báró, cár
| |
| |
|
Magyarországon az egész középkor folyamán az ország főtisztségviselőit jelentette. Eredetileg ide értették a megyésispánokat és tágabb értelemben a püspököket is. Nagy Lajos uralkodásától azonban csak a nádort, az erdélyi vajdát, az országbírót, a szlavón, a dalmát-horvát, a macsói, a szörényi bánt, a tárnok-, ajtónálló-, asztalnok-, pohárnok-, lovászmestert, a pozsonyi és a 15. század közepétől a temesi ispánt. A tisztségeket a király adományozta annyi időre, amennyire akarta, örökössé nem váltak, azonban a 15. századtól először a velük járó méltóságos címzés, később a báró név örökletessé lett. Az egyszerű nemestől a bárót az különböztette meg, hogy saját zászlajuk alatt vonultak hadba, esküjük tíz nemesével ért fel, ellenük azonban száz nemessel kellett esküdni, özvegyüknek pedig száz márka hitbér járt.
TI
cár
A latin caesar szóból képzett szláv uralkodói cím, melyet először I. Simon bolgár fejedelem (893-927) vett fel.
TI