KAZÁR KAGANÁTUS

A 7-10. század között a kelet-európai steppén uralkodó állam. A 6. század közepétől türk hatalom alatt álltak, azonban amikor 630-ban meggyengült a türk birodalom, a kazárok önálló hatalmat hoztak létre. 652-ben megtámadták őket az arabok, de a kazárok megsemmisítő vereséget mértek rájuk. Ezután az onogur-bolgár birodalom felé fordították figyelmüket. Hamarosan kiterjesztették hatalmukat a kelet-európai steppe nagy részére. A 7. században az arabok ismét rájuk támadtak, a kazár kagán megadta magát, s vállalta az iszlám felvételét.

A 9. század elejétől élénk kereskedelmi forgalom bonyolódott a kazár kaganátus és az arab kalifátus között. Az iszlám birodalomból elsősorban ezüstpénzek kerültek a Volga mentén északra, ahol rabszolgákra és prémekre cserélték.

A kazár uralkodó végül is - hogy a szomszédos nagyhatalmak befolyását elkerülje -, a zsidó vallás felvétele mellett döntött. 838-ban a bizánci császárt arra kérte, hogy építtessen neki erődöt a Don bal partján, így épült fel Sarkel vára. A birodalom hanyatlását a 9. század végén a besenyőknek az Ural folyótól a Fekete-tengerhez való áttelepülése siettette. A 10. században a volgai-bolgárokkal és a ruszokkal kerültek szoros kapcsolatba, néha fegyveres összeütközésbe. 965-ben Szvjatoszláv kijevi fejedelem megsemmisítő vereséget mért a birodalmukra. A 11. századig még feltűnnek a forrásokban, majd beolvadtak a környező népcsoportokba.