Bárány János 1930-ban született Répcelakon. Néhány hónapos korában elvesztette anyját, nagyszülei nevelték. Hétéves volt, amikor apja magához vette. A nyolc általános elvégzése után lakatosnak tanult, 1948-ban szerzett segédlevelet a Csepel Vas- és Fémművekben. Itt kezdett dolgozni szerszámkészítő lakatosként, mindvégig ez volt a munkahelye. Később kitanulta a fémgyalus szakmát is. 1950-ben megnősült, a következő évben az ÁVH-hoz hívták be katonának, itt családi problémái miatt öngyilkosságot kísérelt meg. 1954-ben jelentkezett a pártba, de nem vették fel, jóllehet kétszeres sztahanovista volt. 1956. október 23-án a délelőtti műszakból hazatérőben csatlakozott a tüntetéshez. A Parlamenttől átment a Rádióhoz, majd a tűzharc kitörésekor Csepelre indult, ahonnan munkásokat és fegyvereket hozott az ostromhoz, amelyben részt is vett. 25-én vagy 26-án a Tompa utcai fegyveres csoport vezetőjévé választotta, akiktől a "Bordósipkás Jancsi" becenevet kapta. Megszervezte az egységet; felkelőcsoportja a környéken biztosította a közrendet, és több alkalommal felvette a harcot szovjet katonai egységekkel. Csapatával keményen ellenállt a november 4-én meginduló újabb szovjet támadásnak. A fegyveres küzdelem bukása után a forradalom alatt megismert menyasszonyával megpróbált Ausztriába szökni, ám a határnál elfogták őket. Visszatért Csepelre, ahol beválasztották a gépgyár munkástanácsába. Ezzel egyidejűleg kezdte el szervezni a Forradalmi Ifjúsági (Ifjúmunkás) Szövetséget, amely hamarosan elnökévé választotta. December elején részt vett a jogi kar MEFESZ-gyűlésén, ekkor került kapcsolatba a Központi Honvéd Kórházban folyó szervezkedéssel. Jelentős mennyiségű fegyvert és lőszert gyűjtöttek össze (ezeket a csepeli Ifjúsági Otthonban rejtették el), röpcédulákat készítettek és terjesztettek. 1957. április 20-án tartóztatták le. Elsőfokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette Népbírósági Tanácsa szervezkedés vezetése és egyéb vádak alapján 1958. május 22-én halálra ítélte. Ezt másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette népbírósági tanácsa 1959. február 10-én jogerőre emelte, és 18-án kivégezték.