Örkény István 1912. április 5-én született Budapesten. 1930-ban érettségizett a budapesti piarista gimnáziumban. Az egyetemen vegyészmérnöknek tanult, majd gyógyszerészhallgató lett: 1934-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Külföldi utazások után 1940-től folytatta tanulmányait a Műegyetemen, és vegyészmérnöki diplomát is szerzett. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be, 1943-ban hadifogságba esett. 1946-ban tért haza. Különböző színházakban dolgozott dramaturgként, 1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó külső lektora volt. Révai József az úgynevezett "Felelet-vitában" megtámadta Lila tinta című elbeszélését a "rothadó burzsoázia" erkölcsiségének ábrázolása miatt. Részt vett az írói ellenzéki megmozdulásokban. 1956 szeptemberében beválasztották az Írószövetség elnökségébe. A forradalom kitörése után ő fogalmazta a rádió korábbi szerepét elítélő írást, melynek mondata szállóigeként terjedt el: "Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon". Déry Tibor kíséretében részt vett a KMT ülésein. Az ellenállás heteiben az írószövetségi küldöttség tagjaként és tolmácsaként találkozott K. P. S. Menonnal, India miniszterelnökének különmegbízottjával, akit az írók közvetítőnek kívántak megnyerni a Szovjetunió és Magyarország között. 1957-től háttérbe szorították, több ízben publikálási tilalommal sújtották. 1958-1963 között az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban dolgozott. 1966-ban adták ki az irodalmi körökben nagy feltűnést keltő kötetét, amelyben megjelent az Egypercesek első ciklusa és a Macskajáték című kisregény. Abszurd drámáját, a Tótékat 1967-ben mutatta be a Thália Színház nagy sikerrel. A Pisti a vérzivatarban csak évekkel megírása után, 1980-ban kerülhetett színpadra. 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíjat. 1979. június 29-én halt meg Budapesten.