Kettős fejedelemség, kende (kündü), gyula, horka

KETTŐS FEJEDELEMSÉG

A magyar kettős fejedelemség intézménye kazár, illetve azt megelőzően türk hagyományokból eredeztethető. Ott fejlődött ki, ahol valamelyik törzs rákényszerítette hatalmát a többi törzsre.

A türk kagánt körülvevő tabu-előírások teljesen elszigetelték a népétől - szakrális (istenségnek számító) fejedelemként uralkodott. Mellette feltehetőleg - a kínai forrásokban szereplő - kis kagán birtokolhatta a tényleges hatalmat. A kazároknál is kagán (haqan) a tényleges hatalom nélküli szakrális fejedelem címe. A beiktatási szertartás során selyemzsinórral fojtogattak, s az ekkor feltett kérdésekre adott válaszból következtettek arra, meddig fog uralkodni. Amikor ideje lejárt, vagy ha népét valamilyen baj, súlyos csapás (pl. szárazság, katonai vereség) érte, őt tették felelőssé és megölték - mivel uralmának az volt az alapja, hogy ő testesítette meg népének életerejét. A valóságos hatalmat birtokló fejedelem méltóságneve isad, majd bäg vagy yäläk.

Dzsajháni nyomán ismert, hogy a magyar kettős fejedelemség fő személyiségei a kende(kündü) és a gyula volt. A hatalom megosztása legkésőbb Kurszán halálakor (904) megszűnhetett, amelyet Árpád egyeduralkodása követett.

KENDE / KÜNDÜ

A méltóságnevet Dzsajháni munkája alapján őrizték meg a történetírók: a főfejedelem címe. Feltehetően kazár mintára vették át a magyarok. Személyét vallásos tisztelet övezte, már-már isten földi képviselőjének tartották. A tényleges kormányzás nem a kende, hanem a hadvezér (gyula) kezében összpontosult. A kendét rituális halálra ítélték, ha elöregedett, illetve ha terméketlenséget, vagy katonai kudarcot idézett elő. (Anonymus ír Álmos megöléséről Erdélyben a besenyő támadás után.) Vitatott, hogy a honfoglalás korában ki viselte ezt a címet: az egyik álláspont szerint Kurszán, a másik szerint Álmos és Árpád kezében összpontosult a főhatalom.

GYULA

A feltételezett magyar kettős fejedelemség idején a tényleges hatalmat gyakorló uralkodó címe. A méltóságnév legkorábbi előfordulása a 870 körüli időkre tehető, amikor Dzsajháni nyomán Ibn Ruszta és Gardízi g.la alakban megörökítette. Bíborbanszületett Konstantinnál a fejedelem utáni második méltóság elnevezése, a horkánál magasabb rangú bírói tisztséget jelent. A legkorábbi magyar forrásokban már személynévként találkozunk vele: több jelentős személyiség viselte, s helynévként is korán rögzült. A 10. században Erdély uralkodói és Gyulafehérvár névadói. A név etimológiája vitatott, az talán valószínűsíthető, hogy a dunai bolgár-török Dulo nemzetségnévvel hozható kapcsolatba.

HORKA

Bíborbanszületett Konstantin művében karkhas alakban maradt fenn ez a magyar méltóságnév. A birodalom kormányzásáról 40. fejezete szerint a magyarok harmadik főembere volt: bírói tisztséget töltött be. Ezt a címet viselte Kál és fia, Bulcsú. A méltóság a törzs vezetésén belül öröklődött. A későbbi források tulajdonnévként említik. Anonymus Tétény fiát Horca alakban jegyezte fel. Harka, Harkány helyneveink is megőrizték emlékét. Györffy György szerint nem tartozott a kettős fejedelemség méltóságnevei közé, egyes feltevések szerint a kabarok méltóságneve volt.