Feljegyzés az ellenforradalom büntetőjogi felszámolásáról

1969. november 11.

I.

A) Az ellenforradalom leverése érdekében alkotott első büntető jogszabály az egyes bűncselekmények tekintetében a büntetőeljárás egyszerűsítéséről szóló 1956. évi 22. számú törvényerejű rendelet volt. A gyilkosság, szándékos emberölés, gyújtogatás, rablás, illetve fosztogatás, továbbá a lőfegyver jogtalan használatával elkövetett bűntettek elkövetőinek vádirat mellőzésével bíróság elé állítását tette lehetővé tettenérés esetén vagy ha a bizonyítékok nyomban a bíróság elé voltak tárhatók. A bíróság elé állításról az ügyész gondoskodott.

Ez a tvr. 1956. november 12-én lépett hatályba, hatályon kívül helyezése 1957. január 15. napjával az 1957. évi 4. számú tvr-rel történt.

B) Az 1956. évi 28. számú törvényerejű rendelet 1956. november 11. napjának 18 órájától kezdődő hatállyal elrendelte a rögtönbíráskodást. Rögtönítélő bíróság elé utalta a gyilkosság, szándékos emberölés, gyújtogatás, rablás (fosztogatás), közérdekű üzemek vagy a közönség életszükségletének ellátására szolgáló üzemek szándékos megrongálásával elkövetett bűntett, valamint a lőfegyver, lőszer, robbanószer, illetőleg robbanóanyag engedély nélküli tartása által elkövetett bűntett miatti eljárást, ideértve a felsorolt bűntettek elkövetésére irányuló szövetséget és szervezkedést is. Ezen túlmenően a tvr. új bűntetti tényállást is megállapított: bűntetté nyilvánította a hatóságnak való bejelentés elmulasztását arról, hogy más lőfegyvert, lőszert tart engedély nélkül a birtokában. A rögtönbíráskodási eljárás a katonai bíróság hatáskörébe tartozott. A rögtönbíráskodás hatálya alá tartozó bűntettek büntetése halál volt (1956. évi 32. számú tvr.).

A rögtönbíráskodást 1957. november 3. napjával az 1957. évi 63. számú tvr. szüntette meg.

C) Az ország területének elhagyására vonatkozó büntetőrendelkezések kiegészítéséről szóló 1957. évi 12. számú törvényerejű rendelet új bűntettként büntetni rendelte a tiltott határátlépés elkövetésére irányuló hírverést, a tiltott határátlépésre irányuló rendszeres vagy üzletszerű segítségnyújtást és a tiltott határátlépés feljelentésének elmulasztását.

E tvr. 1957. február 8-án lépett hatályba. Hatályon kívül helyezésére 1962. július 1-én került sor (1962. évi 10. sz. tvr.), de lényegesebb rendelkezéseit az új büntető törvénykönyv is átvette.

D) Az ellenforradalmi jellegű bűntettek hatékonyabb büntetését biztosító, anyagi jogi és eljárási rendelkezéseket tartalmaz a gyorsított büntetőeljárás szabályozásáról szóló 1957. évi 4. számú törvényerejű rendelet. Az ebben szabályozott eljárás alá tartoztak a gyilkosság, a szándékos emberölés, a gyújtogatás, a rablás, a betöréses lopás, a lőfegyver és a robbanóanyag engedély nélküli tartása, illetve jogtalan használata, a közérdekű üzem működésének szándékos megzavarása, a közlekedés szándékos veszélyeztetése, az államrend elleni szervezkedés és az erre irányuló szövetkezés, a lázadás, valamint a hűtlenség.

A gyorsított eljárást a megyei (fővárosi) bíróság különtanácsa folytatta le. Az ügyész a terheltet vádirat mellőzésével bíróság elé állíthatta, a tárgyalást a lehető legrövidebb időn belül kellett megtartani. A gyorsított eljárásban elbírált bűntettek büntetése halál volt, ehelyett a bíróság az eset összes körülményei szerint életfogytiglani vagy öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztést ki kiszabhatott.

Ez a tvr. 1957. január 15-én lépett hatályba, hatályon kívül helyezte 1957. június 15. napjával az 1957. évi 34. számú tvr.

E) Az ellenforradalmi bűntettek miatt indított bűnügyekben az egységes ítélkezés biztosítását célozta a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának felállításáról és eljárásának szabályozásáról szóló1957. évi 25. számú törvényerejű rendelet.

A Népbírósági Tanács elsőfokon eljárhatott bármely bűnügyben, ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke az ügyet a Népbírósági Tanács hatáskörébe vonta, vagy a legfőbb ügyész itt emelt vádat. A legfőbb ügyész a terheltet vádirat mellőzésével a bíróság elé állította. Ha az eljárás egyébként a gyorsított büntetőeljárás hatálya alá tartozott, a büntetést a gyorsított büntetőeljárás szabályai szerint kellett kiszabni.

Másodfokon bármely bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezés esetén eljárhatott a Népbírósági Tanács; az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására lényegesen szélesebb körben nyílt lehetősége, mint a rendes büntetőeljárásban, így a terhelt büntetését a terhére bejelentett fellebbezés nélkül is súlyosbíthatta.

Ez a tvr. 1957. április 6-án lépett hatályba, hatályon kívül helyezte az 1957. évi 34. számú tvr 1957. június 15. napjával.

F) A Népbírósági Tanács intézménye a gyakorlatban bevált, az ellenforradalom következményeinek felszámolására irányuló küzdelem a megyei (fővárosi) bíróságokon is szükségessé tette hasonló különbíróságok létrehozását. Ennek az igénynek tett eleget a népbírósági tanácsokról és a bírósági szervezet, valamint a büntetőeljárás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1957. évi 34. számú törvényerejű rendelet.

Ez a tvr. a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsát fenntartva, a fővárosi és a megyei bíróságokon is a népbírósági tanácsokat felállította. Hatáskörük kiterjedt az államrend elleni szervezkedésre és az erre irányuló szövetkezésre, a lázadásra, a robbanóanyaggal, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélésekre, a hűtlenségre, a közüzem működésének szándékos megzavarására, a gyújtogatásra, a közlekedés szándékos veszélyeztetésére, a gyilkosságra, a szándékos emberölésre, a betöréses lopásra és a rablásra.

Ez a tvr. is lehetőséget nyújtott a gyorsított eljárásra, vagyis a terheltnek vádirat mellőzésével bíróság elé állítására. A fellebbezési eljárás szabályai az elsőfokú ítélet megváltoztatására a rendes eljárás szabályainál szélesebb lehetőséget nyújtottak, így az ítélet súlyosbítható volt a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában is.

Rendelkezett a tvr. a népbírósági tanács által kiszabható büntetésekről: a népbírósági tanács a hatáskörébe tartozó bűntettek miatt halálbüntetést szabott ki, az eset összes körülményeihez képest ehelyett életfogytiglani vagy öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztést is alkalmazhatott.

A tvr-nek a népbírósági tanácsokra vonatkozó rendelkezései 1957. július 3-án léptek hatályba. Ezeket az 1961. évi 7. számú tvr. helyezte hatályon kívül 1961. április 16. napjával.

G) Az ellenforradalmi elemek elleni harc a büntetőeljárás eszközén kívül időlegesen rendészeti jellegű kényszerintézkedések bevezetését is szükségessé tette. Ezt tartalmazta a közbiztonsági őrizetről szóló 1956. évi 31. számú törvényerejű rendelet, amelyet az 1957. évi 1. számú tvr. és az 1957. évi 41. számú tvr. módosított.

Közbiztonsági őrizetbe azt lehetett helyezni, akinek tevékenysége, illetőleg magatartása a közrendet, közbiztonságot, különösen a termelő munka és a közlekedés zavartalanságát veszélyeztette. A közbiztonsági őrizetet ügyészi jóváhagyással a rendőrhatóság rendelte el; tartama hat hónap volt, melyet a Belügyminisztérium a legfőbb ügyész jóváhagyásával meghosszabbíthatott.

Ez a tvr 1956. december 13-án lépett hatályba, hatályon kívül helyezte 1960. április 1. napjával az 1960. évi 10. számú tvr.

II. Statisztikai beszámoló rendszerünkben az 1956. évi október hó 23-án kitört ellenforradalommal kapcsolatos bűntettek miatt elítélteket 1958. december 31-ig vettük számba.

Adataink a következőket mutatják:

A) a rögtönbíráskodást gyakorló katonai bíróságok által elítéltek száma: 405

B) polgári büntetőbíróságok által elítéltek száma:8 105

- ebből fiatalkorú 329

C) a katonai bíróságok által elítéltek száma:

Összesen: 10 016

1958. december 31-e után is sor került még ellenforradalmi bűntettet elkövetők felelősségre vonására, de ettől az időtől kezdve számszerű adatokkal már nem rendelkezünk. Figyelemmel azonban arra, hogy az ellenforradalom büntetőjogi felszámolása eddig az időpontig lényegében befejeződött, számuk már nem jelentős.

III. Statisztikai adataink szerint az ellenforradalommal kapcsolatos bűntett miatt 1958. december 31-ig

A) a rögtönbíráskodást gyakorló katonai bíróságok 70 személyt

B) a polgári büntető bíróságok 108 személyt

C) a katonai bíróságok 81 személyt

ítéltek halálbüntetésre.

Budapest, 1969. évi november hó 11. napján

(Megjelent: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 2. Szerk.: Horváth Ibolya, Solt Pál. Budapest, 1992. 745-751. l.)