Földes Gábor 1923-ban született Budapesten. A keszthelyi premontrei gimnáziumban érettségizett. Elvégezve a Színművészeti Főiskolát előbb rendező színész a néphadsereg színházában, majd a Győri Kisfaludy Színház főrendezője lett. 1945-ben belépett az MKP-ba, majd tagja lett az MDP-nek is. 1951-ben megnősült, házasságából egy gyermek született. 1953-ban csatlakozott Nagy Imre irányvonalához, a reformpolitikához a miniszterelnök eltávolítása után is ragaszkodott. 1956. október 6-án jelen volt Rajk László temetésén, részt vett a Petőfi Kör több vitáján. Ennek mintájára hozta létre társaival 1956. október 23-án a győri Petőfi Kört. 1956. október 25-én tüntetés zajlott Győrött. Javaslatára a színház több dolgozója a NÉKOSZ-indulót énekelve csatlakozott a felvonulókhoz, jelszavaikkal a pártvezetés hibáit bírálták. Beszédében hitet tett Nagy Imre és politikája mellett, követelte Magyarország szuverenitásának helyreállítását. Miután a megyei börtön előtt rálőttek a tömegre, mindent elkövetett a további vérontás megakadályozása érdekében. Másnap részt vett a Győri Nemzeti Tanács megalakításában, ő lett az értelmiségi tanács elnöke. Délután Szigethy Attila megbízta, hogy Mosonmagyaróváron segítsen a rend helyreállításában, vegye elejét a további vérontásnak. Miközben a laktanyában a katonákkal tárgyalt, a tömeg beözönlött a kapun. Hiába próbált több helyről is erősítést szerezni. Letartóztatta a parancsnok politikai helyettesét, akit a városházán átadott a nemzeti tanácsnak, két másik katonatisztet pedig - azok kérésére - vitt el gépkocsijával Győrbe. 27-én megbízták a győri rádió adásainak politikai ellenőrzésével, délután a nemzeti tanács ülésén felszólalt a dunántúli ellenkormány terve ellen, hangsúlyozva, hogy a legfőbb feladat Nagy Imre mögé fölsorakoztatni a demokratikus elemeket. 28-án egy szélsőséges tüntetés hatására Szigethy Attila átmenetileg lemondatta pozíciójáról. November 4-e után tért vissza a politikai életbe, felvette a kapcsolatot a Hazánk című lap szerkesztőivel, cikkeket is írt az újságba. Színházi és egyéb kulturális rendezvényeken próbálta meg ébren tartani a forradalom szellemét, sikerült kiharcolnia, hogy a színház első premierje a Bánk bán legyen. 1957. május 3-án tartóztatták le. Elsőfokon a Győri Megyei Bíróság szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélte 1957. június 10-én. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 1957. december 21-én felmentette a gyilkosság vádja alól, de jogerőre emelte az elsőfokon kiszabott ítéletet. Hiába járt közben érdekében a magyar színházi élet több kiválósága, kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította. 1958. január 15-én kivégezték.