilatkozatokról.

Sohasem szabad továbbá szem elől téveszteni, hogy a munkás-paraszt kormány felhívása a nyilatkozatot félreérthetetlenül az ellenforradalmi elemek garázdálkodása megszüntetésének, a rend és a belső béke helyreállításának, a népi demokrácia megvédésének szolgálatába állítja. Ebben a szellemben lehet és kell az ítélkezés során figyelembe venni azokat a tényezőket, amelyek a kormánynyilatkozat megszületésére vezettek.

Molnár L[ászló] s. k.

(Megjelent: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 2. Szerk.: Horváth Ibolya, Solt Pál. Budapest, 1993. 709-713. l.)