Pozsár István 1931-ben született Pomázon. Apja többgenerációs szociáldemokrata gyári munkás, anyja német nevelőnő. 1945-46-ban villanyszerelő-inasnak állt, majd NÉKOSZ-osként a budapesti Csanádi utcai kereskedelmi iskolába járt, ahol 1950-ben letette a kereskedelmi érettségit. 1950-ben - már MDP-tagként - szovjet ösztöndíjat kapott: Szverdlovszkban joghallgató, de "renitens" magatartása miatt 1951 nyarán az MDP Központi Ellenőrző Bizottsága megrovásban részesítette és haza kellett térnie. Rövid ideig a szentendrei gépállomás főkönyvelője, ahonnan beiskolázták a Közgazdaság-tudományi Egyetemre, amit 1952-1955 között végzett el. Másodéves korától Tánczos Gábor utódjaként a marxizmus tanszéken volt demonstrátor, majd 1955-től az ELTE Politikai Gazdaságtan Tanszékén tanársegéd. 1956. októberben az ELTE Bölcsészettudományi Karán az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság vezetője lett, az ő vezetésével alakult meg az Országos Egyetemi Forradalmi Diákbizottság. November 12-én a MEFESZ országos gyűlésén az ideiglenes intézőbizottság vezetőjévé választották, másnap részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom megalakításában. 1956 decemberében szovjetek tartóztatták le. 1958 júliusában 12 év börtönre ítélték. 1961 áprilisában szabadult. 1961-1963 között a Révai Nyomda korrektora, majd több helyen és munkakörben dolgozott rövidebb ideig. 1966-1970 között az Irodagép Vállalat árosztályán dolgozott, majd középvezetői állásokat töltött be kisebb vállalatoknál, leghosszabb ideig a Tanorgnál, ahol 10 évig állt alkalmazásban. 1976-ban doktori címet szerzett. Az ELTE 1996-ban rehabilitálta.