Kuczka Péter 1923. március 1-jén született Székesfehérváron. 1941-ben érettségizett, 1945-ben gazdasági szaktanári képesítést szerzett. 1941-1948 között különböző vállalatok tisztviselőjeként, könyvelőjeként dolgozott. 1945-től író, újságíró, szerkesztő. Első verseskötete 1949-ben jelent meg, amelyért Baumgarten-díjat kapott. 1945-1956 között szakszervezeti és pártfunkciókat töltött be, egy ideig az Írószövetség titkára volt. Munkatársa volt az Irodalmi Újságnak. 1953 nyarán, Nagy Imre reformprogramjának közzététele után több írótársával ő is vidékre utazott a párt felhívására, hogy tapasztalatokat gyűjtsön az előző években elkövetett politikai hibák következményeiről. Útjának eredménye a Nyírségi napló című költeménye, amelyben megrázó képet rajzolt a parasztság elnyomorodásáról, kiszolgáltatottságáról. Bár írását túlzottan pesszimista hangvétele miatt támadások érték, az író 1954-ben Kossuth-díjat kapott. A kommunista reformellenzék mérsékeltebb szárnyához tartozott. 1955 tavaszától új irodalmi folyóirat megindítását kezdeményezte: az Életképek főszerkesztője lett. A folyóirat első számának megjelenését a forradalom kitörése akadályozta meg. 1956. október 22-én este le akarta beszélni a fiatalokat a másnapra tervezett tüntetésről, 23-án csatlakozott ahhoz az írószövetségi küldöttséghez, mely a kormánytól a tüntetés engedélyezését kérte. Tagja lett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának, s a szervezet képviseletében kezdeményezte a Hazafias Népfront Belgrád rakparti épületében a Nemzeti Bizottság megalakítását, amely napokkal később az Országos Nemzeti Bizottság nevet vette fel. Tervük az volt, hogy az 1945 utáni helyi politikai szerveződések mintájára kiépítik a nemzeti bizottságok hálózatát. Az Életképek szerkesztőségében többek között az ő részvételével készítették elő a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsának november 21-i megalakulását. A Hírlapkiadó Vállalat december 30-án felfüggesztette az Életképek megjelenési engedélyét, Kuczka Péternek és a többi munkatársnak pedig felmondott. Az irodalmi életbe nem engedték visszatérni. A Kádár-korszakban nem jelent meg verseskötete. 1958-tól a Képcsarnok Vállalat, 1968-tól az Országos Idegenforgalmi Tanács alkalmazásában állt. 1976-tól a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. A hetvenes évek elejétől a tudományos-fantasztikus irodalom hazai meghonosítója lett. Szerkesztette a Galaktika című folyóiratot, a Kozmosz fantasztikus könyveket és más sorozatokat.