mezőváros, szabad királyi városok, személynöki városok
| |
| |
|
A 14. század közepén kialakuló várostípus Magyarországon. Elsődleges kritériuma a település vásártartási joga. Mezőváros lehetett királyi és egyházi vagy magánföldesúri tulajdonban. Lakói különböző kiváltságokat élveztek, a 15. század végétől az ország közjoga jobbágyoknak tekintette őket, a fontosabb mezővárosokban élők valójában azonban polgárok voltak. A mezőváros és a kiváltságolt, ún. szabad falu közt nehéz határt húzni. Azok a püspöki székvárosok, melyek nem kaptak szabad királyi rangot, speciális kategóriájukat alkotják. Magyar nevük arra utal, hogy nem voltak fallal körülkerítve, hanem mezők vették őket körül. Latinul oppidumnak, németül Marktnak hívták őket.
TI
szabad királyi városok
A 14. században kialakult fogalom a fallal kerített, kiváltságokkal ellátott királyi tulajdonú városokra. A középkor folyamán nem határozták meg a kifejezés tartalmát; az is változott, hogy mely városok tartoztak közéjük.
TI
személynöki városok
Azok a városok, melyek fellebbezett pereiket a királyi személyes jelenlét előtt tárgyalták. A középkor legvégén Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Kisszeben, Szakolca tartoztak ide.
TI