Szigethy Attila Kapuváron született 1912-ben. A polgári iskola elvégzése után jegyző Kapuvárott lett, először a járásbíróságon, majd 1939-től a Körzeti Ipartestületnél. 1937-ben megnősült, két gyereke született. A 30-as évek derekán csatlakozott a népi mozgalomhoz, részt vett az 1943-as szárszói konferencián. A német megszállás és a nyilas hatalomátvétel után több üldözöttnek nyújtott menedéket, ő bújtatta mások mellett Dobi Istvánt is. 1945-től a Parasztpártot képviselve több helyi intézményben töltött be vezető szerepet. 1947-ben országgyűlési képviselővé választották, mandátumát 1957-ig megőrizte, noha a kommunista pártba nem lépett be. 1950-től 1954-ig a Győr-Sopron megyei tanács elnökhelyettese, 1954 őszétől a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei alelnöke volt. Mint Nagy Imre reformjainak lelkes hívét elmozdították a megyei tanács éléről. Erdei Ferenc közbenjárására nevezték ki a Kistölgyfai Állami Gazdaság igazgatójának. 1955-ben szerzett diplomát a Soproni Erdészeti Akadémián. 1956. október 26-án érkezett Győrbe, ahol az ekkor megalakuló ideiglenes nemzeti tanács elnöke lett. Értesülve a mosonmagyaróvári sortűzről Földes Gábort és Tihanyi Árpádot küldte a városba a további vérontás megakadályozása érdekében. Kezdettől a forradalom konszolidációjáért, a békés megoldásokért küzdött. 28-án ultimátumot intézett Nagy Imréhez, követelve az ÁVH feloszlatását, a többpárti választások kiírását és a tárgyalások megindítását a szovjet csapatok kivonásáról. Október 30-án a vagongyári munkások és a honvédség mozgósításával szerelte le Somogyvári Lajos puccskísérletét. Este megalakult a Dunántúli Nemzeti Tanács, amely másnap megtartott első ülésén őt választotta elnökévé. Küldöttségük Budapesten tárgyalásokat folytatott Nagy Imrével és Tildy Zoltánnal. Ezek nyomán november 2-án felszólították a győri üzemeket a munka felvételére. November 4-e után néhány napig bujkált, majd visszatért Győrbe, ahol igyekezett megakadályozni a forradalom vezetőinek letartóztatását. A forradalom leverése után Kádárék kormánymegbízottként vagy miniszterként kívánták megnyerni maguknak - eredménytelenül. 1957 februárjában a Hazafias Népfront delegációjával még Bulgáriába utazott, majd május 3-án letartóztatták, és 9-én megfosztották képviselői mandátumától. A Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya indított ellene eljárást. Mielőtt ügyének bírósági tárgyalására sor kerülhetett volna, öngyilkosságot követett el.