Tildy Zoltán rádióbeszéde

1956. október 30.

Magyar testvérek!

A nemzet akarata, a nemzeti forradalom győzött. Ezt az akaratot képviselte az ifjúság a maga hősies harcával, az írók, a munkások százezrei, a parasztok, a földművelők, az egész ország. Ezzel az akarattal szemben hiábavaló volt minden néven nevezendő erőszak és ellenállás. Megrendülten állok itt a mikrofon előtt, nem írtam meg a beszédemet, talán lesz benne rendszertelenség, de a szívem túláradó szeretetével és örömével köszöntöm a drága magyar ifjúságot, amelynek harcoló képviselőivel is találkoztam ezekben a napokban. Köszöntöm őket és hirdetem a magyarságnak is, hirdetem az egész világnak, hogy ez az ifjúság és a velük küzdő munkások, katonák nemcsak hogy méltóak a márciusi ifjúsághoz, de a maga helytállásával, a maga hősi küzdelmével és a küzdelem eredményeivel túlszárnyalta 1848. március 15-ét, és a magyar kormány nem tehet mást, mint hogy haladéktalanul nemzeti ünneppé nyilvánítja azt a napot, amelyen harcukat megkezdték.

Néhány bejelentésem van. Bejelentem, hogy a nemzeti kormány a felkelés hősi halottait katonai tiszteletadással fogja eltemetni, gondot visel a sebesültekre, meggyógyításukra, gondoskodni fog a hozzátartozók támogatásáról a nemzet minden áldozatkészségével. És most rögtön ezzel kapcsolatban bejelentem, arra kérem a harcoló egyetemi ifjúság képviselőit, hogy a maga képviselőit küldje el a parlament épületébe, ahol várom és várja őket Nagy Imre, hogy hivatalos megbízást adhassunk az egyetemi, nemzeti karhatalmi zászlóaljak megalakítására, hogy fenntarthassák a rendet, védjék a forradalom eredményeit és vívmányait.

Bejelentek egypár intézkedést. Kós Péter ENSZ-beli megbízatását a kormány visszavonja, új delegációt küld, amely már el is indult.

Bejelentem továbbá, hogy a parasztságot annyira sújtó begyűjtési rendszert a mai napon megszüntettük.

Meggyőződésem, hogy a földművelők jobban fogják ellátni a várost és a dolgozókat ezután, mint eddig tehették. A parasztság több jogos követelését a nemzeti kormány még ezen a napon megvizsgálja, és közölni fogja a parasztsággal a maga döntéseit.

Magyar testvéreim! A rádió is a magyar nemzet rádiója. Gondoskodunk arról, hogy azok a tévedések és tévelygések, amelyek eddig voltak, a jövőben meg ne történhessenek.

Kicsiny nemzet vagyunk, de a magunk országában magyarul és szabadon akarunk élni. Kölcsönös megbecsülésben a népekkel és a nemzetekkel, amelyek megbecsülik a maguk nemzeti sajátosságait, kultúráját, nemzeti akaratát.

Békében akarunk élni az egész világgal, különösen a szomszéd demokratikus országokkal.

Meggyőződésem, hogy ha a Szovjetunió népei és vezetői látni fogják, hogy nem egy megalázott, hanem szabad nemzettel és szabad nemzet képviselőivel tárgyalnak, más lesz a viszony, és több lesz a megértés, megbecsülés és szeretet közöttünk. Most már a súlyos felelősség mindnyájatokon van. Fel kell építeni az új nemzeti élet minden épületét. El kell kezdenünk szabad életünket és nektek magatoknak kell őrködni a szabadság fölött. A szabadságot nemcsak az erőszak veszélyezteti, hanem a felfordulás is. Vigyázzatok rá, hogy amit megszereztünk és megszereztetek, mindent, amiért harcoltunk - most ezt a drága kincset - őrizzük meg.

A kormány, illetve szűkebb tagjai, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy megszünteti az egypártrendszer uralmát Magyarországon, ezzel azt is kinyilvánította, hogy az ország népének magának szabadon, beavatkozás nélkül kell döntenie az ország jövőjéről. Tehát elő kell készíteni a szabad választásokat.

Ehhez a rend és nyugalom kell. A választásokat már csak az veszélyeztetheti, ha az országban nem tud helyreállni a belső békesség. A békesség őrzi mindazt, ami a kezünkben van. A békesség őrzi a jövendőt, és itt mélységes felelősségérzettel szólítok fel minden magyar embert, akiben magyar szív, magyar lélek és érzés van: össze kell fogni és meg kell teremteni országunkban a rendet, a békességet.

Ne legyen több áldozat, ne legyen több pusztítás.

Ezért is hívjuk az egyetemi ifjúságot, hogy a maga csodálatos felelősségérzetével, amelynek ragyogó példáját mutatta meg a küzdelem és harc súlyos napjaiban. Jöjjön és segítse az országot a rend fenntartásában. Azok a fiatalok, akik vérük hullása közben is vigyáztak, hogy a fosztogatók ne törjenek be soraikba, akik mindent őriztek, ami a nemzet kincse, most a hazafias honvédséggel és rendőrséggel együtt meg fogják őrizni azt, amit kivívtak. Az ország békéjét, a jövendőt biztosító, a szabadságot biztosító, a szabad választást biztosító békét.

Mindannyian legyünk méltók önmagunkhoz, a történelmi pillanathoz, teremtsünk békét és rendet országunkban. Örüljetek, magyar testvéreim, és dolgozzatok!

Még egy felhívás a magam pártjának a vezetőihez Budapesten és vidéken. A Független Kisgazdapárt vezetői, akik közül sokan harcokban edződtek meg és megvannak, nem tántorította el őket önkény és erőszak, akik mindig szívből küzdöttek az ország ügyeiért, ezek azonnal vegyék kézbe a párt újjászervezését Budapesten és vidéken.

(Elhangzott 1956. október 30-án, 14 óra 40 perckor a rádióban. Közli: Igazság, 1956. október 31.)

(Megjelent: Egy népfelkelés dokumentumaiból, 1956. Vál.: Korányi G. Tamás. Budapest, 1989. 82-83. l.)