Firon András: Nyugati újságírók Maléter Pál ezredesnél

1956. november 2.

Soha nem felejtjük el a Nyugat segítségét

Nyugati újságírók keresték fel a felkelés főhadiszállásán Maléter Pál ezredest, a felkelés katonai vezetőjét, honvédelmi miniszterhelyettest. Hörhager (Süd Deutsche Zeitung), H. Metlitzky (Stuttgarter Zeitung), I. L. Bálványi (Tribune de Lausanne), B. Kidel (News Chronicle), A. Fiore (Il. Tempo), H. Neumann (Die Presse) kérdésére Maléter Pál ezredes rendkívül fontos, politikai jellegű válaszokat adott.

Mindenekelőtt azt közölte a külföldi újságírókkal, hogy a katonai felderítés jelentései szerint az elmúlt napokban újabb szovjet alakulatok léptek Magyarország területére.

- A magyar hadsereg álláspontja az - hangoztatta -, hogy minden néppel barátságban kívánunk élni. Hadseregünknek azonban van fegyvere, és ha kell, tud védekezni a betolakodók ellen. A helyzet rendezése érdekében a nemzeti kormány, Nagy Imre és Tildy Zoltán mögött állunk. A kormány további támogatását azonban a hadsereg attól teszi függővé, hogy ígéreteit megvalósítja-e, kilép-e a Varsói Szerződésből.

- Milyen tárgyalásokat folytatott eddig a kormány ennek érdekében? - hangzott az újságírók kérdése.

- Tildy Zoltán szerdán Mikojan úrral tárgyalt, aki megígérte, hogy azokat a csapatokat, amelyek nem a Varsói Szerződés alapján tartózkodnak hazánk földjén, kivonják az országból.

- Ez azt jelenti, hogy a "varsói" csapatok maradnak?

- Szó sem lehet róla. Tildy közölte Mikojannal, hogy a Varsói Szerződést minden körülmények között felmondjuk. Kormányunk követelte, hogy az erre vonatkozó külön tárgyalások minél hamarabb induljanak meg.

- Mi történik azokkal a csapatokkal, amelyek most jönnek Magyarországra?

- Azokat természetesen a varsói paktumon kívülieknek tekintjük, és velük szemben így is járunk el. De meg kell mondani, hogy a magyar nép politikailag érett annyira, hogy az egyes külföldi vezetők ígérete körüli lassúságot nem tekinti rögtön provokációnak. A fegyvert azonban a nemzeti függetlenség teljes győzelméig nem tesszük le!

A továbbiakban az újságírók arra kérték Maléter Pál ezredest, hogy beszéljen a felkelésről, a harcokról, a szabadságharcosok és a hadsereg kapcsolatáról.

- Ezt a felkelést senki nem szervezte. A felkelés azért tört ki, mert a magyar nép békét, nyugalmat, szabadságot, függetlenséget akart és a külföldi megszállók erre fegyverrel válaszoltak. Egyes, egymástól teljesen független csoportok eleinte minden fegyver nélkül támadták meg a betolakodókat, és az így szerzett fegyverekkel érték el eddigi sikereiket. A fegyvereket a magyar fiatalok gyakran saját maguk gyártották.

Maléter Pál ezredes azonnal be is mutatott egy ilyen fegyvert. Közönséges szikvizesüveget, amelynek a csatja alól kétoldalt 10-15 centiméteres, széles szalag lóg ki. Az üveg benzinnel van töltve, a benzin átitatja a kilógó rongycsíkot.

Ezekkel a palackokkal tették ártalmatlanná az orosz acélszörnyek tucatjait. A tankokra dobott palackból az égő benzin befolyt a tankok résein, és felgyújtotta, kiégette azokat.

- Kérjük, mondjon néhány szót a saját részvételéről a harcokban! - hangzott a további kérdés.

- A múlt szerdán hajnalban azt a parancsot kaptam az akkori honvédelmi minisztertől, hogy induljak el öt harckocsival a VIII. és IX. kerületi szabadságharcosok ellen és szabadítsam fel a Kilián laktanyát. A harc színhelyére érve azonban meggyőződtem arról, hogy a szabadságharcosok nem banditák, hanem a magyar nép hű fiai. Bejelentettem a miniszternek, hogy átállok a felkelőkhöz. Azóta együtt harcolunk, és a harcot mindaddig nem fejezzük be, amíg egyetlen idegen fegyveres Magyarországon tartózkodik.

- Milyen segítséget kaptak Ausztriából?

- Budapest népe soha nem fogja elfelejteni azt a segítséget, amelyet Ausztria a legnehezebb napokban nekünk nyújtott. De ugyanígy nem felejti el a többi nyugati állam baráti segítségét sem.

- Milyen támogatásra van most tőlünk a legnagyobb szükségük?

- Erkölcsi támogatásra. A magyar nép ezt a harcát csak akkor tudja győzelmesen befejezni, ha a világ szabadságszerető népei támogatást adnak nekünk. Kérem a nyugati sajtó képviselőit: hassanak oda, hogy a nyugati sajtó és rádió segítsen nekünk. Mindenekelőtt azzal, hogy most már ne szólítsa fel sztrájkra a munkásainkat, mert ettől a sztrájktól már nem a szovjet haderő, hanem a szabadságharcos magyar nép gyengül. A magyar szabadságharc magyar ügy, ezt a harcot mi végigvisszük az önök erkölcsi támogatásával! - fejezi be a beszélgetést Maléter ezredes.

A beszélgetés után munkatársunk beszélgetett I. L. Bálványival arról, hogy a Nyugat miképp értékeli szabadságharcunkat. A svájci újságíró így válaszolt:

- Tudjuk, hogy Magyarország most a vulkán szélén táncol. Mi, régi újságírók, akik sok mindent megértünk és láttunk már, most szívünk egész melegével írunk a harcokról. A Nyugat 1948 óta, amikor Tito kiállt a szovjet imperializmussal szemben, megértő, még a nemzeti szabadságért küzdő kommunisták iránt is. Kívánjuk a magyar népnek, hogy szilárdítsa meg győzelmét.

Firon András

(Közli: Magyar Honvéd, 1956. november 2.)

(Megjelent: 1956 sajtója. Október 23. - november 4. Válogatta: Szalay Hanna. Budapest, 1989. 386-387. l.)