ROVÁSÍRÁS

A türk rovásábécé
A nikolsburgi ábécé - a székely rovásírás legrégibb ábécéje
A Marsigli-féle rovásábécé és a Nikolsburgból előkerült rovásírásos abc betűjegyei
A csontmaradványaiból újjáalkotott rovásfeliratos tegez szájrésze
A szarvasi késő avar kori tűtartó négy oldala
A nagyszentmiklósi kincs rovásírásai
A 13. századi Kézai Simon által írt krónikából származik az első adat, mely szerint a magyarság egy része, a székelység saját írással rendelkezett. Thuróczy János 1488-ban kiadott krónikája már a rovásírásról emlékezik meg. Rovásírásnak nevezünk minden írást, melyet kemény anyagra hegyes eszközzel karcoltak, véstek, róttak. Leggyakrabban fára rovott írással találkozunk, de kő, csont, fém, kerámia is szolgálhat alapul. A ró ige, a rovás szó töve a finnugor együttélés korából származik, jelentése bevág, bevés volt.

A székely-magyar rovásírás párhuzamot mutat a türk írással, ám ez nem jelent közvetlen kapcsolatot. Egyes feltevések szerint a székely rovásírás a Kárpát-medencében fejlődött ki a 10-12. század között, ekkor kerül be néhány cirill betű is a jelei közé. Erdélyben a 15-16. századból maradtak fenn emlékei, de még a későbbi századokban is használták. Legfontosabb az ún. nikolsburgi abc, amely a székely-magyar rovásírás 46 betűs abc-jét tartalmazza. A rovásírás jelentős emlékei közé tartozik négy templomi felirat: a székelyderzsi, a bögözi, az enlakai, a karácsonfalvi. Másolatból ismerjük a csíkszentmártoni és csíkszentmihályi templomi feliratokat. Ugyancsak másolat őrizte meg (1553-ban) a konstantinápolyi híradást, mely Isztambulban a Követek Háza istállójának külső falára volt felírva (II. Ulászló követeit a szultán hét évig nem engedte vissza - ezt örökítették meg a jelek). A leghosszabb emlék a Marsigli-féle rovásnaptár, mely a 17. századi másolat készítőjéről kapta a nevét. Egy majdnem másfél méter hosszú farúd négy oldalára a névnapokat és egyházi ünnepeket rótták fel. A Kalocsa környéki Homokmégy-Halom honfoglalás kori temetőjéből való a nyíltegez, melynek szarvasagancsból készült merevítőlemezén rovásjeleket találtak. Ez a korai magyar rovásírás egyetlen biztos, hiteles emléke - a szöveg megfejtése azonban még vitatott.

A Kárpát-medence korábbi népessége, az ún. késő avar kori lakosság emlékeként került elő Szarvason egy hasáb alakú csont tűtartó, melynek mind a négy oldalán, összesen 59 betűből álló rovásfelirat látható. Ez az írás lényegében azonos az 1799-ben talált nagyszentmiklósi kincs edényein megfigyelhető rovásírással. A kutatás mai állása szerint e sokak által sokféleképpen értelmezett leletegyüttes (színarany korsók, csészék, tálkák, ivókürt és talpas poharak) formakincse és díszítőelemei alapján a 7-8. századi avar művészet páratlan szépségű emlékének tartható.