Zsigmond, Mária

Zsigmond

IV. Károly német-római császár és Pomerániai Erzsébet második fiaként 1368-ban született. Idősebb féltestvére, Vencel a cseh és német trónt örökölte. Ő maga a brandenburgi őrgrófságot kapta a vele járó választófejedelemséggel, amit 1388-ban elzálogosított unokatestvérének, Jodok morva őrgrófnak. 1386-ban Magyarország főkapitánya, 1387. március 31-én magyar királlyá koronázták. 1410-től német-római király, 1420-tól cseh király, 1433-tól német-római császár. Első felesége Mária (1385), a második Borbála (1405), Cillei Hermann gróf leánya. Tőle egy leánya, Erzsébet született 1409-ben. 1437. december 9-én a morvaországi Znojmóban halt meg, Nagyváradon temették el.

TI

Mária

I. Lajos és Erzsébet 1371-ben született középső lánya. Nővére, Katalin halálakor, 1378-tól Magyarország trónörökösnője. 1379-ben a lengyelek is trónörökösül ismerték el, ekkor jegyezték el Zsigmond brandenburgi őrgróffal. Apja halála után a lengyel rendek felesküdtek neki, de 1382. szeptember 17-én csak magyar királlyá koronázták. Lajos orleans-i herceggel tervezett házassága elmaradt, 1385. november 1-jén Zsigmonddal kötött házasságot. 1395. május 17-én egy vadászaton lóról leesve halt meg, gyermeke nem maradt. Nagyváradon temették el.

TI