familiáris, fiúsítás, honor
| |
| |
| |
| |
| |
|
Azok a nemes és nem nemes állapotú személyek, akik a király, egyházi vagy világi birtokos szolgálatába szegődtek meghatározott ellenszolgáltatások fejében. A szolgálat elsősorban katonai szolgálatot jelentett. Ha ura közhivatalt viselt, helyettesítette, vagy más módon segítségére volt. A familiáris képviselte urát jogi ügyletekben, többnyire őket alkalmazták a birtokigazgatásban gazdatisztekként, ún. officiálisként. Cserébe ura örökös joggal vagy használatra kisebb birtokot adott neki, vagy a királytól adományt kért számára, részt kapott a közhivatalból járó jövedelmekből, legtöbbször azonban csak ellátásért szolgált. A familiáris - magyarul cseléd - a szolgálatba elvileg önkéntesen lépett, onnan meghatározott feltételek mellett távozhatott. A megállapodás kezdetben szóban, később írásban történt. A nagyobb szolgálatot vállaló familiárisok (pl. várnagyok) uruknak esküt is tettek. A familiáris és ura között létrejövő jogviszonyt familiaritásnak nevezzük, ennek elterjedése a 13. század második felére tehető és az egész középkoron át fennállt. A történettudományban általában szűkebb értelemben használják, csak a nemes familiárisok szolgálatát értik alatta.
TI
fiúsítás
A király által egyes földesuraknak kiváltságképpen adományozott jog arra, hogy a lányokat fiúörökössé nyilvánítva, apjuk ősi birtokainak teljes jogú örökösévé tegyék. Az első fiúsítást I. Károly végezte. A fiúsítás nemzetségi birtoklás kárára történt, később a királyok ígéretet tettek arra, hogy csak akkor fiúsítanak, ha az illetőnek bizonyos rokonsági fokon belül nincsenek fiági örökösei.
TI
honor (latin tisztség)
Az ország fő tisztségei, melyeket az uralkodó "tetszése tartamára" adományoz híveinek. Az adomány kiterjedt egyrészt a hivatali joghatóságra, másrészt a vele járó jövedelmekre, melyet a honor birtokosa maga szedett be és költött el. Rendszere a nagy adományozások miatt Zsigmond korától fokozatosan háttérbe szorult. A honor nem vált nyugat-európai értelemben hűbérré.
TI