2. Iskolák

Azokban a járásokban, ahol tömbben éltek magyarok, 1945 után hamarosan folytatódott az oktatás az elemi iskolákban (Fedinec 1996: 42, 1999). Ezek zömükben az Ungvári, a Munkácsi, a Beregszászi járás magyarlakta falvai. Azokon a helyeken, ahol szórványban élnek a magyarok, nem alakult ki semmilyen intézményes anyanyelvű oktatás, még az olyan városokban, falvakban sem, ahol jelentős volt a magyar lakosság lélekszáma. Nem szerveztek anyanyelvű oktatást a Nagyszőlősi járás görög katolikus falvaiban sem, mivel itt a lakosságot vallási alapon ukránnak nyilvánították.

1945-ben államosították az iskolákat és átszervezték a közoktatási rendszert. Az átszervezés a szovjet típusú oktatási intézményhálózat kiépítését jelentette, tehát a négyosztályos elemi, hétosztályos nem teljes középiskolák, valamint a tízosztályos középiskolák létrehozását.

Jelenleg az ukrajnai nemzetiségek közül a magyarok iskolahálózata az ukrán, orosz és moldáv (román) oktatási rendszer mellett fejlettnek tekinthető, a magyar közösségnek elemi, általános és középiskolái vannak (vö. Shamshur - Izhevska 1994: 35).

Az első magyar tannyelvű középiskolák az 1953/54-es tanévben indultak a Kárpátalján: szám szerint 35 elemi és 59 hétosztályos (általános) iskola mellett 4 magyar középiskola kezdte meg működését (Fedinec 1996: 42).

Az orosz nyelv oktatásának alacsony hatékonyságára hivatkozva 1953-ban a színmagyar Nagydobronyban orosz oktatási nyelvű osztályt nyitottak a magyar tannyelvű iskolán belül magyar gyerekek számára (Orosz 1992: 53). Ezzel fokozatosan kezdtek megjelenni Kárpátalján az ún. internacionalista iskolák, amelyekben egy igazgatóság alatt két, sőt helyenként három nyelven oktattak; az ilyen iskolák nem magyar nyelvű osztályaiba is rendszerint magyar gyerekek jártak (vö. Orosz 1992: 53-54, Fedinec 1999: 83). Az ilyen iskolákban az orosz iskolák tanterve szerint tanítottak, csak az ukrán nyelv és irodalom helyett magyar nyelvet és irodalmat oktattak (Fedinec 1999: 83).

Ezt a fajta oktatási típust (ahol a kisebbségi gyerekeket többségi nyelvű oktatásban részesítik) a szakemberek befullasztó (submersion) oktatási programnak nevezik, melynek célja az asszimiláció, a többség nyelvén való egynyelvűség (vö. Göncz 1995: 68, Skutnabb-Kangas 1997: 25; részletesebben lásd alább). Azok a kárpátaljai magyar gyerekek, akik az ún. internacionalista iskolák nem magyar tanítási nyelvű osztályaiba jártak, ilyen befullasztó oktatási programban vettek részt.

A magyar falvakban létrehozott internacionalista iskolák nem magyar osztályaiba különböző kedvezményekkel, illetve a könnyebb boldogulás ígéretével csábították a gyerekeket, pontosabban a szülőket: pl. évről évre ezek az osztályok kerültek a délelőtti első váltásba, a magyar osztályok pedig a másodikba; ide helyezték a legjobb tanárokat; a jobban felszerelt tantermekben tanulhattak; az ide járó gyerekek előnyt élveztek az úttörő- és más táborok beutalóinak elosztásánál stb. (vö. Orosz 1992: 54).

A magyar nyelvű iskolák száma évekig szinte változatlan maradt. A lassú fejlődés csak a 80-as évek végén kezdődött meg (vö. 2.4. táblázat).

2.4. táblázat. A kárpátaljai magyar iskolák számának alakulása tannyelv szerint (1987-1999)

A magyar iskolák aránya a kárpátaljai iskolahálózatban megközelítőleg megegyezik a magyar lakosság megyén belüli arányával (2.5. táblázat).

2.5. táblázat. Kárpátalja iskolái tannyelv szerinti bontásba (1989-1999)

A tanulók megoszlása az osztályokban folyó oktatás nyelve szerint viszont azt mutatja, hogy kevesebb magyar gyerek jár magyar tannyelvű iskolába, mint amennyi a magyar közösség aránya a területen belül (vö. 2.6. táblázat és 2.2. ábra).

2.6. táblázat. A tanulók megoszlása az osztályok oktatási nyelve szerint Kárpátalján (1989-2000)

2.2. ábra. A tanulók megoszlása az osztályok oktatási nyelve szerint Kárpátalján (1989-2000)

2.3. ábra. Az összes kárpátaljai diákból magyar nyelven tanulók aránya 1946 és 1999 között
(Forrás: www.htmh.hu/terkep/karokt)

Az anyanyelvi iskoláztatásban részesülő magyar tanulók arányának növekedésével is nyomon követhető a magyar nyelv presztízsének emelkedése Kárpátalján a kishatárforgalom és a határ menti kereskedelem megélénkülése következtében. A magyar nyelv presztízsének emelkedésében minden bizonnyal közrejátszik az is, hogy 1989-től lehetőség nyílik a magyarországi továbbtanulásra (vö. Orosz 1992: 55). Az ukrán nyelven tanulók száma is fokozatosan emelkedik, csökken ellenben az orosz nyelvű oktatásban részesülők száma és aránya. Még markánsabban kitűnik ez a presztízsmódosulás az első osztályba beiskolázott tanulók adataiból (vö. 2.7. táblázat, 2.4. ábra).

2.7. táblázat. Az első osztályba beiratkozott tanulók az oktatás nyelve szerint (1987-2000)

2.4. ábra. Az első osztályba beiratkozott tanulók %-os aránya az oktatás nyelve szerint (1987-1999)

A magyar oktatás presztízsének növekedését tükrözi a magyar tannyelvű iskolába/osztályba járó tanulók számának emelkedése is (vö. 2.8. táblázat és 2.5. ábra).

2.8. táblázat. A magyar tannyelvű iskolákba/osztályokba járó tanulók száma iskolai fokozatonként (1992-1998)

2.5. ábra. A magyar tannyelvű iskolákba/osztályokba járó tanulók száma iskolai fokozatonként (1992-1998)

A felületi kép szerint Ukrajnában a magyar nyelvű iskolai oktatási rendszer jónak mondható, hiszen a magyar gyerekek számára elérhető a magyar tannyelvű iskoláztatás. Ez azonban csak a Kárpátalja síkvidéki részein élő tömbmagyarság vonatkozásában igaz: az anyanyelvi és anyanyelvű oktatás tekintetében területi eltérések mutathatók ki, pl. a Felső-Tisza vidékének szórványmagyarsága körében nincs mód sem az anyanyelvi, sem az anyanyelvű oktatásra: nem voltak és nincsenek magyar tannyelvű iskolák. Ezt mutatja a 2.6. ábra és a 2.9. táblázat is.

2.6. ábra. Az összes magyar iskolába/osztályba járó kárpátaljai tanuló %-os megoszlása járásonként

2.9. táblázat. A magyar iskolák megoszlása Kárpátalján járásonként (1996/1997)

A 2.6. ábrából kitűnik, hogy a magyar tannyelvű iskolába/osztályba járó tanulók 94,3%-a a Nagyszőlősi, a Beregszászi, az Ungvári és a Munkácsi járásban jár iskolába. A magyar nyelven iskolai oktatásban részesülő tanulók ilyetén területi megoszlása követi a területen élő magyar lakosság településterületét (vö. 2.10. táblázat és 2.7., 2.8. ábra).

2.10. táblázat. A kárpátaljai magyar lakosság járásonként 1989-ben (Ungvárt és Munkácsot kiemelve)

2.7. ábra. A kárpátaljai magyar nemzetiségűek megoszlása járásonként

A 2.10 táblázatból, valamint a 2.7. és 2.8. ábrából látszik, hogy a Kárpátalján élő magyarok 89%-a négy járásban, az Ungvári, a Munkácsi, a Beregszászi és a Nagyszőlősi járásban él (vö. Csernicskó 1998: 23-43). Fentebb pedig láthattuk, hogy a magyar tannyelvű iskolába/osztályba járó tanulók túlnyomó többsége is ezekben a járásokban él.

2.8. ábra. A kárpátaljai magyarok száma járásonként (Forrás: www.htmh.hu/terkep/karp2)

A politikai változásoknak köszönhetően a Felső-Tisza-vidékén élő magyarok körében is beindulhatott a magyar nyelv fakultatív oktatása. Az 1991/92-es tanévben a Técsői, a Rahói és a Huszti járásban 965 tanuló végezhette magyar nyelven tanulmányait, 433 gyerek pedig fakultatív órák keretében tantárgyként tanulta a magyar nyelvet (vö. Bagu-Deák 1997: 11). Az 1996/97-es tanévben a nevezett járásokban négy iskolában (Aknaszlatinán, Técsőn, Visken és Huszton) folyt magyar nyelven az oktatás, ezekben összesen 1.184 gyerek tanult. 13 további iskolában összesen heti 52 fakultatív magyarórát tartanak 545 tanuló számára (Bagu-Deák 1997: 12). Az 1998/1999-es tanévben fakultatív magyar-oktatásban 2.940 tanuló részesült 28 iskolában.

Újabban a határmenti kárpátaljai kistelepülések iskoláit a bezárás, illetve az osztályok összevonásának veszélye fenyegeti. Amint arról a sajtó is beszámolt, egyre több kárpátaljai szülő dönt úgy, hogy gyermekét nem a helyi magyar tannyelvű iskolába, hanem valamelyik közeli magyarországi általános iskolába íratja. Ez ahhoz vezethet, hogy a kis gyermeklétszámmal működő kárpátaljai magyar kisiskolák elsorvadnak (vö. Marton 1999).

Az ukrajnai és azon belül a magyar oktatási intézmények legtöbb gondja jelenleg pénzügyi természetű. Az egy diákra jutó évi támogatás összege hozzávetőlegesen 200 USD lenne, ami magában foglalja a fenntartási, működési, bér- és egyéb költségeket is. Az összeget azonban az iskolák nem kapják meg. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi években télen az iskolákban rendre kényszerszünetet kellett tartani, mivel nem biztosított az épületek fűtése, világítása. A falusi iskolák a közművek hiánya miatt gyakran a legelemibb higiéniai követelményeknek sem felelnek meg. Komoly gondok mutatkoznak a magyar iskolák tankönyvellátásában, s ez befolyásolja a magyar tanintézetek helyzetét is. Az 1999/2000-es tanév kezdetére egyetlen magyar nyelvű tankönyv sem jelent meg, amire Kárpátalján a második világháború után még nem volt példa.

2.11. táblázat. A kárpátaljai szórványmagyarság anyanyelvi oktatásának helyzete (1998-1999)