Az MSZMP PB tájékoztatója a büntetéspolitikai határozatról
1957. december 10.
I.
Az ellenforradalom óta eltelt időszak alatt megszilárdítottuk hazánkban a népi hatalmat, helyreállítottuk törvényes rendjét. Az ellenforradalmi erők megsemmisítéséért, népi hatalmunk megszilárdításáért, a törvényes rend helyreállításáért folytatott harcban tevékeny részt vállaltak bűnüldöző szerveink (bíróságaink, ügyészségeink, belügyi szerveink) is; munkájukkal nagymértékben hozzájárultak a harc eredményes viteléhez.
Bűnüldöző szerveink munkáját 1956. november-decemberben az ingadozás jellemezte. Éppen akkor, amikor a legkeményebben kellett és lehetett volna megsemmisítő csapást mérni az ellenforradalmi erőkre, voltak e szerveink a legziláltabb állapotban.
A bűnüldöző szervek munkája később fokozatosan javult. A javulás jelei először a belügyi szervek munkájában mutatkoztak meg, majd az ügyészség és végül a bíróság tevékenységében is megnyilvánultak. Ma már általában megállapítható, hogy megszilárdultak bűnüldöző szerveink, és a párt politikájának megfelelően végzik tevékenységüket.
Az elért eredmények közül főként azt szükséges kiemelni, hogy sikerült az ellenforradalom itthon maradt vezetőinek és legaktívabb részeseinek tekintélyes részét letartóztatni és a büntetőeljárások során jó részüket elítélni vagy internálni.
Az eredmények mellett a bűnüldöző munkának voltak és természetesen ma is vannak hibái, fogyatékosságai. Bűnüldöző szerveink alapvető tevékenysége abban mutatkozik meg, hogy sok esetben minőségi munka helyett, mennyiségi munkát végeznek.
Belügyi szerveink részéről még nem eléggé eredményesen folyik az illegalitásba szorított ellenség által elkövetett politikai bűncselekmények felderítése és üldözése. A társadalmi tulajdon fosztogatóival és a spekuláns elemekkel szemben sem eléggé gyors és határozott a felderítő munka. E szervek munkáját nagymértékben megnehezíti az, hogy nem kielégítő még a szakmai felkészültség. Ez különben hátrányosan érezteti hatását az ügyészségek és bíróságok tevékenységében is.
Bíróságaink és ügyészségeink egyes esetekben még nem eléggé következetesen alkalmazzák kormányunknak azt a politikáját, hogy az ellenséges elkövető, osztályidegen és huligán elemeket a törvény teljes szigorával kell büntetni, de ugyanígy kell eljárni a dolgozó osztályhelyzetű személyekkel is, akik főbenjáró bűncselekményt követnek el.
Ugyanakkor bűnüldöző szerveink nem alkalmazzák következetesen a kormánynak azt a politikáját sem, hogy az ún. megtévedt, kisebb jelentőségű, törvénybe ütköző cselekményt elkövető dolgozókkal szemben elsősorban a nevelés eszközeivel kell élni, és ha szükséges büntetésük, annak is elsősorban nevelő jellegűnek kell lenni. (Politikai téren pl. a bűnüldöző szervek gyakran az ilyen személyeket is tudatos ellenforradalmárként üldözik és ítélik el.) Nem kielégítő bíróságainknak és ügyészségeinknek a társadalmi tulajdon fosztogatóival és spekuláns elemekkel szembeni fellépése sem.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a kormány büntetőpolitikájának végrehajtása során a bűnüldözés három szervének együttműködése nem mindig megfelelő. Jóllehet e szervek vezetői maradéktalanul egyetértenek az elvi alapok megítélésében, az alsóbb szinteken azonban egyes esetekben, épp a megfelelő együttműködés hiánya miatt is, a felsőbb rendelkezések gyakorlatbani eltorzulása jelentkezik. E három szerv szoros együttműködésére pedig népi hatalmunk védelme, a szocialista törvényesség megszilárdítása érdekében feltétlenül szükség van.
II.
Az elért eredményekből és a még meglévő hiányosságokból levonva a megfelelő tanulságokat és következtetéseket, el kell érni, hogy a kormány büntetőpolitikájának végrehajtása elvileg helyes, egységes és következetes legyen, s így hathatósan szolgálja a proletárdiktatúra rendszerének állandó erősítését és fejlesztését, a szocialista törvényesség megszilárdítását.
Ennek érdekében:
Kérlelhetetlen vasszigorral kell érvényesülnie azokkal az osztályidegen, deklasszált, huligán elemekkel szemben, akik ellenforradalmi bűncselekményeket követtek el. Az ilyen elemek cselekményei megítélésénél az osztályhelyzet súlyosbító körülményként jelentkezik.
A törvény teljes szigorával kell büntetni azokat a dolgozó osztályhelyzetű személyeket, akik az ellenforradalom alatt vagy a jövőben osztályukat elárulva, főbenjáró, súlyos ellenforradalmi bűncselekményeket követtek, illetve követnek el.
Az egyszer megtévedt, félrevezetett dolgozókkal szemben, akik kisebb jelentőségű és kihatásaiban sem súlyos bűncselekményeket követnek el, figyelemmel osztályhelyzetükre, eddigi munkájukra és magatartásukra, elsősorban nevelő eszközöket kell igénybe venni, felelősségre vonásuknak is elsősorban nevelő jellegűnek kell lenni. Ha az ilyen személyek bíróság elé kerülnek, úgy a bíróságok alkalmazzanak felfüggesztett börtönbüntetést, fő pénzbüntetést és a szükséges előfeltételek fennforgása esetén ítéljék a terheltet javító-nevelő munkára. Kisebb tartamú börtönbüntetést megtévesztett dolgozó jelentéktelen súlyú cselekményeire csak ott szabjon ki a bíróság, ahol ezt a helyi viszonyok (közrend, köznyugalom megszilárdítása stb.) megkívánják, s ez a büntetés törvényeinknek egyébként is megfelel.
A közönséges bűncselekmények elbírálásánál az 1955. évi novemberi párthatározat iránymutatásait kell figyelembe venni. Ennek megfelelően a bűnüldözés súlyát ezeknél a bűncselekményeknél is az osztályidegen, deklasszált, huligán elemek és a szokásos bűnözők által elkövetett, valamint a súlyosabb bűncselekményekre kell helyezni. Az első ízben megtévedt dolgozók - amennyiben bíróság elé állításuk szükséges - kisebb jelentőségű cselekményeinek megítélésénél elsősorban a pénzfőbüntetés, felfüggesztett börtönbüntetés, s a szükséges előfeltételek fennforgása esetén a javító-nevelő munka alkalmazása legyen előtérben.
A fentiekben vázolt büntetőpolitikai irányelveket a jelenleg folyamatban lévő büntetőügyeknél már érvényesíteni kell, és ennek megfelelően a szükséges intézkedéseket az illetékes állami szerveknek meg kell tenniük.
Bűnüldöző szerveink a politikai bűncselekmények felderítése, gondos dokumentálása, a fenti irányelveknek megfelelő megítélése és megtartása mellett a jövőben elsődleges feladatuknak tekintsék a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmét, a spekuláció és a korrupció elleni szívós harcot.
A kormány büntetőpolitikájából adódó feladatokat bűnüldöző szerveink csak akkor tudják végrehajtani, ha nagy gondot fordítanak dolgozóik szakmai és politikai képzésének fokozására, a nyomozati munka, a bírói és az ügyészi munka szakmai és politikai színvonalának emelésére. A feladatok következetes végrehajtásának másik fontos feltétele a három szerv közötti szoros, egymás munkáját megbecsülő és segítő, baráti együttműködés biztosítása.
A megyei és járási pártszerveknek, a bűnüldöző szerveknél működő pártszervezeteknek jelentős feladata, hogy segítsék és ellenőrizzék a kormány büntetőpolitikájának gyakorlati végrehajtását. A segítő és ellenőrző munkának főként abban a vonatkozásban kell jelentkeznie, hogy bűnüldöző szerveink dolgozói megértsék és munkájukban következetesen és egységesen megvalósítsák a kormány büntető politikáját. El kell érni azt, hogy bűnüldöző szerveink az osztályharc követelményeinek megfelelően, de mindenfajta torzítástól mentesen végezzék tevékenységüket. Csak így lehet töretlen vonalú, kiegyensúlyozott és stabil a bűnüldöző munka, ami viszont nélkülözhetetlen feltétele a bűnüldöző szervek dolgozói jó és biztonságos munkájának, a szocialista törvényesség további megszilárdításának.
(Megjelent: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 1 Szerk.: Horváth Ibolya, Solt Pál. Budapest, 1992. 609-611. l.)