Fekete Sándor 1927. február 11-én született Miskolcon. 1945-tõl a Gyõrffy-kollégium tagjaként a budapesti tudományegyetemen magyar-olasz szakon tanult. 1947-1948-ben a Vasvári Akadémia titkára, majd 1948-1949-ben a Petõfi Politikai Tisztképzõ Akadémia, a Pedagógia Fõiskola, valamint a Gyógypedagógiai Fõiskola tanára. 1949-tõl egyetemi tanulmányait abbahagyva a Pártfõiskolán tanult. 1952-1953-ban az Új Hang szerkesztõje, 1951-1956 között a Szabad Nép munkatársa, rovatvezetõje, 1952-tõl a szerkesztõbizottság tagja. 1956-ban az ELTE magyar tanszékének munkatársa. 1957-1958-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott. A forradalom utóvédharcaiban vállalt szerepe és a Hungaricus álnéven megjelent írásai miatt 1959-ben a Mérei-perben kilencévi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. 1975-ig az Irodalomtudományi Intézet tudományos ügyintézõje. 1976-1977-ben az Új Tükör szerkesztõje, 1986-ig szerkesztõje, majd 1989-ig fõszerkesztõje. Írásaiban rendszeresen bírálta a demokratikus ellenzéket. 1988-ban az Új Március Front egyik alapító tagja. Több könyvében foglalkozott a reformkor irodalmával és Petõfi Sándor életével. Szatirikus hangvételû színmûveit, vígjátékait több budapesti színház is bemutatta. József Attila-díjas.